NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
NÉMETH ZSOLT (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hosszas törvényalkotási folyamat végéhez közeledünk a kisebbségi törvény részletes vitájának a megkezdésével.
Bár részletes vitáról van szó, talán mégsem felesleges néhány tanulságot levonni az elmúlt hónapok, sőt évek tágabb érvényű tapasztalataiból. Tapasztalatok pedig akadnak bőven mind eljárási, mind szakmai vonatkozásban.
Kezdeném talán az eljárási vonatkozásokkal. Nem árt visszatekinteni egy pillanat erejéig a kisebbségi törvény történeti hányattatásaira. Az előttünk fekvő törvényjavaslat első változata pontosan egy évvel ezelőtt, '92 júniusában került beterjesztésre a Ház elé. Szeptemberben kezdődött meg az általános vita.
Hadd jegyezzem meg, hogy a FIDESZ - sokak felháborodására - a vitára annak idején alkalmatlannak tartotta a beterjesztett törvényjavaslatot. Ennek a megállapításnak a súlyát csak tovább növelte, hogy a Kormány a kisebbségekkel csupán lóhalálában és formálisan egyeztette a törvényjavaslatot. Hamarosan félbe is szakadt az általános vita, és egy példa nélkül álló többhónapos hatpárti egyeztetés vette kezdetét. Ez idén áprilisban zárult le, újra megnyílt az általános vita, a bizottságok megismerkedtek a hatpárti eredményeivel, és ímmel-ámmal megtárgyalták az általános vitában beadott módosító indítványokat.
(16.30)
Most, hogy csak '93 júniusában kezdődik meg a részletes vita, még az is kérdéses, hogy a nyári szünet előtt megalkotható-e még a kisebbségi törvény. De bízzunk benne, hiszen ez számtalan, különösebb részletezést nem igénylő okból igen kívánatos.
De mielőtt továbbmennék, érdemes talán a '92 júniusa előtti időket is felidézni. '92 első felében két tervezet készült el: az egyik a Kisebbségi Hivatal megbízásából, a másik pedig a kisebbségi kerekasztal jóvoltából. Hosszas egyeztetés után '91. szeptemberre elkészült egy kompromisszumos változat, amely a Kormány elé is került, de az elutasította és átdolgozásra visszadobta.
Ezt követően egy, teljességében amatőr próbálkozásnak lehetünk a szemtanúi, egy, hibáktól hemzsegő, a kisebbségekkel nem egyeztetett változatot hagyott jóvá a Kormány '92 februárjában, de a nem késő közfelháborodásnak köszönhetően ez a verzió sem került a Parlament elé, hanem másfél hónap múltán visszavonta a Kormány.
Így jutottunk el '92 júniusáig, az előttünk fekvő tervezetig. Így visszatekintve, a kisebbségi törvény kálváriája iskolapéldája a magyar jogalkotás bukdácsolásának, annak minden evidens negatív tapasztalatával.
Minden jel szerint azonban mégsem volt ez hiábavaló. Hiszen ugyanakkor a kisebbségi törvénynél kevés jobb példa akad arra, hogy a magyar politikai életben mégiscsak köttetnek ilyen-olyan politikai kompromisszumok. Nyugodt lélekkel kijelenthető, hogy a hatpárti megállapodás, ha nem is lesz kifogástalan a törvény, de mindenképpen tisztességes lesz. S ez manapság egyáltalán nem kevés. A mai magyar Parlament a legnagyobb jóakarattal ebben a tárgykörben egy ilyen törvényt volt képes alkotni, sem jobbat, sem rosszabbat. Persze, ha a szakmai szempontokat helyezzük előtérbe, fájdalmas is lehet, hogy csak ilyen színvonalra voltunk képesek. A politikai kompromisszum - mint köztudott - nem feltétlenül elégséges a szakmai színvonalhoz. A hatpárti egyeztetés során a politikai kompromisszum érdekében sokszor le kellett mondani a logikáról, engedményeket kellett tennünk egy világos, áttekinthető koncepció rovására.
Ennek megfelelően nem vagyunk feltétlenül büszkék sem ezekre a kompromisszumokra. Ezzel együtt a józan észre és a logikára apellálva megkísérelünk egy utolsó reményfutamot. Mészáros Istvánnal, Tabajdi Csabával és a kisebbségi kerekasztal képviselőivel kidolgozott csatlakozó módosító indítványainkat hadd ajánljam a figyelmükbe, amelyek a politikai kompromisszumok miatt megsérült egységes koncepció helyreállítását célozzák. De e javaslatokra még visszatérek. A kompromisszumok - mint említettem - néhol rossz megoldáshoz vezettek. E szakmai hiányosságokat azonban a jövőben - bízom benne - korrigálni lehet. S mégis a hiányosságok helyzetmegítélésem szerint eltörpülnek azon lényeges szempont mellett, hogy a magyar Parlamentben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogi helyzetének rendezése terén egyáltalán kielégítő kompromisszumok születhettek.
Ez azt bizonyítja, hogy a magyar társadalomnak ebben a kérdésben van egy jól körvonalazható politikai akarata, amelynek alapján megoldási alternatívákban lehet gondolkodni.
Kelet- és Közép-Európa e legaggasztóbb és legáttekinthetetlenebb problémájával szembesülve a magyar Parlament pártjai nem egymás torkának estek, hanem kompromisszumokon gondolkodtak és kompromisszumokat kötöttek. Ez a tény a választópolgárok - akár kisebbségiek, akár többségiek - számára megnyugtató kell legyen. S ha van értelme Magyarország belpolitikai stabilitásáról beszélni, akkor annak ez egy fontos mutatója. A törvény normaszövegénél sokkal inkább ezt a tényt ajánlanám a határon túli magyarok, a környező országok és a Nyugat országainak a figyelmébe.
Az eljárási kérdések kiizzadt szépségén foltot csak a kisebbségi szervezetekkel való egyeztetés akadozása, hiánya ejtett. Ez sajnálatos módon nem csupán a Kormány vétke, hanem jut a felelősségből jócskán a hatpárti egyeztető fórumnak is, és elsősorban a kormánypártoknak. Nem elhanyagolható azonban az a fejlemény, hogy a politikai kompromisszum tartalmát tekintve nemcsak a hat párt kompromisszuma, hanem a törvénytervezet alapkoncepciójával a magyarországi kisebbségek is egyet tudnak érteni.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Néhány szót engedjenek meg a szakmai vonatkozásokról.
Felszólalásom első mondataiban nem csupán az eljárási kacskaringózás elrettentő példájaként idéztem emlékezetükbe a törvényjavaslat sorsát. Szakmai berkekben köztudott ugyanis, hogy a Kisebbségi Hivatal felkérésére készült '91-es javaslat, illetve az igazságügy első tervezetei a kisebbségek egyébként is állampolgári jogon alapítható egyesületein és a kisebbségi könyvtárak felállításának kötelezettségén túl alig tartalmaztak valamit. Emlékezzünk erre vissza! E javaslatokban szó sem volt a helyi és országos önkormányzatokról, a kisebbségek közösségi kollektív jogairól, amelyek viszont a mostani javaslatnak a sarokkövei. A kisebbségek tiltakozása és javaslatai nyomán, illetve egyes politikai erők hathatós támogatásával megszületett az új koncepció, az autonomista modell, a törvényjavaslat és a hatpárti megállapodás váza. Messze magunk mögött hagytuk ezt az időt, amikor szakértői és politikai körökben, illetve a sajtóban az egyesületi, illetve az önkormányzati jogállásnak a hívei csaptak össze.
A FIDESZ-nek e téren nincs takargatnivalója. Egyetértve a kisebbségekkel, a kezdetektől az önkormányzati modellt támogattuk. Többek közt abból a megfontolásból, hogy demokratikus legitimáció nélkül a kisebbségek önszerveződése elképzelhetetlen. Ez viszont önkormányzati választások, a kisebbségi önkormányzatok működése révén válik lehetővé. Ez adja a kisebbségek súlyát, ez alapján képesek érvényesíteni mindenkori érdekeiket. Az autonómia a hatpárti megállapodás nélkül azonban üres malaszt maradt volna.
Alapvető változtatásokra volt szükség az önkormányzatok létesítése, kompetenciái és működésük forrásai tekintetében. Ezeket a változtatásokat természetesen csak részlegesen sikerült megvalósítani.
Először is a létesítésről engedjenek meg néhány szót. Alapvető fontosságú, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatokat igény szerint külön választási aktussal is létre lehet a javaslat alapján hozni. Fennmarad az önkormányzatból való kiválás révén az úgynevezett közvetett létesítés és a települési önkormányzatok átkeresztelésének a lehetősége is.
Szerencsés lett volna, ha a három helyett csak egy metódus létezne a javaslatban. Alapvető változtatásokra azonban már nem lévén mód, csatlakozó módosító indítványaink azt célozzák, hogy a kisebbségi önkormányzatok létesítése során a helyi és az országos választási bizottságban kapjanak helyet a kisebbségek képviselői, s egy másik indítványunk a kétnyelvű tájékoztatók, szavazólapok biztosítását célozza.
(16.40)
Az országos önkormányzatok esetén viszont, ezek létesítésénél egyik alapvető hiányossága volt a beterjesztett javaslatnak, hogy nem tette lehetővé a döntésben való részvételt azon kisebbségi polgároknak, akiknek lakóhelyén nem létesült kisebbségi feladatokat ellátó önkormányzat.
Ugyan a FIDESZ elektori rendszerre vonatkozó javaslatát magáévá tette mind a kisebbségi kerekasztal, mind a hatpárti, mégis maradt néhány probléma ezzel is. Csatlakozó indítványaink célja, hogy a csekély legitimitású helyi, kisebbségi szószóló léte ne lehessen akadálya a helyi szintű elektorválasztásnak, fontos lenne továbbá, hogy az elektorválasztó gyűléseken az anyanyelvhasználat automatikusan biztosíttassék. Továbbá jobbnak tartanánk, ha az elektorok nemcsak a saját körükből választhatnának országos önkormányzati tagokat.
Másodszor is az önkormányzatok kompetenciájáról szólnék. A kisebbségi önkormányzatok széles körű, de gyenge jogosítványai helyett a szűkebb körű, de erősebb jogokat irányozza elő a hatpárti megállapodás. Így például az oktatás, a helyi média, a közművelődés, a hagyományápolás és a kollektív nyelvhasználat terén vétójellegű jogosítványai lesznek a kisebbségi önkormányzatoknak.
Az általános vita alatt beadott és az előterjesztő által is támogatott módosító indítványunk eredményeként, a települési önkormányzatok hivatalai pedig kötelesek lesznek a kisebbségi önkormányzatok hivatali hátterét biztosítani.
Csatlakozó indítványaink céljai, hogy a kisebbségektől ne lehessen megtagadni a kisebbségi intézmények átvételét, továbbá hogy saját hatáskörben rendelkezhessenek a kizárólagosan őket érintő ügyekben.
Bővíteni kívánjuk az országos önkormányzatok jogosultságait, miszerint nyilváníthassanak véleményt a kisebbségi országgyűlési biztos személyéről és a kisebbségi kormánybeszámolóról. Vehessenek részt a pedagógiai, szakmai ellenőrzésben, legyen egyetértési joguk a pedagógiai tantervek, vizsgakövetelmények terén, illetve a főváros és a megyék vonatkozásában gyakorolhassák a helyi kisebbségi önkormányzatokat megillető jogosítványokat.
(Szabad Györgyöt dr. Dornbach Alajos váltja fel az elnöki székben.)
A forrásokról néhány szót, az önkormányzatok forrásairól. Egy magára adó ellenzéki pártnak az ország jelenlegi anyagi helyzetét szem előtt tartva különösen vigyáznia kell arra, hogy követelései ne minősüljenek szociális demagógiának. Ennek fényében jelentős eredmény, hogy a kormányzat azért bizonyos kötelezettségeket vállalt anyagi téren. Mégis a finanszírozás az újonnan felálló kisebbségi önkormányzati rendszer leggyengébb pontja. Bizonytalanság, illetve túlzott centralizáció és költségvetési függőség marad mind az induló, mind a folyó finanszírozás területén. Eredmény, hogy a kisebbségi intézmények a humán szolgáltatást ellátó intézményekhez hasonlóan közvetlenül s nem a települési önkormányzaton keresztül fogják kapni a normatívát. Minden valószínűség szerint hasonló normatív támogatási rendszert kell majd előbb-utóbb bevezetni a kisebbségi önkormányzatok számára is.
Csatlakozó indítványunk e téren a törvényjavaslatban kilátásba helyezett induló támogatás reálértékének megőrzését célozza.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Befejezésképpen hadd jelezzem, hogy amennyiben a Parlament elfogadja a hatpárti megállapodás eredményeit, a FIDESZ megszavazza a kisebbségi törvényt. E törvény esetében azonban újszerűségénél fogva is fokozottan lesz igaz, hogy a 24. órában lévő magyarországi kisebbségeknek a törvény betűje önmagában édeskeveset fog segíteni, a törvényt végre is kell hajtani. Hátha életet lehet még lehelni az ország sokféleségébe.
Nem kellene feledni e téren az angol gondolkodó, Lord Acton szavait: "A szabadság sokféleséget eredményez, a sokféleség pedig a szabadság záloga." Köszönöm a figyelmüket! (Taps a bal oldalon.)
