VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés túljutott a költségvetési törvényjavaslat vitájának első fordulóján, és ez némi lehetőséget enged arra is, hogy a második forduló kezdetén visszatekintsünk arra, milyen fő fejezeti számokat fogadott el eddig az Országgyűlés, és milyen mozgástere van még egyáltalán a tisztelt Háznak a második körre.
Mielőtt azonban rátérnék erre, hadd hívjam fel újra a figyelmet arra, amire az ellenzéki pártok az elmúlt három év során számtalanszor utaltak, ez pedig annak az államháztartási reformnak az elmaradása, amely véleményünk szerint vészesen beszűkíti ennek a költségvetésnek a mozgásterét. Ennek az államháztartási reformnak az elmaradása az oka részben annak, hogy tartósan nagyon magas a hiány, és ez gyakorlatilag 1993 folyamán tartós költségvetési válságot alapozott meg.
Mi úgy ítéltük meg, hogy ebben a toldozott-foldozott költségvetésben igazából sem az elvonások, sem az átcsoportosítások nem teremtenek már lehetőséget arra, hogy egy reális, valóban megalapozott költségvetés szülessen.
Hadd hívjam fel a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy az elmúlt három év során ez a hiány fokozatosan nőtt, egyre nagyobb lett, így jutottunk el most, a '94-es költségvetési javaslat szavazásának első részében ehhez a 330 milliárdos hiányhoz. Nem akarom itt újra elismételni azokat az érveket, amelyeket már elmondtunk, hogy nagy az újraelosztás aránya, sőt túlméretezett a központosítás szerepe. Ezek ugyanúgy hozzájárultak ahhoz, hogy a kiadási szerkezet merev szerkezetként évről évre folyamatosan nő, míg a bevételek egy recesszióban lévő gazdaságban — még az adóemelések ellenére is — jóval alatta maradnak az államháztartás kiadásainak.
Ebből következően számunkra nem lehet meglepetés az, hogy az első kör után 330 milliárdos hiánnyal kalkulált jövőre a jövő évi költségvetés. Úgy gondoljuk, hogy ez részben a túlméretezett kiadási oldalból fakad, sajnos, azt kell mondjam az első szavazási kör után, hogy a Kormány nem tett meg mindent annak érdekében, hogy ez a kiadási oldal valamilyen módon csökkenjen, és valamilyen módon hozzájáruljon ahhoz, hogy a hiány kisebb legyen.
Úgy vélem, hogy 1994-ben ezt a mértékű hiányt nem lehet már belső forrásokból finanszírozni, ezt egyébként nemcsak ellenzéki képviselők állítják, hanem például a Magyar Nemzeti Bank vezetői is. Kétségtelen, hogy ez kiszorító hatással fog járni, el fogja szívni a szabad pénzforrásokat, pénzeszközöket a vállalkozások, a beruházások elől, és hozzá fog járulni ahhoz, hogy az infláció — véleményünk szerint — 1994-ben érdemben nem fog csökkenni. Úgy ítélem meg tehát, elkerülhetetlen lesz az, hogy 1994 folyamán a hiány finanszírozása külső forrásokból is megtörténjen. Ez súlyos kritika — véleményem szerint — a Kormánynak, hiszen az elmúlt három év során már lassan elfelejthettük azt, hogy külső forrásokból kell a deficitet finanszírozni, három év után újra ezzel kell szembenézni.
Ebben a helyzetben joggal tehetik föl a kérdést, hogy egy ellenzéki párt részéről milyen lehetőség volt egyáltalán arra, hogy módosító indítványokat nyújtsunk be, hiszen joggal mondhatják azt, felesleges dolog az a házat — mondjuk — parkettázni vagy tapétázni, amelyiknek a vihar elvitte a tetejét és omladoznak a falak.
Ennek ellenére úgy ítéltük meg, hogy egy 30 milliárdos átcsoportosításra reálisan lehetőség van, hogy valamilyen módon azoknak a céloknak vagy szempontoknak, amelyeket fontosnak tartunk, szabad pénzeszközöket teremtsen az államháztartáson belül. Ezért olyan módosító csomagot készítettünk, amely ilyen mértékben helyezte volna át a költségvetésen belül a súlypontot. Ehhez nem lett volna szükség adóemelésekre, nem lett volna szükség olyan fejezeti elvonásokra, amelyek, mondjuk, az igazgatási részt megbénították volna. Sajnos, a Kormány nem támogatta ezeket a módosító indítványainkat.
Három forrásból kívántunk elvonni. Az egyik ilyen nagyobb kör a privatizációs költségeknek a csökkentése lett volna, a másik a presztízs és politikai célú beruházásoknak a csökkentése, ezektől a források elvonása és a harmadik komolyabb forráslehetőséget a hivatali kiadások csökkentésében, valamint részben az önkormányzati normatívák átcsoportosításában teremtettük volna meg.
Ezek a források lehetőséget adtak volna arra, hogy mind az oktatásra, mind az önkormányzati normatívákra, mind a gyermek- és ifjúságvédelem feladataira pénzeszközöket csoportosíthassunk át, például nagyon fontosnak tartottuk volna, ha a bölcsődei normatívákra a két-három évvel ezelőtti megszüntetés után végre újra források teremtődnek. Erre a FIDESZ-en kívül az egyik kormánypárti képviselőnek is volt módosító indítványa, mind a kettőt elvetette a Ház.
Volt még egy szempontunk, amelyikre forrásokat kívántunk átcsoportosítani, ezek környezetvédelmi tárgyú javaslatok lettek volna. Itt részben a sérülékeny vízibázisok védelméről, részben a szennyvízcsatornázásra megteremtett forrásokról lett volna szó, és a Szigetköz védelmét szerettük volna támogatni.
Ezek után érdemes szerintem néhány mondatot szólni arról, hogy melyek azok a célok, amelyeket a Kormány támogatásra méltónak tartott. Ha valaki megnézi azt az elkészített anyagot, amelyet az elfogadott módosító indítványok után állított össze a hivatal, akkor itt gyakorlatilag szembeugrók azok a fejezeti növekedések, amelyeket a Ház elfogadott. Itt nem ilyent kívánok megemlíteni, mint például a Földművelésügyi Minisztérium fejezetet, amely 3,2 milliárdos növekedésre vagy növelésre tett szert, véleményünk szerint ez teljesen jogos, az agrárágazat jelenlegi helyzetében ezt nem tekinthetjük komolyabb összegnek.
(10.20)
Ami viszont egy bővebb, kiugróan magas tételt jelent, az, azt hiszem, a Népjóléti Minisztérium költségvetése. Ha valaki megnézi ennek a fejezetnek a kiadásait, láthatja, hogy a kiadások 51 milliárd forinttal nőnek a tervezetthez képest, és elérik — ha jól emlékszem — a 230-240 milliárd forintot.
Szó sincs arról, hogy mi kifogásolnánk azt, hogy a fejezet kiadásai nem meghatározott célok értelmében nőnek. Nem arról van tehát szó, hogy az a családipótlék-emelés, amelyet a Ház elfogadott, ne lenne valós és megalapozott cél. Úgy vélem azonban, joggal tehetem föl a kérdést, hogy ez a kiadásnövekedés — mondom, 51 milliárd forintról van szó — nem járul-e hozzá ahhoz, hogy a hiány finanszírozásán keresztül az infláció meglódul, és külső források bevonására van szükség.
Úgy ítélem meg: jó lett volna, ha a Kormány egyeztet a szavazás előtt a koalíciós képviselőkkel, és mondjuk, nem áll elő az az eset, hogy éppen a Kormány egyik tagja szavaz saját Kormánya ellenében egy indítvány szavazásakor.
A másik komolyabb fejezet a Miniszterelnökség fejezet, aminél egy 8 milliárdos növekedésről beszélhetünk. Azért mondom, hogy 8 milliárdos növekedés, mert az általános tartalék 13,3 milliárdos csökkenése okoz egy nagyobb csökkenést ennél a fejezetnél. Hadd jegyezzem meg: ez az egyetlen olyan fejezet, amely a reálértékek fölött kap támogatást 1994-ben. Kérdés, hogy a Kormány helyesen teszi-e, ha a súlypontokat erre a fejezetre helyezi.
Tisztelt Ház! Hadd mondjam el, hogy a második fordulóban is fogunk benyújtani módosító indítványokat, melyek elsősorban az oktatás és az önkormányzatok támogatására kívánnak fejezeten belül forrásokat átcsoportosítani.
És ha már az önkormányzatokat említettem, hadd fejezzem be azzal, és egyben hadd reagáljak néhány mondatban Sóvágó László hozzászólására — sajnálom, hogy nincs most benn a teremben. Sóvágó László ugyanis hozzászólásában kifogásolta az idegenforgalmi adó egy részének elvételét az önkormányzatoktól és átcsoportosítását az idegenforgalmi alapba. Hozzászólásával egyetértek — nem is ezt a részét kívánom kifogásolni. Hozzászólásában ugyanis azt mondta: valóban nagyon fontos, hogy az idegenforgalmi pénzösszeg az önkormányzatoknál maradjon, és ne szűkítse lehetőleg az egyébként is beszűkült önkormányzati mozgásteret. Teljes joggal mondhatta volna véleményem szerint, hogyha nem éppen neki lettek volna olyan módosító indítványai az egy héttel ezelőtti szavazáson, amelyek lényegesen csökkentették az önkormányzatok gazdálkodásának lehetőségeit. Itt ilyen tételekről van szó, mint például a szociális otthoni intézeti alapellátás, néhány oktatási normatíva visszafogása, például a szakközépiskolai oktatás, gimnáziumi oktatás fogyatékos gyermekek oktatásának a normatívája. Pontosan az ő módosító indítványai okozták azt a helyzetet, hogy ezek a tételek lényegesen csökkentek az önkormányzatok számára.
Úgy érzem, nem lehet ugyanarról a nagyságrendről beszélni, amikor ő az idegenforgalmi adó bevételei egy részének az elvonását kifogásolja.
Egyébként teljes mértékben egyetértek Katona Béla hozzászólásával: az idegenforgalom nagyon fontos cél, és nem biztos, hogy ennek az adóbevételnek az elvonása fogja megalapozni, mondjuk, az 1996-os expo várható sikerét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps. — Dr. Becker Pál szólásra jelentkezik.)
