KÁLLAY KRISTÓF (független)
KÁLLAY KRISTÓF (független)
KÁLLAY KRISTÓF (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház!
A korábban előttem szóló képviselőtársaimhoz hasonlóan magam is pozitívumként értékelem, hogy ez az anyag rendkívüli mélységben és részletességgel számol el az előirányzatok mikénti teljesüléséről.
Ezzel kapcsolatban felmerül az az alapvető kérdés, hogy ez a számviteli jellegű elszámolás-é a legalkalmasabb eszköz arra, hogy az Országgyűlés kellően tájékozódjék. A jelentés 6 vaskos kötete ugyanis csak igen felületesen szól a részletek összefüggéseiről, és ezeknek a társadalomra gyakorolt hatásáról. Így a sok részlettől korántsem biztos, hogy az anyag olvasója látni tudja az egészet, s annak mozgásirányát. Másképpen fennáll az a veszély, hogy a fától nem lehet látni az erdőt.
Bár nem tételezem föl, hogy az előterjesztő szándéka ez lenne, de mégis előfordulhat, hogy az egyes képviselők az őket valamilyen okból közvetlenül érintő költségvetési részhelyzetből tájékozódnak, és megelégszenek azzal az általános értékeléssel, mellyel kapcsolatban néhány hiányosságra kívánom felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét.
Teljesen világos, hogy egy lezárt év elszámolása megváltoztathatatlan tényeket hordoz, azonban a tanulságok hasznosíthatók lehetnek a későbbiekben. Ezt az igényt az I. kötet 1. számú mellékleteként jelzett tájékoztató az 1991. évi gazdasági folyamatokról közelíti, de nem elégíti ki. Ebből a néhány kérdésben vitatható, de különben színvonalas összefoglalóból éppen a legfontosabb, a konkrét kérdések felvetése hiányzik.
A bruttó nemzeti termék csökkenése és általános okainak elemzése nem ad választ arra, hogy a gazdaság és a társadalom adott viszonyai között mi lesz a teendő a jövőben, illetve az elmúlt időszak tevékenysége vajon a kibontakozás felé visz, vagy a gondok további növelését jelenti.
Ennek a kérdésnek a megválaszolatlansága rögzíti azt a helyzetet, hogy ennyi a nemzeti termék, ebből ennyi a költségvetés részesedése, és az ezzel szemben álló igények költségvetési hiányt fognak a jövőben is jelenteni.
Fontos dolog ugyan a takarékos költségvetés, de világosan kell látni, hogy a gazdaság belső egyensúlyát a takarékosság segítheti, de meg nem oldja, az igazi megoldást a társadalmi össztermék összetételben is célszerű növelése jelentené.
A 1991. évi költségvetési zárszámadás ezekre a kérdésekre, a változás mikéntjére nem ad választ. Az anyagon végigvonul a belső vásárlóerő visszafogott fogyasztási tendenciája, és gyakran hivatkozik a megtakarítások nagy mértékére. E megtakarítások okairól azonban nincs elemzés. Feltehetően a lakosság reáljövedelmének csökkenése idején a megtakarításoknak ez az igen magas szintje inflációs jellegű jövedelmeket takar, vagy a jövedelemelosztás differenciáltsága miatt nem ott jelentkezik, ahol a fogyasztás ezt igényelné. Ahol pedig jelentkezik, ott különböző bizonytalansági tényezők miatt nem kerül befektetésre, míg a magas kamatok majdnem kockázatmentes jövedelmet ígérnek. Ezek a magas kamatok azonban és az ebből eredő jövedelmek inflációs jellege komoly elemzést igényelne.
Külön kell szólni arról, hogy a nominálmegtakarítások magas szintjét mint a költségvetésihiány-fedezések lehetőségét hangsúlyozzák. Ez ugyanis egyben cáfolja a magas megtakarításról és a hazai kereslet visszafogottságáról elmondottakat, hiszen a költségvetés hiányának ilyetén finanszírozása keresletet jelent. Ez tehát közelebbi megvilágítást igénylő problémakör lenne. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a költségvetési kiadások által támasztott kereslet nem azonos a termelés által létrehozott kínálattal, a kettő nem esik egybe. Így kellene tehát a belső egyensúly szempontjából néhány kérdést tisztázni.
Annak elvi helyeslése mellett, hogy az állami támogatásokat a gazdaság minél szélesebb körében csökkentsük, ez a törekvés nem válhat öncélúvá. Egy ilyen átalakulás idején az állami gazdaságpolitika saját eszközrendszerével is kell hogy támogassa a kibontakozáshoz szükséges gazdasági tevékenységet.
A struktúra átalakítása idő- és költségigényes. Azonban ezt az időszakot az egyébként perspektivikus tevékenységek nem biztos, hogy pusztán saját erőből túlélik. A támogatás elmaradása pedig nemcsak a nemzeti összterméket csökkentő eredményt hozott, hanem improduktív támogatássá alakulhat, például munkanélküli-segélyezések formájában.
Mindezért megfelelő elemzésre volna szükség arról, hogy a kamatpolitika segíti-e a vállalkozásokat, milyen kedvezményekre lenne szükség, vagy netán mértékükben nem megfelelőek.
(17.50)
Hiányossága az anyagnak, hogy a pozitív folyamatok elemzése helyett azoknak a felszínén marad.
A külkereskedelmi egyenleg plussza mibe kerül? A leértékelés szintén egyfajta támogatás az elvont költségvetési támogatás helyett, közvetlen inflációs hatásokkal, az import, nevezetesen a műszaki fejlesztés nehezítésével, s a privatizáció folyamatában a külföldi tőke felértékelésével.
Ezek a körülmények a jövőbeni jövedelmek kedvezőtlen irányú elosztását jelzik – elemzésük mindenesetre hiányzik.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizonyosfajta öncélúsága is kidomborodik az indoklásból. A külkereskedelem az ország gazdaságának fontos tényezője, de csak abból a szempontból szabad így tekinteni, hogy miképp segíti a magyar gazdaság fejlődését. Ha ezek a kapcsolatok tartósan és aránytalanul csökkentik az itthon felhasználható jövedelmeket, akkor nyilván fel kell deríteni ezeket az okokat, és keresni kell olyan módszereket, amelyek mellett a helyzetet fokozatosan meg lehet változtatni.
A jelentésben külön nincs említés – csak általános megjegyzés formájában – a Nemzeti Bank magas likviditásának költségeiről.
Fontos dolog, hogy a Nemzeti Bank megfelelő likviditással rendelkezzék. A jelenleg ismert több mint négymilliárdos tartalék azonban abból a szempontból is vizsgálatot érdemel, hogy költségei miképp alakulnak. Erről – egy olyan általános megjegyzésen túlmenően, hogy "kihelyezési kamataink kedvezőek" nem esik szó.
Fontos hiányossága az anyagnak, hogy a szerkezetváltás hatását a nemzeti össztermék szempontjából nem teszi világossá: milyen mértékben jött ez létre a termelésben, a szolgáltatásban, ezen belül is a különböző közvetítői tevékenységekben. Bizonyos konjunkturális vállalkozások nem a nemztei össztermék növekedését, hanem annak elosztásában való részesedését jelentik. Mindezek feltárása sokat segíthetne a gazdaság helyzetének politikai megítélésében. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
