BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kamarákkal kapcsolatos törvényjavaslat fontos lépésnek minősül a magyar nemzetgazdaság korszerű piacgazdasággá történő átalakulása feltételei biztosítása szempontjából. Ezért arra gondoltunk a törvényjavaslat előkészítése során, hogy teljeskörűen bevonjuk az érdek-képviseleti szerveket és azokat az érintett társadalmi szervezeteket, amelyek a korábbi évek során bizonyos szempontból az előkészítés során hasznos észrevételeket és munkát tudnak kifejteni.
Több mint egy éve, 1992. II. félévétől kezdve a minisztérium rendszeresen konzultált e szervek képviselőivel, és azt hiszem, hogy ezen a megbeszéléssorozaton a szó jó értelmében vett konszenzus alakult ki a résztvevők között a kamarák köztestületi jellegére, tagsági körére, szervezeti felépítésére és funkcióira nézve egyaránt.
Mindezeket előrebocsátva a javaslat következő főbb elemeire szeretnék röviden kitérni:
A kamarákkal kapcsolatos törvényhozás elvi alapjául a Polgári Törvénykönyvnek az elmúlt hetekben elfogadott módosítása szolgál, amely egyebek mellett — mint arra emlékeznek — a köztestület fogalmának bevezetésével gazdagítja a jogi személyeknek a Ptk.-ban szereplő típusait. A köztestületeknek az egyik, éppen a Ptk.-ban is nevesített típusa a kamara.
Ugyanakkor a Polgári Törvénykönyv a köztestületek jogképességéről, jogalanyiságáról csak a legfontosabb magánjogi és vagyonjogi vonatkozásokat tudta szabályozni. A részletes szabályokat illetően az egyes köztestületi típusokra vonatkozó törvényeknek kell rendelkezniük. Ennek a jogelvnek megfelelően került kidolgozásra a gazdasági kamarai törvényjavaslat.
Ami a szabályozás alapelveit illeti, elsősorban a szabályozás céljával szeretnék foglalkozni. Ennek a javaslattal érintett gazdasági kamarai szférának létrehozási célja az, hogy a gazdasággal összefüggő közfeladatok egy részének az érintettek önigazgatása útján történő ellátása valósuljon meg. Teljesen világosan bebizonyosodott ugyanis az, hogy a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban ily módon lehetséges a gazdaság fejlődésének és szerveződésének előmozdítása és a gazdasági tevékenységet folytatók általános és együttes érdekeinek érvényre juttatása, valamint az üzleti forgalom biztonságának és a piaci magatartás tisztességének megteremtése és megőrzése.
Ennek felel meg az is, ami az európai normákat alapul véve a javaslatban szerepel, általában a kontinentális jogrendszerű országok többségi megoldása, hogy a kamarák megalakítását kötelezővé teszi, megállapítva egyúttal a gazdasági kamarák fajtáit is.
A javaslat szerint háromféle gazdasági kamara — ezen belül tehát kereskedelmi és ipari, kézműves-, valamint agrárkamara — megalakítása lehetséges, illetőleg kötelező. Vagyis a javaslat által szabályozásra kerülő módon más típusú kamara nem jöhet létre. Ez az a háromfajta gazdasági kamara, amely ismert és elismert külföldi, főképp az európai országokban, és amely alappal számíthat nemzetközi kapcsolatrendszerének kialakítására, illetőleg a már meglévők továbbfejlesztésére.
Ezek a szabályok, illetőleg ezeknek a hiánya a kamarák köztestületi jellegét csorbítaná, és nem lenne biztosítható, hogy a gazdasági kamarák a gazdaság egészét átfedések vagy ütközések nélkül átfogják.
Ugyanakkor nagyszámú gazdasági típusú kamara létrejötte semmiképpen sem lenne kívánatos, mert az érdek-képviseleti funkciók káros megerősödéséhez, a közgazdasági szempontok háttérbe szorulásához vezetnének.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a gazdasági kamarai rendszer kiépülése természetszerűleg nem érinti sem a társadalmi szervezetek jelenlegi helyzetét, sem az egyesülési jog alapján létrehozott gazdasági érdek-képviseleti szervezetek jogait. A javaslat csupán egyetlen kérdésben, nevük megváltoztatásában korlátozza a társadalmi szervezetként működő gazdasági érdek-képviseleti szerveket, amennyiben ezt is egy jelentős időtartamban meghatározott átmeneti idő után a kamara elnevezés használatának jogát kizárólag a javasolt törvénnyel létrehozott köztestületként működő kamarák számára tartja fenn.
A javaslat szerint tehát aki gazdasági tevékenységet folytat, automatikusan a gazdasági kamara tagjává válik. Ezen elv alapján működnek egyébként a gazdasági kamarák Európa-szerte. Néhány példát említenék: Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban.
(16.40)
Azt mutatják a tapasztalatok, hogy az átalakulóban lévő gazdaság fejlődését a teljes képviselet biztosítja, és automatikus tagság alapján létrejövő kamarák szolgálhatják csak kellő hatékonysággal és eredményességgel ezt. Ez a fajta teljes reprezentativitás, amely biztosítja azt is, hogy a gazdasági kamara érdek-képviseleti tevékenysége ne rendelődjön alá ágazati, csoport- vagy egyedi érdekeknek.
Végül, de nem utolsósorban az automatikus tagság az egyeztetésbe bevont gazdasági érdekképviseletek jelentős többségének a véleményével, illetőleg az egyetértésével találkozott; ez sem elhanyagolható szempont a javaslat indokolására. Ugyanakkor azt is szeretnénk érzékeltetni, hogy a kötelező tagság semmiképpen sem járhat a kamaráknak egy olyan jogkörrel történő felruházásával, amelynek alapján akár a kamarai tagfelvétel, akár a kamarából történő kizárás bármilyen mérlegeléstől függene. A kamara tehát nem korlátozhatja a piacralépés és a piacon való érvényesülés szabadságát, a tagsági jogviszony keletkezéséhez ily módon egyáltalán nem szükséges semmiféle tagfelvételi eljárást lefolytatni. A kamarának tehát még formálisan sem lesz jogköre a javasolt módon a vállalkozás piacralépésének megakadályozására. A gazdálkodó — fő szabályként — ahhoz a területi gazdasági kamarához tartozik, amelynek illetékességi területén a székhelye található.
Ami a kereskedelmi és iparkamarát illeti, ez a gazdasági kamarák legnagyobb hagyományra visszatekintő és a gazdaságilag is leginkább indokolt alaptípusa. Ehhez a kamarához tartozik minden olyan gazdálkodószervezet, amely választása vagy a törvény előírása folytán nem válik a kézműves- vagy az agrárkamara tagjává. A kézműveskamara elválasztását a keres- kedelmi és iparkamarától alapvetően a nagyipari jellegű vagy üzemi keretek között folytatott, illetőleg az ettől eltérően kézművesként végzett termelő- és szolgáltatótevékenységek eltérő sajátosságai indokolják. A kézművesszakmák többsége képesítéshez kötött, illetőleg a jövőben azzá válik. Ez különösen fontossá teszi az önálló köztestületként létrehozott kézműveskamara közreműködését a képesítési követelmények meghatározásában, azok betartásának ellenőrzésében, valamint a szakképzésben és a vizsgáztatásban egyaránt.
Ami az agrárkamara önállósága mellett szóló érveket illeti, azt hiszem, ezek annyira kézenfekvők, hogy nem szükséges bővebben indokolni, elég, ha arra utalok, hogy az agrárágazatot illető sajátosságok gazdasági jellegű jogalkotásunk számos kérdésében eddig is eltérő kezelést igényeltek. Ebben a törvényben is szerettük volna ezt a jogszokást folytatni.
Természetesen a javaslat az egyes gazdasági kamarák tagsági körének pontos elhatárolására törekszik, és ugyanakkor arra is módot ad, hogy az egyes kamarai típusok között választani lehessen, ha mindkét ismérvcsoportot a tevékenység vagy a kamarai szervezet alanya magára vonatkoztathatja.
Tisztelt Országgyűlés! A kamarai szerveződés alapelve gyakorlatilag a világon mindenhol a területi elv. Mi sem kívánunk ettől eltérni. Ezt érvényesíti a javaslat is, és a gazdasági kamarák létrehozásában természetesen az alulról történő szervezésre helyezi a hangsúlyt. Ennek megfelelően gazdasági kamarák működnek a megyékben és a fővárosban. A megyénként, illetve a fővárosban alakult azonos fajtájú gazdasági kamarák egyesülhetnek, illetőleg az egyesüléssel létrejött gazdasági kamarák utóbb szétválhatnak. Az országos gazdasági kamarákat az azonos fajtájú területi kamaráknak kell megalakítaniuk.
A kamarák maguk állapíthatják meg alapszabályukat és minden más olyan önkormányzati szabályzatukat, amelyek az önkormányzati elven alapulva természetesen hatáskörüket képezik, valamint — talán elsősorban kellett volna említeni — költségvetésüket. Testületeiket és tisztségviselőiket közvetve vagy közvetlenül a tagok választják, a kamarák hivatali ügyintéző szervezete a választott szervek irányítása és ellenőrzése alatt áll, és az önkormányzatiság elvének megfelelően a javaslat csupán a gazdasági kamarák szervezetének legfőbb elemeit, a kamarák működésének legfontosabb garanciális szabályait állapítja meg.
Ami a kamarák feladatait illeti, a javaslat négy csoportba sorolja a gazdasági kamarák feladatait, és ugyanakkor arról is rendelkezik a javaslat, amikor megtiltja bizonyos tevékenységek folytatását, hogy elválassza a gazdasági élet gazdasági szereplőitől a köztestületi jellegű kamarai szerepvállalást. A négy csoport sorrendben: a gazdaság fejlesztésével kapcsolatos feladatokat, majd az üzleti forgalom biztonságának megteremtésével összefüggő feladatokat, majd a gazdaság általános érdekeinek érvényesítését szolgáló, valamint a gazdaság tevékenységét érintő közigazgatási feladatokat jelenti.
Ezek közül utalni szeretnék — újszerűségére való tekintettel is — a gazdasági tevékenységet érintő, közigazgatásban jelentkező kamarai feladatra, legalábbis annyiban, hogy a köztestület és az általa megvalósított igazgatás — álláspontunk szerint — része a közigazgatásnak, azonban nem tartozik sem az államigazgatáshoz, sem pedig a helyi önkormányzatok igazgatási tevékenységéhez. A javaslat ezért a kamarák által hozott közigazgatási határozatok esetében is ugyanúgy biztosítja mindazoknak a jogi garanciáknak az érvényesítését, amelyek egy ügyfelet általában megilletnek az államigazgatási szerv döntése kapcsán.
Szükségesnek tartanám nagyon röviden szólni a törvényességi felügyelet kérdéséről is. A gazdasági kamarák független, önálló működésének egyik kulcskérdése, hogy milyen felügyelet érvényesül felettük. A gazdasági kamaráknak nyilván az államtól s a helyi önkormányzattól is függetlenül kell működniük, tevékenységük felett csak törvényességi felügyelet gyakorolható. A javaslat szerint a törvényességi felügyeletet a Kormány által kijelölt miniszter gyakorolja. Erre is nagyon sok példa felhozható a külföldi jogokból, de ugyanilyen gyakorlat volt a miniszteri felügyeletet illetően 1868-tól kezdődően az akkori VI. törvénycikk alapján létrejött Magyar Kereskedelmi és Iparkamara felett is, tehát a magyar jogtörténeti hagyományok is egyértelműen ezt látszanak alátámasztani.
Fontos szempont az is, hogy jelenleg is a már működő, vagy a tisztelt Parlament által tárgyalásba került törvényjavaslatok szerinti szakmai kamarák felett a miniszter gyakorolja a törvényességi felügyeletet, és nyilvánvalóan ebben a kérdésben is szükséges volt a kamarai szabályozás egységes összhangját biztosítani.
Ami az érdek-képviseleti jog gyakorlására vonatkozó szabályozási területet illeti, nagyon röviden ki szeretném emelni a javaslat VII. fejezetéről szólva azt, hogy a gazdasági kamarai, valamint az érdek-képviseleti funkciók elhatárolása teljesen új helyzetet eredményez az érdekképviseletek számára, és figyelembe kellett ugyanakkor venni a gazdasági érdek-képviseleti szervezetek jelenlegi helyzetének és joggyakorlásának a szabályozása iránti követelményt is. Erre vonatkozóan tulajdonképpen alkotmányos kötelezettsége van a tisztelt Parlamentnek, és más indokok alapján is a javaslat a gazdasági érdek-képviseleti jogok gyakorlására vonatkozó szabályok legfontosabb szabályozásával a VII. fejezetben tesz eleget véleményünk szerint.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a gazdasági kamarák első ízben történő megalakulásával kapcsolatban számos átmeneti rendelkezést tartalmaz. Ezekkel a szabályokkal kívánjuk biztosítani azt, hogy a gazdasági kamarák valóban újonnan, és nem a jelenleg létező egyik vagy másik gazdasági érdekképviselet átalakulásával alakuljanak meg. A javaslat az átmenet során a főszerepet az úgynevezett ideiglenes kamarai bizottságoknak szánja. Ezen bizottságoknak az összetételét a javaslat úgy szabályozná, hogy a területi gazdasági kamarák megalakításában az adott térségben érdekelt gazdasági érdek-képviseleti szervezeteknek, ezenkívül az országos gazdasági kamarák tekintetében pedig a területi kamarák küldötteinek biztosít meghatározó szerepet.
Az átmeneti szabályok kapcsán az a véleményünk, hogy ezek hatálybalépése esetén kizárt annak a jogi lehetősége, hogy valamelyik gazdasági érdekcsoport akár a korábban kialakult intézményi helyzeti előnyénél fogva is, vagy akár gazdasági súlyánál fogva nagyobb szerepet tölthessen be a kamara megalakulásában és testületi életében, mint ahogyan az törvényhozási cél lehet.
Mindezen általános elvek előrebocsátása mellett kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a vitában kialakított álláspontok alapján támogassák ezt az igen fontos törvényjavaslatot, amelyhez a továbbiakban mi a magunk részéről a bizottsági vitában fogjuk kifejteni álláspontunkat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
