KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A különböző kárpótlási törvényeket kiegészítő, a kárpótlási jegyekért igényelhető speciális szolgáltatásról szóló törvénytervezet vitájának végéhez érkezett az Országgyűlés.
Valamennyien tudjuk, hogy a kárpótoltak várják ezt a törvényt, hiszen csak ennek ismeretében dönthetnek arról, hogy a kárpótlási jegyek milyen irányú felhasználását választják. Ez a törvény természetesen nem korlátozza a kárpótlási jegyek más irányú felhasználását, földet, lakást, vagyont, értékpapírt lehet venni a kárpótlási jegyekért, és forgatható is.
E törvény megalkotását az első kárpótlási törvény írja elő. A másik két kárpótlási törvény kárpótoltjai pedig kárpótlási jegy esetén élhetnek ezen törvény biztosította lehetőségeikkel. Maga ez a törvény nem kárpótlási törvény, hanem a kárpótlási törvények alapján kapott kárpótlási jegyekért igénybe vehető szolgáltatást szabályozó törvény. A törvényjavaslat azt biztosítja, hogy a 65. évüket betöltött, kárpótlási jegyre jogosultak életük végéig havi juttatásban részesülhessenek. Az életjáradék mértékét a biztosítás-matematika szabályai szerint adja meg a tervezet, még egyszer hangsúlyozva, hogy az életjáradékot nem köteles egyetlen kárpótolt sem igénybe venni, ez csupán egy lehetőség a felhasználási célok közül.
A törvénytervezetnek az általános és a részletes vitában vitatott pontjai a következők:
Több képviselőtársam vitatja az életjáradékra jogosultak körének meghatározását. Mi azt javasoljuk, hogy a 65. évet betöltöttek legyenek jogosultak az életjáradékra. Ez összhangban van azzal a törvényalkotói szándékkal, amit az első kárpótlási törvény során az Országgyűlés úgy fogalmazott meg, hogy az életjáradék lehetőségét azoknak kell biztosítani, akiktől nem várható el, hogy maguk vállalkozzanak. Ennek az életkorhatárnak, a 65 évnek a leszállítása a jogosultak körét túlságosan bővítené, és ezzel ellentmondásba kerülne a kárpótlási törvény megalkotásakor kimondott alapvető célkitűzéssel, hogy széleskörűen új tulajdonosokat jelentessünk meg a gazdaságban. Éppen ezért nem javasoljuk az életkorhatárnak olyan formában történő csökkentését sem, amelyet a részletes vitában Németh Béla képviselőtársam javasolt, hogy a 65. évet még be nem töltöttek a kárpótlási jegyet letétbe helyezhessék, és az életkor elérésekor kapjanak életjáradékot.
A jogosultak körét több képviselő is javasolta kibővíteni a munkaképességüket nagymértékben elvesztettekkel. Ezt a javaslatot a Kormány elfogadja, az ez irányú módosító indítványt támogatja.
Az első kárpótlási törvény úgy fogalmazott, hogy az életjáradékot a társadalombiztosítás keretében kell biztosítani. A törvénytervezet erre alapozva az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságot bízza meg az életjáradékkal kapcsolatos ügyintézési és folyósítási feladatokkal. Mielőtt elmondanám azokat az érveket, amelyek miatt a szociális bizottság javaslatait nem tudom támogatni, hangsúlyozom, hogy ez nem pénzügyi mérlegelést kívánó kérdés. A törvénytervezet biztosítja ugyanis, hogy az e feladattal kapcsolatos kiadások sem a nyugdíjra, sem az egészségügy feladataira szolgáló pénzforrásokat ne érintsék, és azt a kiegészítést is elfogadjuk, amely ezt még azzal is alátámasztja, hogy az állami költségvetés fizet akkor, ha az Állami Vagyonügynökség bevételei nem nyújtanak fedezetet az életjáradéki kifizetésekre.
A szociális bizottság által benyújtott azon javaslatcsomagot azonban, hogy mindezt ne a Társadalombiztosítási Főigazgatóság, hanem a Kárpótlási Hivatal bonyolítsa, már nem támogatjuk. Az önök által korábban elfogadott törvény jelölte meg számunkra a társadalombiztosítást mint bonyolítót. Azt is figyelembe kell venni, hogy az életjáradékra jogosultak szinte kivétel nélkül nyugdíjszerű ellátásban is részesülnek, így a legkisebb költségráfordítással a társadalombiztosítás keretében folyósítható az életjáradék. Reményeink szerint a Kárpótlási Hivatal két éven belül a funkcióját be fogja fejezni, és reményeink szerint a kárpótlási jegyet életjáradékra átváltók pedig hosszú életűek lesznek, és ez is indokolja, hogy a társadalombiztosítás foglalkozzék ezzel a kérdéssel.
A Kormány azt javasolta, hogy a járadék öszszege 1993-tól minden év március 1-jétől az előző évi átlagos nyugdíjemelés 30%-ával megegyező mértékben emelkedjék. Ez ebben az évben magasabb lenne, mint a kárpótlási jegyek mögött álló állami vagyon átlagos hozama. Ennél a mértéknél ezért ma magasabb emelésre megalapozottan nem tehetnénk javaslatot, de elfogadhatónak tartjuk azt az indítványt, amely ezt a mértéket alsó határnak tekinti, és a tényleges emelés mértékéről az Országgyűlés döntési kötelezettségét írja elő minden évben az állami költségvetési vita keretében.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Ha elfogadják ezt a törvénytervezetet, törvényerőre emelik, ez körülbelül a kárpótlásban részesülők felét érinti, körülbelül az érintettek fele élhet ezzel a lehetőséggel. Ez egy óriási szám. Azt hiszem, hogy az állampolgárokat megnyugtatja, hogy evvel a lehetőséggel is bővül a kárpótlási jegyek felhasználása, nevezetesen életjáradékra váltással.
Kérem, szíveskedjenek a törvényjavaslatot az említett módosító javaslatokkal együtt, amit támogatunk, elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(17.00)
Határozathozatal
