RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha az elején össze szeretném foglalni a költségvetési törvénynek a felsőoktatási és tudományt érintő részét, akkor azt mondanám, hogy a Kormány szellemi kannibalizmust folytat, fölfalja még azt is a szellemi erőforrásokra szánt pénzekből, azt a keveset is, ami maradt.
A másik, amit mondhatnék a felsőoktatást és tudományt érintő részéről, hogy a Kormány úgy viselkedik, mint a rossz hőlégballonosok, amikor süllyed a hőlégballon, akkor nem a homokzsákot dobják ki, hanem a gázpalackokat, amik azért még félig, negyedig vannak.
A harmadik megállapításomat pedig személyesen Szabó Iván miniszter úrnak szeretném mondani, ha idefigyelne, hogy a miniszter úr nem tud számolni, vagy a miniszter úrnak a kollégái nem tudnak számolni: a költségvetés teli van olyan adattal, ami nem felel meg a valóságnak. És hogy rögtön egy példát mondjak: múlt héten a miniszter úr megjelentette ezt a közbenső tájékoztatót az 1994. évi költségvetésről, abban az szerepel, hogy 10%-nak megfelelő mértékű támogatáselvonásra kerülhetne sor az alapoknál.
Mondok egy példát: az OTKA, az országos tudományos kutatási alap, ami az elmúlt évben 2 milliárd 440 millió forint volt, a költségvetés eredeti változatában már lecsökkent 1,8 milliárdra, aztán egy még nagyobb étvágyú szellemi kannibál csökkentette 1,6 milliárdra, miniszter úr legyen szíves utánaszámolni, hogy a 2 milliárd 440 milliónak mennyi a 10%-a. Biztos, hogy nem csökken az érték 1,6-ra, ez tudniillik 36%-os csökkentés a 10-zel szemben. De erre majd még vissza fogok térni.
A költségvetésben nagyon szép mondatokat olvashatunk, idézek egyet ebből a remekműből: "A Kormány tudatában van annak, hogy a gazdasági visszaesés nem szüntethető meg átfogó és offenzív műszaki fejlesztéspolitika nélkül." Következésképpen amilyen adatokat látunk, úgy látom, hogy a Kormány nem akarja a visszaesést megszüntetni. Évek óta olvashatjuk a Kormány előterjesztésében, hogy a Kormány kiemelten kezeli az oktatást, stratégiai ágazatként kezeli a felsőoktatást, prioritást élveznek a szellemi erőforrás fejlesztését szolgáló források. Ehhez hasonló mondattal teli vagyunk, ugyanakkor a tények és a szavak nagy-nagy eltérésben vannak.
El kell ismerni, hogy bizonyos eredmények az elmúlt években vannak: több, jóval több hallgató van a felsőoktatásban, valamelyest javultak a bérek — bár erre majd visszatérek — és bizonyos javulást jelent az is, hogy komoly pénzek a felsőoktatásban és a tudományban pályázati úton nyerhetők el, és ez bizony eredménynek tekinthető.
A valóság azonban lényegesen romló helyzetet mutat. Az évek óta tartó folyamatos elvonások lehetetlenné teszik a minőségi váltást. Valójában értelmetlenné válik a több hallgató akkor, ha nincs megfelelő infrastruktúra, és évek óta a felsőoktatásban lényegesen romlott a működési költség helyzete. Ezt majd mindjárt fogom idézni: a '94. évi működési keretek kevesebbek, mint a '92. évi záróadatok. Tudniillik olyan mértékben rendezték vissza a '93. évben a különböző megvonásokkal épp a működési költségkereteket, hogy az valójában a növekedés — a '93-hoz való növekedés — ellenére még mindig kevesebb, mint az 1992. évi.
Semmit sem ér a több hallgató, hogyha nincs megfelelő infrastruktúra, nincs megfelelő szakirodalom, információs háttér. Értelmetlenné válik a mennyiségi növelés. Értelmetlenné válhat a hallgatók számának a növelése, hogyha nem követi egy minőségi váltás például az oktatásban, az oktatók személyében, és ugyan van változás a bérek emelkedésében, emelkedtek a bérek, közeledik is a közalkalmazotti besorolás, de maga az a bértáblázat olyan alacsony, hogy semmiféle szelekciót nem indít el a felsőoktatásban, így valójában több hallgatót fognak oktatni ugyanazok az oktatók, nem tudnak a felsőoktatásba jobb oktatókat, jobban felkészült oktatókat meghívni.
Évek óta csökken a fejlesztésre fordítható öszszeg, de még ez is magyarázható lenne, ha lenne koncepció. Így azonban azt kell mondanom: ha a magyar felsőoktatásnak, tudománynak a Kormány több pénzt biztosítana, nem biztos, hogy jól használnák föl, lehet, hogy a sivatagot öntöznénk, koncepció nélkül ezt a kevés pénzt is nagyon rosszul költhetjük el.
Ma Magyarországon a felsőoktatásban, tudományban senki nem tudja, hogy igazából mire ösztönzik, mit akar elérni a Kormány. Tudja-e valaki ma a felsőoktatásban, tudományban, hogy mire kívánja a Kormány ösztönözni, miért kaphat több pénzt, miért nem kap pénzt? Mit érdemes tennie, mit nem érdemes tennie, mire inspirálja a költségvetés, mire nem?
Valójában ma nem tudjuk, hogy a Kormány mivel akarja megoldani azt, hogy az oktatás és a tudomány hatékonyabb legyen. A mai taktika egyedül a fojtogatás és a megvonás.
Azzal egyet lehet érteni, hogy a Kormánynak az adófizetők pénzéért hatékony felsőoktatást, hatékony kutatást kell elvárnia és megkövetelnie az autonómia mellett, de ma valójában senki számára nem világosak ezek a feltételek. Ez évek óta hiányzik: egy ilyen jellegű anyag.
Baj, hogy nincs koncepció, de még nagyobb baj, hogy a költségvetés zavaros, több helyen jelennek meg azonos célú kiadások, számos az átfedés, szöveg- és pénzzavar van, és több félrevezető adat található, amiből most néhányat szeretnék bemutatni, ahol a szöveg és a tények eltérnek.
"Az oktatás, ezen belül a közoktatás és a felsőoktatás, a társadalom- és gazdaságformáló szerep 1994-ben sok vonatkozásban nő, és a korábbi gyakorlatnál is meghatározóbb lesz." Egy bekezdéssel később a következő mondat: "Az oktatásban kialakult színvonal megtartása, a működőképesség megőrzése a fő cél." Sokkal szerényebb mondat.
A következő oldalon találhattak egy adatot a FEFA-ra vonatkozóan — ez a felzárkózás az európai felsőoktatáshoz alap —, ahol itt 2 milliárd szerepel a '93-asban, 1,8 milliárd szerepel az előterjesztésben, a '94-esben, öt oldallal előrébb megtalálják, hogy a FEFA 1 milliárd, amit növelt a Kormány 1,8 milliárdra. Teljesen más adat.
Felsőoktatás. "A felsőoktatás támogatása 1994-ben 41,5 milliárd forint, az előző évi eredeti előirányzatnál 7,2 milliárd forinttal, 20,9%-kal több." A Pénzügyminisztérium 1992. évi költségvetési végrehajtása ágazati bemutatásánál a '92. évi felsőoktatási összeg 40,5 milliárd, '94-ben 41,5 milliárd, valójában 1 milliárdról van szó, szó sincs 2,2 milliárdról, és semmiképpen nincs szó 20,9%-os növekedésről.
Szintén itt már találkozunk nagyon reális mondatokkal: '94-ben bér és dologi automatizumus nem tervezhető, szigorú takarékosság érvényesítésével alapozhatók meg a gazdasági feltételek.
Újabb adathiba: a '93. évi 85900-ról '94-re 103300-ra nő a hallgatók száma. Itt később van egy 3000 fős, '94-ben egy 3700 fős hallgatói létszámnövekedés, ami ugye 85000 meg 6700, semmiképpen nem 103000.
Amint említettem, a felsőoktatásnak a helyzete drasztikusan romlik, és ez leginkább a dologi kiadásoknál tapasztalható. A tudományegyetemeknél például az 1994-re tervezett dologi kiadás 4,4 milliárd, ez '92-ben 4,7 milliárd volt, 300 millióval több, mint két évvel később.
(18.50)
Műszaki egyetemeknél ugyanez az adat 2,8 milliárd, szemben a '92-es 3,5 milliárddal. Műszaki és gazdasági főiskolák 1,5 milliárddal szemben '92-ben 1,7 milliárd. Két évvel később nominálisan lényeges csökkenések vannak, nem számítva inflációt, áremelkedést és mindent. Ez tragikus helyzet, és erre mondom, hogy ez a Kormány a homokzsákot dobja ki, és nem a gázpalackot.
Kutatási ágazat. A tudományos kutatások egyik központilag kezelt jelentős forrása 1,8 milliárd forint támogatás, az országos tudományos kutatási alap. Ez a költségvetési támogatás arányát mintegy plusz 70%-ra növeli. Ez a mondat ugyan igaz, mert 65%-ról 70-re növeli, csak éppen itt nincs benne az a mondat, amelyik a leginkább igaz, hogy ez az 1,8 milliárd egy 640 milliós csökkentést jelent, és amelyhez ha Siklós Csaba úr javaslatát hozzávesszük, az még további 200 milliót jelent, tehát összesen 844 milliót vontak el a kutatási alaptól, miközben, ismétlem, a Kormány azt mondja, hogy csak offenzív fejlesztéspolitikával kerülhető el a süllyedés. Ezek az adatok és a szöveg közötti különbség.
S még egyetlenegy adatot említek. Az Akadémia kiadásai a természettudományok vonatkozásában '92—93—94-es években 5,2 milliárd, 3,8 milliárd, 3,4 milliárd, a társadalomtudománynál 1 milliárd, 704 millió, 621 millió. Tragikus romlások és megengedhetetlen romlások.
A miniszter úr által a múlt héten közreadott közbenső tájékoztatóból ismét szeretném idézni, hogy az Állami Számvevőszék rámutatott az alapok pazarló gazdálkodására, és ezért következmény, hogy 10%-nak megfelelő mértékű támogatáselvonásra kerülhetne sor — amint látjuk, a 10%, az alkalmasint 36. A következőt szeretném mondani. Hasonló a helyzet, mint amit azzal a bizonyos házzal kapcsolatban szoktak mondani, hogy nem a bútort, hanem a lányokat kéne kidobni. Hozzá kell tennem, a 10%-ot — gondolom miniszter úr is tudja — nem az irodáktól fogják megvonni, hanem a kutatástól és az oktatástól. Mert az irodáknál ott maradt a pénz, ezt lehet látni a költségvetésben is. S a leglényegesebb, hogy az államháztartási törvényből miniszter úr is tudhatja, hogy minden alapnak a vezetője miniszter, tehát a Kormány által kinevezett személy. Tehát ha itt az van, hogy az alapok pazarló gazdálkodása…, akkor ez egyértelműen azt jelenti, hogy a Kormány pazarló gazdálkodása. És minthogy a Kormány pazarlóan gazdálkodik, megvon pénzeket a kutatástól és a felsőoktatástól. Valahogy egészen mást kellett volna tenni, jóval helyesebb lett volna, ha nem a kutatástól vonnak meg 10%-ot, hanem 10%-kal javítják a Kormánynak a működését.
Végül azt kell mondani, hogy ez az anyag teljesen elfogadhatatlan. Itt említhetném a további megvonásokat, hiszen Siklós úr beterjesztett egy halom módosítást, és ezek a módosítások annyit jelentenek, hogy a bevételeket megnövelte a közoktatás terén, a tudományegyetemeknél, a műszaki egyetemeknél, az egyéb oktatási intézményeknél, a kulturális intézményeknél. Természetesen ugye a bevételnövelés annyit jelent, hogy csökkentik a támogatásokat. Ennyit a Kormány kultúrpolitikájáról, oktatás-, tudománypolitikájáról.
Összefoglalva azt szeretném mondani, hogy ez az 1994. évre előterjesztett költségvetési javaslat — amit a kormányhatározat szerint a tudománypolitikával meg kellett volna alapozni, erre nem került sor, nem került sor egy átfogó értékelésre — egy teljesen megalapozatlan költségvetési javaslat ebből a szempontból. Ezt a költségvetést én tragikusnak tartom, és fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a kutatás és a felsőoktatás helyzete tragikusan romlik.
Ezeknek a gondoknak az orvoslása nyilván nem kiváltságokat igényel, hanem egyetértve a Kormánynyal, hogy prioritása van, hogy ez az igazi húzóágazat, hogy az oktatásba, a tudományba való költségek nem költségek, hanem befektetések, tehát megtérülnek; ezért egyszerűen tragikusnak látszanak ezek az adatok, mert a költségvetés ilyen tételei — a fejlett országok tapasztalataiból is tudjuk — egyértelműen az ország helyzetének a jövőbeni javítását eredményeznék.
Ezeket az adatokat látva, ezeket a megvonásokat látva egyszerűen ez a költségvetés elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
