GAÁL GYULA (SZDSZ)
GAÁL GYULA (SZDSZ)
GAÁL GYULA (SZDSZ) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Bocsánat, Uraim! (A padsorokban csak képviselő urak ülnek, hölgyek nem.)
Kicsit tényleg zavarban vagyok a beszédem kezdetén. Tudom, hogy sokan unják, én mégis azt gondolom, nem mehetek el szó nélkül amellett, amit már többen szóvá tettek közülünk, hogy a Kormány ilyen érdeklődéssel tünteti ki a költségvetési törvény vitáját. (A Kormányt egyedül dr. Tóth Tihamér munkaügyi államtitkár képviseli.) Először egyedül a Népjóléti Minisztérium államtitkára volt itt — akkor azt gondoltam, nyilván az egészséges gazdasági növekedésben bízik, és azért figyeli nagyon ezt a vitát. Utána a kisebbségi ügyekért felelős tárca nélküli miniszter váltotta őt, kínosan ügyelve, hogy egyszerre mindig csak egy kormányképviselő legyen itt. Akkor azt gondoltam, nyilván azért, mert ezzel akarja demonstrálni, hogy a Kormánynak csak egy elenyésző kisebbségét érdekli a költségvetés. Azután végül is a munkaügyi államtitkár döntött úgy, hogy munkaköri kötelessége a napi sajtó figyelemmel kísérése, és ennek megfelelő terepe ez a költségvetési vita. (Dr. Tóth Tihamér közbeszól.)
Hát most ezt lehet ilyen vicces formában is előadni, ahogy én próbáltam, de igazából azt gondolom, szégyen, ami itt történik a költségvetési vita kapcsán. (Dr. Tóth Tihamér: Meg ami elhangzik, az is.) A Kormánynak, amelyik a Parlament ellenőrző tevékenységét három és fél éven keresztül gyakorlatilag semmibe vette, minimum a törvényalkotás kereteit kellene megfelelően megteremteni, és azt a látszatot teremteni, hogy legalább odafigyel a törvényhozási vitákra.
Ezek után a múltba révedőnek tűnik az a megállapításom, hogy annak idején mégis egy bizonyos óvatos optimizmussal néztünk a költségvetés benyújtása elé. Tudtunk arról, hogy a Pénzügyminisztériumban minden eddiginél korábban kezdődtek el a költségvetés kidolgozási munkálatai. Végül is elérkezett az az idő, a nyár közepe (Dr. Tóth Tihamér elhagyja az üléstermet.) , amikor valóban benyújtott egy költségvetési törvényjavaslatot a Kormány. Ezenkívül Szabó Iván pénzügyminiszter úr is többször nyilatkozott abban az értelemben, hogy ő maga személy szerint is el van rá szánva, de a Kormány nevében is mondhatja, hogy nem lesz választási költségvetés, egy nagyon alaposan kidolgozott és a működőképesség fenntartását alapvető értékként szolgáló költségvetést terjeszt a Ház elé olyan időpontban, hogy a megfelelő vitára sor kerülhessen.
A benyújtás tényleg megtörtént, és ekkor már a várakozásaink jelentős mértékben visszaestek. Félreértés ne essék, ezek a várakozások sosem voltak túlzottak abban az értelemben, hogy tartalmi oldalról sokat vártunk volna a költségvetéstől. Tudtuk azt, hogy a legfontosabb, amit évek óta szorgalmazunk, de hiába: az államháztartás reformja nem megvalósítható már, hogy nincs elszánva a Kormány, hogy egy választási évre ilyen reformértékű lépésekre szánja el magát. Tudtuk azt, hogy az intézményrendszer átalakításában az állami feladatok, felelősségvállalás körében nem lesz érdemi átalakítás. Mégis azt gondolom, az a költségvetés, amit most tárgyalunk a négy év költségvetései közül a lehető legrosszabb, leggyengébb lábakon álló költségvetés. Tulajdonképpen abban is bizonytalan vagyok, hogy lábakon álló költségvetésnek nevezhető-e, hiszen mióta elkezdtük a tárgyalást, azóta folyamatosan érkeznek be különböző Kormány sugallta, vagy Kormány által támogatott indítványok.
Maga az előterjesztés pedig nélkülözi azt a megalapozottságot, még a szakmai gondosságot is, amit joggal vártunk volna el tőle. Ahogy ezt egy képviselőtársam megemlítette, olyan végiggondolatlanságok vannak benne, hogy éppenséggel elfelejtkeztek arról, hogy az országban önkormányzati választások lesznek a következő évben, tehát erre bizonyos előirányzatokat célszerű lenne biztosítani. Az is komolytalanná teszi az ügyet, hogy az éppen holnap tárgyalandó Vagyonpolitikai Irányelvekkel ellentétesen határozza meg az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság, illetve az Állami Vagyonügynökség költségvetési kapcsolatait, befizetési kötelezettségeit.
Végül is most nem tudjuk, melyiknek higyjünk. A Kormány akkor mondja-e a véleményét, amikor a költségvetést beterjeszti, vagy akkor, amikor a Vagyonpolitikai Irányelveket. Milyen feladatokat szán a különböző állami vagyongazdálkodással foglalkozó szervezeteknek.
De nem volt végiggondolva a földadó problémája sem, ugyan a költségvetési előirányzatok között számolt azzal a Kormány, hogy 1994-ben elengedi a földadó-fizetési kötelezettséget, ugyanakkor a földadóról szóló törvényt elfelejtették módosítani, majd a mai napon éppen a napirendre vételkor azt a szabad demokrata indítványt, amelyik rendezte volna ezt a kérdést a földadó oldaláról is, hogy konzisztens legyen a Kormány álláspontjával, ezt a Ház — nyilvánvalóan a Kormány sugallatára — nem szavazta meg, azt sem, hogy napirendre tűzze az Országgyűlés.
Vagy csak egy utolsó példát hadd mondjak a kapkodásra és a végiggondolatlanságra; még a személyijövedelemadó-törvény kapcsán kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy a belföldi forintmegtakarítások után fizetendő adó, forrásadó mértékét elengedhetetlen csökkenteni. Ennek nagyon pozitív hatása lehet mind a betéti, mind a hitelkamatokra, ezáltal lehetővé válna a banki kamatrés szűkülése anélkül, hogy ez a banknak bármilyen veszteséget okozna, és normatív módon elérhető kedvezőbb lehetőségeket nyújtana a vállalkozások egy köre számára ahhoz, hogy hitelhez, forráshoz juthassanak. Ugyanennek a javaslatnak természetesen költségvetési oldalát is meg kellett teremteni, azt, hogy a költségvetésben ez milyen kihatással fog járni, majd amikor múlt hét csütörtökén a költségvetési bizottságban tárgyaltuk ezt az előre írásban beadott javaslatot, akkor a Pénzügyminisztérium képviselője mereven ellenállt, azt mondta, szó sem lehet arról, hogy 20%-ról 10%-ra csökkenjen a forrásadó.
(20.20)
Tudomásul vettük, hogy a Kormány nem tételez fel racionális viselkedést a bankoktól általában, és nem hajlandó a vállalkozás élénkítésének ezt a módját elfogadni. Majd legnagyobb meglepetésünkre két nap múlva Szabó Iván pénzügyminiszter úr egy MDF-es pártrendezvényen bejelentette, hogy a forrásadót 20%-ról 10%-ra kívánja csökkenteni a Kormány.
Tehát még csütörtökön a Kormány ellenzett valamit, amit szombaton már egy pártrendezvényen támogatott. Ezzel pusztán azt akarom jelezni, hogy abszolút végiggondolatlan, és a mai napig, az utolsó pillanatig amorf költségvetési előterjesztéssel van dolgunk. Nem lehet tudni most, a vita lezárásának perceiben sem, hogy tulajdonképpen mi a Kormány álláspontja a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban.
Azt ugyanis mondanom sem kell, hogy olyan módosító indítványt kormánypárti oldalról nem nyújtottak be, ami költségvetési oldalról megalapozná a forrásadó 20%-ról 10%-ra való csökkentését.
Más. A költségvetés kapcsán az volt az alapvető gazdaságpolitikai vita, hogy lehet-e gazdaságot élénkíteni költségvetési eszközökkel, illetve megengedhető-e, hogy a hiány növelése árán gazdaságélénkítő lépésekre szánja el magát a Kormány? Én azt gondolom, hogy ez a vita kissé félrevezető. Ugyanis megítélésem szerint a hiány mai mértéke is elviselhetetlen. És az infláció és a külföldi államadósság gyorsuló növekedésével sem finanszírozható már tartósan.
Azt gondolom tehát, hogy alapvetően olyan javaslatokra lenne szükség, amelyek abban gondolkodnak, hogyan lehet ezt a hiányt mérsékelni, de legalábbis kordában tartani.
Nyilván egy ellenzéki párt nem vállalkozhatott arra, hogy átrendezze a költségvetést vagy új költségvetést írjon a Kormány helyett. Mégis rászántuk magunkat arra, hogy megpróbáljuk bizonyos gazdaságpolitikai célok érdekében koherens, egymással összefüggő, egymást kiegészítő javaslatokat a Ház elé terjeszteni.
Javaslataink fő célja:
1.a vállalkozás- és beruházásösztönzés,
2.a közalkalmazotti törvényben meghatározott béremelés fedezetének a biztosítása,
3. az önkormányzatok működési mozgásterének, lehetőségeinek bővítése,
4. az idén elkezdett önkormányzati beruházások jövő évi folytatásához szükséges céltámogatási keretek biztosítása, és végül
5. környezetvédelmi feladatok hatékonyabb ellátásául szolgáló javaslatok.
A módosító javaslataink összesen több mint 90 milliárd forintnyi előirányzatot érintenek a költségvetésben. Engedjék meg, hogy nagyon röviden érintsem ezeket annak érdekében, hogy világossá váljon, hogy ezek a különböző, szabad demokrata képviselők által benyújtott indítványok hogyan függenek össze egy rendszerré, és hogyan alkotják azt a gazdaságpolitikai javaslatköteget, amivel a Szabad Demokraták Szövetsége ebben a vitában fellép.
A vállalkozás- és beruházásösztönzésre 20 milliárd forint adócsökkentést és 4 milliárd forint kiadásnövekedést javasolunk. Egyrészt a bankbetétek kamatait és más megtakarítási formák hozamait érintő forrásadók kulcsának 20%-ról 10%-ra csökkentéséről van szó, mint ezt az előbb említettem. Másrészt javasoljuk, hogy a beruházásokhoz kapcsolódó társaságiadó-kedvezményt ne csak a 100 millió forintot meghaladó alaptőkéjű vállalkozások kaphassák, hanem a kisebbek is. Továbbá a kedvezmény a feltételek teljesítése esetén automatikusan járjon, ne a Kormány egyedi döntése alapján.
Ezen túlmenően javasoljuk a kisvállalkozások hitelfelvételét segítő kisvállalkozói garanciaalap támogatásának 4 millió forintos növelését.
A Kormány javaslata szerint ez az alap csak privatizációs bevételekből részesedne. Azt gondolom, indokolt, hogy egy másik lábat is megteremtsünk neki a privatizációs bevételek bizonytalanságára tekintettel.
A közalkalmazotti törvényben meghatározott béremelés fedezetének biztosítása azt gondolom, hogy elkerülhetetlen. Egyszerűen nem lehetséges olyan eljárás, amely másfél évnyi, törvényben biztosított hitegetés után azt mondaná a közalkalmazotti körnek, hogy tévedtünk, vissza a babaruhát, és nem kívánjuk kifizetni. Ha pedig a Kormány vállalja és elfogadja azt, hogy nem lehet megkerülni a közalkalmazotti bérek rendezését — ahogy erről a közalkalmazotti törvény rendelkezik —, akkor ennek egyetlen normális megoldási módja, ha a fedezetét maga a költségvetés állja.
Bármilyen más megoldási technika azzal járna, hogy végül is nem lenne fedezete kifizetni a közalkalmazotti körnek ezt a jövedelemnövekedést, és munkaügyi perek tömegére kerülne sor egyrészt. Másrészt pedig végül is a költségvetésen csattanna, csak más formában — adósságnövekedésben és annak finanszírozási problémáiban — jelentkezne a következő években.
Az önkormányzatok működési mozgásterének bővítése érdekében javasoljuk egyrészt a személyi jövedelemadó önkormányzatoknál maradó hányadának 30-ról 35%-ra való növekedését, és a meghatározott szintet el nem érő, valamint a városi önkormányzatoknál az egy lakosra jutó személyijövedelemadó-kiegészítés 20%-os emelését.
Javasoljuk másrészt az önkormányzatoknak a központi költségvetés által az oktatáshoz és a szociális ellátás főbb területeihez kapcsolódóan adott normatív támogatások növelését körülbelül 15 milliárd forintos összegben.
Továbbá a településüzemeltetési támogatás lakosonkénti normatívájának felemelését. Ezek a javaslataink egyúttal nyilvánvalóan szolgálják az előbbi pontban említett közalkalmazotti bérrendezés fedezetét is, hiszen a közalkalmazottak nagy része az önkormányzatoknál dolgozik, az önkormányzatok jelennek meg velük szemben munkaadóként. Tehát az önkormányzati támogatások növelése fedezetet kíván nyújtani arra, hogy az önkormányzatok eleget tudjanak tenni a törvényi kötelezettségeiknek.
Környezetvédelmi jellegű indítványainkban elsősorban értékmentésre helyeztük a hangsúlyt. Javasoljuk az erdészeti alap fokozott támogatását, amely legalább az erdők pusztulásának megfelelő mértékű felújításokra lehetőséget adna. Egyébként erre nemzetközi egyezmény kötelezi Magyarországot.
Továbbá természetvédelmi katasztrófaelhárításra és a kis-balatoni beruházásokra javasolunk kiadásnövelést. Okkal merül fel ezek után önökben a kérdés, hogy miből kívánjuk mindezt megteremteni. Néhány mondatban hadd foglaljam össze ezt is.
Javasoljuk a légitársaságok által fizetett légtérhasználati díj felemelését. Javasoljuk a privatizációhoz kapcsolódó költségek előirányzatának 10 milliárd forintos csökkentését. Megjegyzem, ezt az indokolja és teszi lehetővé, hogy az Állami Vagyonügynökség kimutatás szerint az 1994. évben beváltható, esedékessé váló garanciafizetési kötelezettség összesen 5 milliárd forintos nagyságrendű. Ezzel szemben a költségvetési törvény 15 milliárd forintot irányzott elő ezen a téren.
Javasoljuk az adósságszolgálati bevételek előirányzatának 4 milliárd forintos emelését. A számítások szerint ennyi egyedül a jamburgi gázszállításokból ténylegesen elérhető többlet állami bevétel.
Úgy gondoljuk, hogy indokolatlan lezserséggel bánik a Kormány az Oroszországgal kötött szerződéstől várható bevételekkel. Ez a fennmaradó — és remélhetőleg nem katonai felszerelésekkel törlesztett — mintegy 800 millió dolláros hitelkeretre nézve ugyanis olyan szerződés van hatályban, amely három egyenlő részben a '94-es évtől kezdődően irányozza elő ennek az öszszegnek a törlesztését.
Itt megvannak azok a pénzügyi technikák, hogy ezt a követelést harmadik féllel szemben értékesíteni lehessen, hogy oroszországi vagyonvásárlásra lehessen fordítani, vagy ezeknek az ingatlanoknak vagy üzletrészeknek a tulajdonjoga értékesíthető tovább. De semmiképpen nem megengedhető az a nagyvonalúság, amivel mindezidáig a Kormány ezzel a tétellel bánt.
(20.30)
Azt gondoljuk, hogy ugyancsak indokolatlan nagyvonalúság az az állami garanciavállalás is, ami az idei évi gabonaszállításokhoz kötődik szintén Oroszországgal szemben, és ennek az érvényesítése is megfelelő munkával megvalósítható. Nem lehet elfogadni azt, hogy az idei szállítások ellenértékét már ne hajtsa be a Kormány, lemondjon ilyen követelésekről.
Bizonyos fajta fogyasztásiadó-növekedést kikerülhetetlennek tartunk. A környezetszennyező csomagolóanyagok fogyasztási adójának növekedéséből számolunk 5 milliárd forintos bevétellel. Itt emlékeztetni szeretnék arra, hogy a környezetvédelmi kiadásaink ezen összeget meghaladó mértékűek. Továbbá az élvezeti cikkek fogyasztási adójának az inflációs rátával megegyező mértékű vagy annál nem sokkal kisebb mértékű emelését javasoljuk, hiszen semmi sem indokolja azt, hogy épp ezek az élvezeti cikkek kevésbé dráguljanak más, lényegesen fontosabb termékeknél.
Javasoljuk a vámbevételek előirányzatának 10 milliárdos növelését. Ezt részben az alapozza meg, hogy a korábban tervezettnél nagyobb mértékű forintleértékelések és importvolumen-növekedés automatikusan növelik a vámbevételek, másrészt a vámtarifa-bizottság a vámelengedések területén kapott döntési jogait az eddiginél szigorúbban kell, hogy gyakorolja, egyebek között a belföldi termelés hatékonyabb védelmének érdekében is.
Ugyancsak felemelhető a személyijövedelemadó-bevételek előirányzata mintegy 11 milliárd forinttal. Ez részben a korábban vártnál gyorsabb inflációból, nominális jövedelemnövekedésből, másrészt a közalkalmazotti béremelés adóbevételeket növelő hatásából fakad.
Nagyjából ezek azok a bevételi és kiadási előirányzatok, amik viszonylag jól kalkulálhatóak. Tekintettel azonban bizonyos költségvetési bevételi bizonytalanságra, melyek a gazdaság mai folyamataiból adódnak, javaslatainkat úgy állítottuk össze, hogy azok öszszességükben mintegy 15 milliárd forinttal csökkentsék a költségvetési hiányt. Ez garantálja, hogy javaslataink parlamenti elfogadása a hiányt semmi esetre sem, még az általunk előirányzott, véleményünk szerint egyébként megalapozott bevételnövekedések egy részének meghiúsulása esetén sem növelné. Nem gondoljuk, hogy egy remek költségvetése lenne az országnak attól, hogy ezekről a javaslatokról érdemben lehetne vitatkozni, és meg lehetne nyerni ennek képviselőtársaink támogatását, mégis azt gondoljuk, hogy abban a helyzetben is, amiben ma vagyunk, és amikor évről évre meredeken növekszik a költségvetési hiány, érdemes felmutatni néhány olyan intézkedést vagy lehetséges lépést, amivel ez a hiánynövekedés megállítható, és mindenképpen közös a felelősségünk abban, hogy ha mérsékelni nem is lehet az állami eladósodás ütemét, legalább ne gyorsítsunk azon, és próbáljuk meg stabilizálni a költségvetés helyzetét. Ne járuljunk hozzá ahhoz, hogy olyan gyorsuló ütemben romoljon, mint ahogy eddig tette, és mindent tegyünk meg azért, hogy az egyensúly azok között a keretek között, ahogy ebből a költségvetésből kibontható, biztosítható legyen.
Remélem, hogy a továbbiakban valóban lesz mód arra, hogy érdemben vitatkozzunk ezekről a javaslatokról, és bízom abban, hogy nem egy fejünkre omló költségvetést hagyunk a következő parlamentnek és a kormánynak örökül. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
