TÓTH-KURUCZ JÁNOS (MIÉP)
TÓTH-KURUCZ JÁNOS (MIÉP)
TÓTH-KURUCZ JÁNOS (MIÉP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Fontos törvényt alkot meg a tisztelt Ház, ha a villamosenergia-felhasználásáról szólót megszavazza. Fontosat azért, mert az energiahordozók mára piaci áruvá váltak, és a felhasználók kemény forintokat fizetnek minden tonna vagy mázsa — vagy bizony, néha csak pár kiló — szénért, olajért, gázért és nem különben villamos energiáért. Megszűnt mindezek adományjellege, elvétetett mellőlük az állami dotáció, és így a világpiacot érzékenyen követő terméket kell megfizetnünk.
Kis kitérővel megjegyzem, hogy mintha igazuk volna azoknak, akik a világpiaci árak követése tekintetében csak a növekedés utánzását tartják betartott piaci mozgásnak, míg a negatív ármozgásokat a magyar piac nemigen érzékeli. De ez már más történet, bár ez is fontos és figyelemre méltó jelensége napjainknak.
A benyújtott törvényjavaslatot tehát annak a fényében is meg kell vizsgálnunk, hogy mennyiben felel meg azoknak az igényeknek, amelyeket a demokrácia törvényei egy, a piac szabályai szerint jelentkező áruféleség felé — pontosabban: a róla szóló törvény felé — támasztanak. Mindezen vizsgálódás elején rögzíteni kell azonban azt a tényt, hogy a villamos energia az ország iparának, polgári létének vitathatatlanul legfontosabb alappillére, nélküle szó szerint megállna az élet.
Ha tehát egy villamos szolgáltató létesítmény megépítésének módját, helyét vizsgáljuk, mindezeket figyelembe kell vennünk a törvényalkotás során, és egyúttal azt is, hogy a felállított prioritások ne kössék gúzsba az országot felesleges regulákkal, boszszantó törvényi zaklatással, és ne adjunk egy végső fokon szolgáltató társaság alá feleslegesen nagy lovat — mit nagy lovat, csatamént. Hiszen azzal, hogy a törvény helyesen megállapítja, hogy a természetes monopolhelyzet kapcsán a piaci törvények bizonyos tekintetben kevésbé érvényesülnek, magyarul: a fogyasztóknak alapvető kérdéseikben választási lehetősége nincs, felállítottuk a logikus erősorrendet, és megadtuk a villamos szolgáltatásoknak az őket megillető rangot.
De a tisztelt Háznak van egy másik alkotmányos kötelezettsége is, mégpedig az állampolgári jogok, az egyén jogának védelme, érdekei sérthetetlenségének biztosítása. Ha tehát például törvény szigorával arról rendelkezünk, hogy egy, az alaphálózatot szolgáló távvezetéket minden körülmények között meg kell építeni, akkor a másik serpenyőbe helyezzük az érintett érdekeit is, és építsünk be bizonyos garanciákat a vezeték nyomvonalába eső — a törvény szóhasználatát idézve — idegen ingatlanok tulajdonosai számára. Ne legyen a földművesnek joga arra, hogy megakadályozza a mindenki számára végtelenül fontos távvezeték megépítését azzal, hogy annak építményét nem engedi elhelyezni a földjén, nem járul esetleg hozzá egy oszlop felállításához. De legyen joga ahhoz, hogy illő árat kérjen azért, hogyha egy, olykor — mondjuk — 6x6 méter talpszélességű spender kettévágja a földecskéjét, vagy ha nem is vágja ketté, de konyhakertnyi darabot hagy parlagon, von ki a gazdálkodásból, e tekintetben egyenlő felek közötti megállapodással kétoldalú szerződés jöhessen létre, mindkét fél számára előnyös módon, s ha nem születik egyezség, következzen a más törvény által pontosan körülírt kisajátítási eljárás.
Ezen túlmenően — és sajnos, természetvédelmi törvény hiányában — legyen joga a természet-, illetve tájvédőknek tiltakozni bizonyos abszurd távvezeték-telepítési vagy egyéb építési megoldások ellen. Ennek bizonyítására hadd mondjak el egy megdöbbentő tényt. Dunaalmás és Szomód között, a Dunától mintegy 2-3 kilométerre van egy kopasz hegycsúcs, turistautak célpontja, úgy nevezik, hogy Kőpite. Magasan emelkedik a Gerecse utolsó nyúlványaként az ott kezdődő kisalföldi róna fölé. A kirándulók Tatabányát, Tatát, Oroszlányt, Pannonhalmát, Komáromot, Ógyallát és Érsekújvárt egy körbefordulással megtekinthetik, a falvak két tucatjáról és a Duna tekintélyesen hosszú szakaszáról nem is beszélve.
(18.30)
Eközben ki-ki vérmérséklete szerint szitkozódhat vagy káromkodhat, mert feje fölött ott zúg, ott vartyog az ott mindig játszó szélben egy isten tudja hány kilowattos távvezeték, ugyanis pont a csúcson helyezték el annak egyik hatalmas oszlopát, előtte ronda nyiladék az erdőben, mögötte szintúgy. Tán 15 esztendeje épült mindez az utókor csodálatára és okulására. Itt Budapesten is ajánlanék talán egy hasonló módszert, egy jókora standardot a Sas-hegyen, párja legyen a Citadellánál, egy vagy kettő a Várban és így tovább. Mennyit meg lehetne így spórolni.
De ha már az akasztófahumorral kacérkodunk, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, engedjenek meg egy közvetlen kérdést itt a teremben mindenkihez, habár nagyon kevesen vagyunk: tisztelt képviselőtársaim és… már vendégek nincsenek, emelje fel a kezét az, aki tudja, hogy hol van az a szerződés, amelyet annak idején az áramszolgáltatóval kötöttek, és egyáltalában tudja, hogy… (Pál László jelentkezik.) Egy. Ha tudja, hogy hol van a szerződés, tudja-e képviselőtársam, hogy mi van benne? (Pál László bólint.) Tudja. Egy ember a több közül, ezt egyáltalában nem lehet a kezek erdejének nevezni.
Éppen ezért roppantul fontosnak tartjuk azt, hogyha önök és én és mindannyian és megannyi honfitársunk az áramszolgáltató vállalattól csak 380 volt vagy csak 220 volt feszültséget vételezhetünk, habár biztos, hogy jócskán vannak, akik most joggal felszisszennek, hogy mi az, hogy 220, talán 150 vagy 130, és egy bizonyos periódusszámot, tehát ilyen értelemben véve ki vagyunk szolgáltatva a szolgáltatónak, akkor miért nem áll ez előterjesztésben bizonyos meghatározott védelem az állampolgár számára?
Miért nem épített be az előterjesztő egy kötelezően megújítandó szerződést a törvénybe, amely megfelelően biztosítaná a fogyasztót például arról, hogy négy óránál tovább nem tarthat egy karbantartási áramszünet, csak úgy, hogy négy óra után egy órára bekapcsol, majd ismét kikapcsol, hogy a ma már szinte minden háztartásban fellelhető elektromos hűtőszekrényekben elhelyezett ételek ne vesszenek kárba.
Ha már világpiaci árat kérnek az áram kilowattjáért, miért nem akarják megközelíteni a világpiaci szintjét is a szolgáltatásoknak?
Tisztelt Ház! Két vaskos témakört emeltünk ki a törvényjavaslatból, bizonyítandó, hogy azon van még mit alakítanunk.
A MIÉP szakértőivel megvizsgálta a javaslatot, módosító indítványainkat benyújtottuk, illetve be fogjuk nyújtani.
Az indítványok ismertetését, azok részletes indokolását a részletes vita során kívánjuk megejteni. Elnök úr! Köszönöm a szót.
Az általános vita lezárása
