ILLÉSSY ISTVÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
ILLÉSSY ISTVÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
ILLÉSSY ISTVÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy jelentőségű törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg ma a Ház a gazdasági kamarákról.
Minden magyar gazdálkodószervezet automatikus tagsága révén érintett, és a kamarák által módja nyílik a gazdaság átfogó, egyetemes érdekeinek képviseletére. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja mind alkotmányos berendezkedési, mind közigazgatási, mind piacgazdasági szempontból programja megvalósulásának részeként tekint a törvény mielőbbi megszületése elé. Meggyőződésünk, hogy a Magyar Köztársaság parlamentközpontú alkotmányos berendezkedése demokráciánk kulcskérdése, mert az előttünk álló feladatok megoldásának leghatékonyabb módja.
Minden lehetséges eszközzel el kell kerülnünk a korporatív állam kialakulását. A korporatív állami berendezkedés ugyanis egyes érdek-képviseleti szervezetek számára közvetlenül vagy közvetve kormányzati hatalmat biztosít. E rendszerben az érdekképviseletek közjogi alapon, bebetonozott struktúrákban működnek, ezzel nem csupán a parlamenti demokrácia egyik alapelvét, a népképviselet elvét üresítve ki, hanem az önkéntesen szerveződő, a változó viszonyokhoz rugalmasan igazodó magánjogi érdek-képviseleti szervezetek lába alól is kihúzzák a talajt.
Megjegyzem, hogy sajátos módon ez a törekvés ma egy munkavállalói érdek-képviseleti szervezet részéről tapasztalható, partnert találva a parlamenti pártok közül. Úgy vélem, a gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat elkerüli a korporatizmus veszélyét. A gazdasági kamarákat ugyanis, mint közfeladatokat ellátó, köztestületi jogi személyeket élesen elkülöníti a gazdaság magánjogi érdek-képviseleti szerveitől, amelyek számára ugyanakkor biztosítja ma is meglévő véleményezési joguk tényleges gyakorlását.
A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat része a magyar közigazgatás átalakításának. A rendszerváltást a politika és a közigazgatás szétválásával kezdtük, a helyi önkormányzatok létrehozásával folytattuk, s ma a Polgári Törvénykönyv adta lehetőségekkel élve a gyakorlatba ültetjük át a köztestületi önkormányzati közigazgatást.
A gazdasági kamarák mellett a szakmai hivatásrendi kamarák törvényi létrehozása is napirenden van. Ezen közigazgatási ág saját területén a döntéshozók informáltsága, szakmai felkészültsége és az igazgatás eredményességében való érdekeltsége folytán hatékonyabb, mint az állami vagy helyi önkormányzati közigazgatás. Minden ideológiai híresztelés ellenére folyik az állam szisztematikus leépítése.
A törvényjavaslat fontos állomása a piacgazdaság kiépülésének is. Az állam ma már garantálja és érvényesíti a gazdasági szabadságjogokat, az iparűzés és kereskedés szabadságát, a gazdasági szabad költözködés jogát, a tulajdon, a szerződés és a verseny szabadságát. A gazdaságban ma már a piaci koordináció a meghatározó, ám ennek ki kell egészülnie a demokratikus koordinációval, egyrészt a piac zavarainak kiküszöbölésére, másrészt azért, mert a modern társadalmakban egyre jelentősebb a nem piaci javakhoz való hozzájutás jelentősége, az üzleti etika, az adómorál, az üzleti forgalom biztonsága. A gazdasági kamarákat a demokratikus koordináció alapintézményének tekintjük.
(17.20)
A gazdasági kamaráknak mély történelmi hagyományai vannak nálunk. Magyarország területén az első kereskedelmi kamara 1811-ben, Fiumében, a megszálló franciák rendeletére alakult, de 1814-ben meg is szűnt. Klauzál Gábor 1848-as felhívása, majd az 1850-es császári rendelettel létrehozott kereskedelmi és ipari kamarák felállítása után az 1868. évi VI. törvénycikk szabályozta a kamarákat — két elv fenntartásával:
1. A kereskedelem és az ipar együttes érdekképviselete.
2. A kamarák hálózata kiterjed az állam egész területére, és az ország minden kereskedőjét, iparosát, illetve kereskedelmi és ipari vállalatát valamely kereskedelmi és iparkamara kötelékébe kapcsolja.
1942-ben tizenegy kereskedelmi és ipari kamara működött az országban — csúcsszerv nélkül.
Az 1985-ös szabályozás ellenére a Magyar Gazdasági Kamara nem töltötte be klasszikusan a kamarai funkciókat.
A stabil piacgazdaságokban kényszertagság vagy automatikus tagság alapján működnek a gazdasági kamarák, többek között Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban. E kamarák a gazdaság szervezésében és fejlesztésében, az infrastruktúra megteremtésében és javításában, a gazdasági döntéshozatalban és közigazgatásban jóval nagyobb súllyal vesznek részt, mint a magánjogi alapon, önkéntesen szerveződő, érdemi jogosítványokkal csak kivételesen rendelkező kamarák, amelyekre Nagy-Britanniából, Írországból, Dániából, Belgiumból hozható példa.
Bár egyes szakirodalmak szerint az egymással versenyző érdekcsoportok vagy elosztási koalíciók elszaporodása a nemzetek hanyatlásához is vezethet, számunkra főként a német és az osztrák gazdaságtörténeti tapasztalatok azt mutatják, hogy egy átalakulóban lévő gazdaság fejlődését a teljes reprezentativitást biztosító kötelező avagy automatikus tagság alapján létrejövő kamarák szolgálhatják csak kellő hatékonysággal és eredményességgel.
Tisztelt Ház! A következőkben a törvényjavaslat néhány megoldásáról szeretnék szólni, olyanokról, amelyek várhatóan a viták középpontjában lesznek.
A javaslat benyújtását hosszas és éles vita előzte meg. A mai változat bírja az érintettek támogatását.
1. A kamarák feladatairól és a kormányzathoz való viszonyukról:
A tervezet elfogadása esetén létrejövő gazdasági önkormányzatok feladataik, hatáskörük, valamint létesítésük és működtetésük tekintetében nem tekinthetők a gazdasági központosítás eszközeinek. A tervezet a köztestületek autonómiájának kiépítését és a kormányzat velük való partneri együttműködését kívánja kifejezni.
A törvényjavaslatban foglalt kamarai feladatok felülvizsgálatára 1995. december 31-éig sor kerül. A kamarai feladatok általában mozognak a kormányzat és a kamarák között. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyan ezek a változások lassúak, de öszszességében leszűrhető, hogy konzervatív, illetve liberális kormányzások alatt a kamarák több feladathoz jutnak, míg egy szociáldemokrata jellegű kormányzás alatt a kamarai feladatok visszaszállnak a kormányzatra.
2. A törvényességi felügyeletről:
A tervezet szóhasználata talán nem szerencsés, mert a Kormány által kijelölt miniszter nem felügyeleti, hanem ellenőrzési jogosítványokat kap. Tevékenysége csak arra terjedhet ki, hogy az önkormányzatok aktusai — alapszabályai és határozatai — a hatályos jogszabályoknak és egymásnak megfelelnek-e. A miniszter ezen jogköre nem tekinthető jogorvoslati tevékenységnek sem, mert az általa jogszabálysértőnek tartott intézkedést csak bíróság előtt támadhatja meg.
Az ügyészséget mint törvényességi felügyeletet abszurdnak tartjuk. Hangsúlyozzuk, hogy a törvényességi ellenőrzés természetes partneri viszony, amely a miniszter számára is erős pozíciót biztosít a kormányzaton belüli gazdasági érdekek érvényesítésére.
3. A kamarai tagdíjakról:
A kamarák kormányzattól való függetlenségének biztosítéka a működés stabil anyagi bázisa. A tervezet szerint a kamarák a működésükkel kapcsolatos költségeket működési hozzájárulásból — kamarai tagdíj —, a kamara szolgáltatásaiért fizetett díjakból, valamint egyéb bevételeikből fedezik.
A tervezet szövege szerint a tagdíjat az Országos Gazdasági Kamara állapítja meg. A jelenlegi helyzetben meggondolandó, hogy az ország egyes területein vagy egyes kamarák között a díjmegállapításkor keletkezzenek-e nagyságrendi eltérések. Célszerű lenne talán a díjszámítást egységes elvek szerint a törvényben kialakítani.
4. A kamarák és az érdekképviseletek viszonyáról, illetve a kamarai választásról:
Elengedhetetlennek tartjuk a törvényjavaslatban az érdekképviseletekre vonatkozó fejezetet. A már elmondottak figyelembevételével helyeseljük a kamarák és az érdekképviseletek megfelelő szétválasztását, ugyanakkor minden számba jöhető megoldást hajlandók vagyunk megfontolni, amelyek azt célozzák, hogy a kamarák megszületésével párhuzamosan a magánjogi érdek-képviseleti szervezetek esélyegyenlősége és egészséges rivalizálása megmaradjon.
5. Az induláshoz szükséges feltételek biztosításáról:
A tervezet tartalmazza, hogy a létrejövő kamarák a megalakuló költségek fedezésére a központi költségvetésből egyszeri, visszatérítendő támogatást kapnak, továbbá olyan rendelkezés is van, amely szerint a kamarákat a működésükhöz szükséges ingatlanvagyonnal el kell látni. Ha komolyan vesszük a következő évi kamarai választásokat, akkor a költségeket meg kell jeleníteni az 1994. évi költségvetési törvényjavaslatban, illetve a vagyonátadáshoz szükséges teendőket azonnal el kell kezdeni.
Tisztelt Országgyűlés! A következő időszak és a jövő évi választások kulcskérdése: hogyan konszolidálható a gazdaság és hogyan biztosíthatók a növekedés feltételei.
(17.30)
Az elmúlt három év bizonyította: a feladatok olyan óriásiak, hogy jó néhány sarokpont kitűzése és annak minden politikai erő által való tiszteletben tartása nélkül megoldhatatlan.
A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat egyik ilyen sarokpontként a gazdasági etika fontosságát kínálja. Max Weberrel vallhatjuk, hogy piacgazdaság nincs gazdasági étosz nélkül.
A másik ilyen sarokpont, ami a törvény által megteremthető: egy minden gazdálkodót vezérlő gazdasági filozófia.
Közel a XXI. századhoz, egyetlen nemzetgazdasági modernizáció sem lehet sikeres, ha nincs meg az országnak az a szerepe, amely a világgazdasági illeszkedését biztosítja, és ennek vezérlőelvei nem hatják át a gazdálkodókat, mint például a minőség, a termelékenység, a tudásigényes termék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
