EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az igazságügyi minisztériumi fejezethez szóljak egy pár szót.
Rendkívül sajnálom, hogy az Igazságügyi Minisztérium képviselője nincs itt ezen a vitán. Tulajdonképpen jelzésértékűnek is fogom ezt fel. Úgy érzem, hogy a Parlament, illetőleg azok, akik a Parlament munkáját befolyásolni tudják, a költségvetés kérdését, a költségvetés végrehajtásáról való beszámoló kérdését mintha nem kezelnék a súlyuknak megfelelő vagy súlyuknak méltó módon.
Én azt hiszem, hogy egy jól bejáratott Parlamentben, Országgyűlésben az igazi érzelmeket, az igazi vitát nem az olyan típusú indítványok tudnák igazából felizzítani, mely indítványok valamely közjogi méltóságot kívánnának minősíteni, hanem a költségvetésről szóló viták lennének valójában azok, amelyek az igazi társadalmi vitákat valós és indulatoktól – ha tetszik – nem is mentes vitákat tudnának indukálni.
A költségvetés, illetőleg a költségvetés végrehajtásáról szóló vita során derül ki ugyanis a közvélemény számára az, hogy azokat a forintokat – és mindannyian tudjuk, hogy nem csekély forintokat ", amelyeket az állam az állampolgároktól, a vállalkozóktól elvon, az állam mire költi. Magyarországon egyre inkább elterjedőben van az a mondás, hogy nincs is már többet olyan kategória, hogy egyéni vállalkozó, mert minden vállalkozónak van egy társa: az állam, hiszen minden bevételének legalább a felét meg kell osztania a vállalkozónak az állammal. Jogos tehát a közvélemény részéről az az érdeklődés, hogy ezeket a forintokat az állam vajon mire költi el.
Ennek fényében azt javasolnám a Ház tisztikarának is és a Kormánynak is, hogy próbáljuk meg mindannyian a költségvetésről szóló vitákat méltóbban kezelni, a közvélemény is valószínűleg nagyobb kíváncsisággal szemlélné ezeket a vitákat, és nagyon jó lenne, hogyha a kormány miniszterei. (Dr. Balsai István igazságügy-miniszter bejön az ülésterembe.) . köszönöm szépen, hogy Balsai István igazságügy-miniszter megjelent. (Dr. Balsai István: Hallottam.) ., hallottam, – részt vennének ezeken a vitákon, ahol az egyes tárcák beszámolóiról folyik a vita.
Az Igazságügyi Minisztériummal kapcsolatos beszámolóval kapcsolatban mindenekelőtt hadd említsem meg azt, hogy tavaly, illetőleg az ez évi költségvetési vita során már rendkívül nagy viták folytak a Parlamentben a büntetés-végrehajtási intézetek költségvetésével kapcsolatban.
Nem tudom megítélni – és jó lenne, hogyha az igazságügy-miniszter úr válaszolna a Parlamentnek arra a kérdésére ", hogy hogyan fordulhat elő, vajon a büntetés-végrehajtással kapcsolatos eddig lefolytatott vitáknak köszönhető-e, hogy nem derül ki a beszámolóból egyértelműen, hogy a büntetés-végrehajtási intézeteknek a költségvetését most tartalmazza ez a beszámoló, vagy pedig nem tartalmazza.
A táblázatokból, amelyeket a tárca beszámolójához csatolt a Kormány, úgy tűnik, hogy tartalmazzák a büntetés-végrehajtási intézeteknek a tételeit, azonban a szöveges rész azzal a mondattal kezdődik, hogy az Igazságügyi Minisztérium beszámolója nem terjed ki a büntetés-végrehajtási intézetekre. Ezek után ember legyen a talpán, aki meg tudja állapítani, mi az igazság: e hatalmas költségekkel dolgozó apparátusnak a költségvetésére most kiterjed a beszámoló vagy pedig nem terjed ki. Nagyon hálás lennék, hogyha az igazságügy-miniszter úr a beszámolójának valamelyik tételét cáfolná, ez szükséges ugyanis ahhoz, hogy a második tétele igaz legyen.
Ezek után engedjék meg, hogy a tárca beszámolójának egy-egy tételéhez szóljak hozzá.
A Kormány még a Nemzeti Megújhodás Programjában, de azt követően többször is síkra szállt a központi kiadások csökkentése mellett.
Vizsgáljuk meg, hogy ez a kormánypolitika hogyan érvényesül az Igazságügyi Minisztérium beszámolójánál. Ha csupán a bérköltségeket vizsgáljuk meg: a tervezett kiadások – még egyszer mondom: bérről van szó – 119 milliót irányoztak elő, ehhez képest a tényleges kiadások összege 128,7 millióra sikeredett, tehát tízmillió forinttal haladta meg a tényleges kiadások összege a tervezettet.
Kérdezem én, hogy miközben a kormány a központi kiadások csökkentéséről beszél, miközben az apparátus leépítését hirdeti, a propagandájának az egyik központi eleme az, hogy csökkenti az apparátust, hogyan fordulhat elő, hogy pusztán a bérkiadások a tervezettet tízmilló forinttal haladják meg?
Hogyha a dologi kiadásokat vizsgáljuk meg, a tervezett kiadási összeg 102,1 millió volt, ezzel szemben a tényleges kiadások összege 298 millió forint. A különbözet nagyságrendileg 200 millió forint, ismétlem 200 millió forint, amit, a Kormány úgy találta, hogy nem tud jobb helyre elkölteni, mint az Igazságügyi Minisztérium dologi kiadásaira. Még egyszer hangsúlyozom: erre felhatalmazást sem kapott, hiszen a tervezett összeg mindössze 102,1 millió volt.
A tárca teljes kiadásainak az előirányzott öszszege 10 milliárd forint volt, ezzel szemben a tényleges teljes kiadások összege 11,56 milliárd forint, a különbözet tehát 1,156 milliárd forint, azaz más szavakkal 1156 millió forint, tisztelt Országgyűlés, az az összeg, amellyel a tárca kiadási összege ténylegesen meghaladta a tervezett összeget.
Szeretném felhívni a Parlament figyelmét arra is, hogy nemcsak a tényleges kiadások összege emelkedett meg az előirányzathoz képest, hanem az előirányzatot a tárca saját magának is megemelte az év során, mégpedig a 10 milliárd forintot 12 milliárd forintra emelte.
A beszámoló értelmében ebből 700 millió forintot a tárca – idézem a beszámolót – "saját hatáskörében" emelt meg.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, és kérdezem a Kormány tisztelt képviselőjét, hogyan képzelhető el az, hogy az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetéshez képest a tárca saját hatáskörben 700 millió forinttal megemeli a költségvetési előirányzatát oly módon, hogy erről a Parlamentnek tudomása sincsen. 700 millió forintot elvonnak egyéb célok elől, és az Igazságügyi Minisztérium saját céljaira elkölti.
(18.00)
Ezt követően engedjék meg, hogy áttérjek a bevételi oldalra, hiszen ezeknek a kiadásoknak, amelyekkel az Igazságügyi Minisztérium saját költségvetését saját hatáskörben megemelte, ennek nyilván valamilyen forrást is kell biztosítani. Az Igazságügyi Minisztérium igazgatási bevételek címszó alatt 31,5 millió forintot tervezett. Hadd ismételjem meg az összeget. 31,5 millió forintot. Ehhez képest a tényleges bevétel 262,6 millió forint. Vettem a fáradsá- got, utánaszámoltam, ez 743%-a annak az összegnek, amelyet az Országgyűlés mint bevételt jóváhagyott. 231 millió forinttal haladta meg az Igazságügyi Minisztérium tényleges bevétele az előirányzott bevételt.
Bíróságok címszó alatt az aránybeli különbözet nem ekkora, azonban az abszolút összegben sokkal nagyobb eltérést találunk. A tervezett bevétel 447 millió forint volt, ezzel szemben a tényleges bevétel 999 millió forint, a különbség 450 millió forint, amellyel az Igazságügyi Minisztérium nagyobb bevételre tett szert, mint amennyit számára az Országgyűlés előirányzott. Nos, ebből a 999 millió forintos bevételből az elszámolásban az Igazságügyi Minisztérium mindössze 240 millió forinttal tudott elszámolni. Egyszerűen nem kaptunk tájékoztatást arról, hogy mi lett a sorsa 750 millió forintnak. Egyszerűen eltűnt a szemünk elől, és persze nemcsak a parlamenti képviselők szeme, hanem az ország szeme elől eltűnt ez a 750 millió forint, amelyet nem tudjuk, hogy az Igazságügyi Minisztérium mire költött.
Igazgatási kiadások alatt is érdekes számokra találtunk. A tervezett kiadások 271,5 millió forintra rúgtak, míg a tényleges kiadások 480,2-t tettek ki. Ezt úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetben nem egy drámai eltérés. Az igazgatási bevételek oldalán azonban az Igazságügyi Minisztérium a 31,5 milliós bevétellel szemben ténylegesen 262 millió forint bevételre tett szert, és anélkül, hogy erre felhatalmazása lett volna, úgy tudni, hogy az egész összeget elköltötte. Kérdés, hogy mire költötte az Igazságügyi Minisztérium ezt a pénzt. Nem derül ki az, hogy a bíróságok felújítására fordította volna-e ezt a pénzt, amelyre pedig kötelezettsége lett volna.
Találtunk azonban a beszámolóban utalást, hogy mire költötte el az Igazságügyi Minisztérium ezt az összeget. Elárulom önöknek: értékpapírokba fektette, kincstárjegyeket vásárolt rajta, és más pótlólagos jövedelmet biztosító értékpapírt vásárolt rajta. Az a véleményem, tisztelt Országgyűlés, hogy egy kormányzati szerv, egy minisztérium nincs feljogosítva arra, hogy ha bevételei meghaladják az előirányzott kiadásokat, akkor saját hatáskörben azt elköltse, saját hatáskörben elkezdjen vele vállalkozni, és más jövedelemszerző tevékenységet folytasson vele. Én azt hiszem, hogy az államháztartás van olyan nehéz helyzetben, hogy rengetegen joggal kérik azt, hogy az összegyűjtött, az adókban összegyűjtött pénzeket költsük el. Nagyon sokan jogos igényt formálnak meg erre, és nagyon aggályosnak találom azt, hogyha bármelyik minisztérium, köztük az Igazságügyi Minisztérium a rendelkezésére álló összegekkel nem számol el az Országgyűlésnek, hanem saját hatáskörében, ki tudja, mire elkölti azokat.
Ezért az Igazságügyi Minisztériumnak a beszámolóját a magam részéről nem tudom elfogadni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
