PÁL LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
PÁL LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
PÁL LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretnék Dragon Pál képviselő úrnak köszönetet mondani azért, mert megtakarította számomra, hogy ismertessem én is a törvényt részletesen, hiszen most valamennyi fejezet ismeretének a birtokában foglalkozhatunk a törvénnyel kapcsolatos szocialista állásponttal.
Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy meggyőződésünk szerint a gazdasági rendszer átalakításának az egyik kulcstörvénye fekszik az asztalunkon. Egy olyan törvény, amelyik átrendezi a gazdaság irányításában a szerepeket, megváltoztatja az állam és a vállalkozók közötti kapcsolatokat, az önkormányzás lehetőségét helyezi előtérbe a gazdálkodószférában. Ennek megfelelően azzal kell számolni, hogy új típusú folyamatok zajlanak majd az országban. Remélhetőleg a gyakori politikai változásokat ki fogja egyenlíteni a gazdasági szereplőknek az az érdeke, hogy a folyamatosságot a politika változásaival szemben biztosítsák. Ennek megfelelően számolhatunk hosszú távon azzal, hogy egy stabilabb gazdaságban a verseny tisztaságának feltételei és a piac józan védelme egyaránt jobban tud majd érvényesülni.
A törvény előkészítésével kapcsolatban én is szeretnék néhány pozitív szót szólni az Igazságügyi Minisztérium munkatársai felé. Úgy érzem, hogy olyan sokrétű előkészítés folyt, amelyre kevés példa volt az elmúlt időben, úgyhogy ezt köszönjük.
Szeretném elmondani azt — ahogy korábbi hozzászólók is megemlítették —, hogy számos érdek-képviseleti szervezet foglalkozott a törvény előkészítésével, a képviselők felé is visszacsatolások születtek mind szakmai szervezetektől, mind olyan országos szervezetektől, amelyek részt vesznek az Érdekegyeztető Tanácsban, mind pedig regionális kamarai típusú szerveződésektől. Én azt hiszem, a törvény hangulata tükrözi azokat a kompromisszumokat, amelyeket az állami előkészítő tevékenység során el lehetett érni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs feladat a további egyeztetésekben, de mindenképpen egy jó alapnak tekintjük a törvénytervezetet a tárgyalásokhoz.
Szeretném aláhúzni, hogy lényegében három különböző törvényt integrál ez az egy törvény. Az első törvény arról szól, hogy milyeneknek kellene lenniük vagy milyenek lesznek a jövőben a kamarák Magyarországon. A második törvény arról szól, hogy hogyan kell az első kamarákat megalkotni, hogyan kell eljutni odáig, hogy az első választások után rendelkezzünk az országban stratégiailag működő, hosszú távon működő kamarákkal. A harmadik törvény pedig arról szól — amit ez az ominózus VII. fejezet tartalmaz —, hogy az érdekegyeztetés folyamatában a jelenleg részben munkaadói érdekképviseletet, részben pedig bizonyos kamarai funkciókat ellátó szervezetek a jövőben hol találják meg a helyüket. Én helyesnek tartom ezt a struktúrát. Úgy érzem, hogy ez a legfőbb kérdés abban, hogy a kompro- misszum létrejöhetett a különböző ellenérdekű szervezetek között.
Ami a stratégiai kérdéseket, tehát a távlati kamarákról szóló fejezeteket illeti, szeretném elmondani, hogy a koncepció alapjaival a frakció részéről messzemenőleg egyetértünk. Egyetértünk azzal, hogy a kamarák köztestületként alakuljanak meg mind regionális, mind pedig országos vonatkozásban. Egyetértünk azzal, hogy három kamarai rendszer kiépítése induljon most meg, mégpedig — szemben Dragon Pál képviselő úrral — a kereskedelmi és ipari kamarák, a kézműveskamara és az agrárkamara. Itt a kézműves nem negyedik, hanem csak harmadik.
Egyetértünk azzal is, hogy a kamarák kötelező tagsággal, esetleg néhány kompromisszumos megoldást keresve jöjjenek létre, valamint azzal, hogy területi elven épüljenek fel.
A kamarák funkcióira vonatkozó távlati elképzeléseket szerintünk szintén alapvetően helyesen rögzíti a törvény. Jobb lenne, hogyha már konkrétabb menetrenddel lehetett volna találkozni, de úgy érzem, hogy éppen a demokráciában, a váltógazdaságban itt módot kell adni a mindenkori kormányoknak és parlamenteknek, hogy eldöntsék, meddig mennek el a funkciók átadásában. Ezért a leírt alapgondolatokat támogatjuk.
Hadd mondjam el, hogy a szocialista frakció részéről úgy érezzük — szemben az Illéssy István képviselő úr által mondottakkal, miszerint általában a szociáldemokrata kormányzások idején kerülnek vissza a funkciók a kamaráktól a kormányhoz —, mi azt képviseljük, hogy a jelen magyar fejlődési helyzetben elsősorban az állami funkciókból kell nagyon sokat átadni a kamaráknak, függetlenül attól, hogy 1994-ben a választások után milyen kormány alakul meg Magyarországon.
Milyen típusú funkciók átadását látjuk elsődlegesen szükségesnek? Mindenekelőtt szeretném megerősíteni azt, hogy amely funkciókat ma a Magyar Gazdasági Kamara törvényerejű rendeletek alapján és szokásjog alapján ellát, ezeknek meg kell maradniuk, ezeknek nem szabad még a választások időszakában sem szétesniük, és az új kamaráknak tovább kell vinni ezeket a funkciókat. Vonatkozik ez — szemben Világosi képviselő úrnak a megjegyzésével — nem a külkereskedelem fejlesztésére mindenekelőtt, hanem a kamarai nemzetközi gazdasági kapcsolatokra, vonatkozik az árueredet-igazolással kapcsolatos funkciókra, a választóbíráskodással kapcsolatos funkciókra és jó néhány egyéb olyan funkcióra, amelyeket ma már, ma is és jó néhány éve ez a szervezet — tehát a Magyar Gazdasági Kamara —, úgy tudom, szinte mindenki megelégedésére jól ellát.
Emellett már ma törvény írja elő azt, hogy a szakképzés területén számos tevékenységet a jövőben alapvetően a kamaráknak kell elvégezniük. Ezt a törvényt a jelen Országgyűlés alkotta meg; a szakképzési törvény — ha jól tudom — tizenöt pontban foglalja öszsze, hogy a gazdasági kamaráknak milyen szakképzési funkciókat kell ellátniuk. Ezt ma még nem teljes egészében tükrözi vissza ez a törvény, ehhez a későbbiek során mi még részletesebben hozzá fogunk szólni, de helyes, hogy ezek a szakképzéssel kapcsolatos feladatok szinte teljes egészében átkerülnek a kamarákhoz. Hozzá szeretném tenni, hogy a szakképzés finanszírozásának a feltételeit ugyanígy át kell adni majd a gazdasági kamarákhoz.
Az általános gazdasági érdekképviselet kérdéseiről Takácsy Gyula elnök úr szólt a gazdasági bizottság nevében elmondott hozzászólásában. Ezt csak meg tudjuk erősíteni. Elengedhetetlen, hogy az országos típusú gazdaságpolitika, illetve a gazdaságot irányító, szabályozó törvények tekintetében a gazdasági kamaráknak komoly beleszólási, egyeztetési lehetőségeket kell biztosítani.
Emellett a műszaki fejlesztés kérdése meg van említve a törvényjavaslatban. Úgy érzem, hogy meszszebb elmehet majd a későbbiek során a magyar Kormány. A jelenleg kormányzati munkaként végzett műszaki fejlesztési irányítási funkciók jelentős részéről le kéne hogy mondjon a Kormány, és a jelentős részét át kéne hogy adja a gazdasági kamaráknak. Én a saját személyes tapasztalatomból tudom azt, hogy a hivatali típusú műszaki fejlesztési irányításnak számos korlátja van, amely korlátokon a kamarai szervezetek — amenynyiben jól kiépülnek — túl tudnak lépni. Ez nem azt jelenti, hogy az állam ne foglalkozzék műszaki fejlesztéssel, egy más síkon, más léptékű kérdések tekintetében megmaradhat az állam feladata, de a jelenlegi és a korábban végzett finanszírozási tevékenység nagy részét a kamarákra bízhatná.
(18.20)
A regionális fejlesztésben a kamaráknak — különösen az ilyen területi elven felépülő kamaráknak — óriási lehet a szerepe. Az egész építkezés során szem előtt kell tartani ennek a lehetőségeit, és ha csak a mai államháztartásunkban szereplő törvényeket és a különböző alapjainkat tekintjük át, akkor kiderülhet az, hogy a Kormánynak jó néhány területi fejlesztést szolgáló alapjáról, illetőleg költségvetési forrásáról célszerű oly módon lemondania, hogy ezeknek a kezelése önkormányzatokhoz, területi, illetve gazdasági önkormányzatokhoz kerüljön át.
Az infrastruktúra, az idegenforgalom fejlesztésében, a kereskedelmi, külkereskedelmi alapok fejlesztésében szintén a kamara jövőbeni szerepét nagyvonalúan kellene a mindenkori kormánynak hirdetni a mi véleményünk szerint.
Hogy érzékeltessem a nagyságrendjét azoknak a munkáknak, amelyeknek a jelenlegi helyzetben történő átadását tudnánk támogatni, körülbelül 100 milliárd forintra tehetők azok a pénzek, amelyek különböző alapokban ma olyan feladatokra kerültek állami hivatalokhoz, amelyeket véleményünk szerint eredményesebben, hasznosabban láthatnának el a kamarák. Szeretném hozzátenni azt, hogy a funkcióátadásnak jelentős visszacsatolása kell, hogy legyen legalább két területre. Az egyik az államigazgatás szervezete. Természetesnek tartjuk azt, hogy amennyiben ezek a funkciók előbb vagy később átkerülnek a kamarákhoz, és ezzel párhuzamosan, ezzel szinkronban meg kell, hogy változzék az állami hivatalok szervezete, némelyik hivatal megszüntetését is magával kell, hogy vonja a kamarai rendszer felállása, más hivataloknak pedig a jelentős visszaszorulását. Emellett a költségvetés szerkezetére is viszszahat a kamarai törvény megvalósítása, illetőleg a kamarák feladatkörének a fokozatos bővülése. Tehát előre föl kell hívni a mindenkori, későbbi kormányok és parlamentek figyelmét arra, hogy azzal, hogy meghozzuk a kamarai törvényt, együtt jár a kamarai szerepvállalás visszacsatolása az állami szerepvállalás csökkentésével. A '94-es évben természetesen még kevéssé érzékelhető, de '95—96-ban, úgy érzem, hogy ezzel előre számolni kell.
Csak akkor éri meg a kamarai szervezet kiépítése, ha közben legalább annyit megspórolunk az állami adókból, amennyit a kamarai tagdíjak ki fognak tenni.
A jelenlegi tervezetben van egynéhány olyan kérdés, amely további egyeztetésre, vitára vagy pontosításra szorul. Ezek közül szeretnék itt első nekifutásra három kérdést kiemelni.
Az egyik kérdéskör, amiről Világosi Gábor képviselő úr beszélt az SZDSZ nevében, ő azt említette, hogy az állami vállalatok jogait negatívan kellene diszkriminálni a kamarai szervezet fölépítésénél. Én ezt egy óriási tévedésnek, hibának tartom, és nem elsősorban azért, amire ő utalt, hogy az állam esetleg két úton, két csatornán is vissza tud hatni a gazdasági folyamatokra; hanem többek között azért is, amit ő is mondott: ezek az állami vállalatok ma is a nemzeti jövedelem jelentős részét termelik meg, a magyar export meghatározó részét ők állítják elő. Nem lenne helyes a mi részünkről korábbi diszkriminatív lépések mellett további negatív diszkriminációt alkalmazni az állami vállalatokkal szemben.
A másik megjegyzésem pedig az, hogy valamenynyien ebben a Parlamentben támogatjuk azt, hogy folytatódjék Magyarországon az állami vállalatok privatizációja. Abban az esetben, ha a kamarai törvény megalkotása kapcsán mi az állami vállalatokat háttérbe szorítjuk, akkor egyben háttérbe szorítjuk azokat a vállalatokat is, amelyek menet közben privatizációra kerülnek. Én azt hiszem, önmgában egy logikai ellentmondás van ebben az elképzelésben. Szeretném, ha esetleg a képviselőcsoport felülvizsgálná az idevonatkozó álláspontját. Mellékesen az az érzésem, hogy nem is alkotmányos a vélemény.
A második megfontolandó kör az Illéssy képviselő úr által elmondottakra csatolna vissza. Ő ismertette azt, hogy számos nyugati országban kötelező tagsággal működnek kamarák, de fölsorolta azt, hogy nem egy jól működő piacgazdaságban nincs kötelező kamarai tagságról szóló törvény, önkéntes kamarák működnek. Vannak olyan információink, hogy az ezekből az országokból származó, Magyarországon jelentős beruházásokat eszközlő vállalatok számára nem szimpatikus a kötelező tagság. Képzeljenek el egy, mondjuk, angolszász anyavállalattal működő, Magyarországon bejegyzett, esetleg 100 millió dolláros nagyságrendű tőkével működő vállalatot, amely úgy érzi, hogy ha kötelező a tagság, akkor ő nem a saját hazájában szokásos törvényeknek megfelelően kell, hogy szerepeljen a magyar gazdaságban, és esetleg lebeszéli a hasonló forrásból származó tőke bejövetelét ebbe az országba. Zárójelben megjegyzem, hogy Csehországban néhány nappal ezelőtt Klaus miniszterelnök úr elvetette a kamarai törvényt pontosan ilyen típusú hivatkozások miatt. Én nem jutnék erre a következtetésre, én csak azt szeretném javasolni, hogy a tisztelt Ház keresse azokat a megoldásokat, amelyek ezen forrásból származó tőke számára még elfogadhatóak anélkül, hogy föllazítanánk a kamarai törvénnyel szemben támasztott általános törekvéseinket. Feltételezem, hogy meg lehet találni azokat a jogi utakat, amelyeken fakultatív módszerekkel választhatják a bizonyos típusú külföldi tőkében érdekelt vállalatok a kamarai rendszerben való részvételt. Természetesen ez még részletes munkát igényel a jövőben.
Hasonlóképpen, azt hiszem, vita tárgya, és gondolkodni kell rajta a törvényjavaslaton folytatott további munka során, hogy bizonyos kisebbségi érdekek védelmét meg kell valósítani majd a kamarai hierarchia kiépítésében. Itt szeretnék utalni arra, hogy a törvény — érzésem szerint — egy jó algoritmust ír le arra, hogyan történjen meg az első kamarai rendszer létrehozása, a választásoknak mi legyen az alapvető, elvi eljárási szabálya. Ugyanakkor, ha e szerint a szabályrendszer szerint fognak eljárni a szervezők, akkor kialakulhat egy olyan helyzet, hogy a közel 60 területi kamara és a három országos kamara 63, egymásnak sok ponton alapvetően ellentmondó alapszabályrendszert épít ki, és ezek az alapszabályrendszerek egymással nem válnak kompatíbilissé.
Példaként elmondanám azt, hogy a területi kamarák elnökségébe vagy küldöttgyűléseire való jelölésnél leírja a törvény azt, hogy egyforma számban kell, hogy részt vegyenek a különböző osztályok. De ha egyenlő számban kell részt venni, és az osztályok előbb szerveződnek, és a küldötteket előbb választják, mielőtt valamilyen alapszabály létrejönne, akkor nem tudjuk, hogy tyúk volt előbb vagy tojás.
Én azt hiszem, itt egy módszertani kiegészítésre van szükség. Lehet, hogy nem a Parlamentnek kell elvégeznie, de a Parlamentnek gondolkodnia kellene azon, hogy néhány metodikai alapkérdésben milyen szervezet lenne képes megfelelően előkészíteni ennek a hatvan-egynéhány szerveződő kamarának a többé-kevésbé szükséges — mert teljesen nem szükséges — egységesítését.
Van egynéhány kérdés a törvényben, amelyeknél további pontosítások szükségesek. Mi nem értünk egyet — és ez egy elvi ügy — a törvényességi felügyelet tekintetében a törvényjavaslattal. Szerintünk nagyon komoly ellentmondásokat hordoz magában az illetékes, a Kormány által kijelölt miniszter által gyakorolt vagy gyakorlandó felügyelet. Csak azt képzeljék el, tisztelt képviselőtársaim, ha mondjuk, az agrárkamara a földművelésügyi miniszter felügyelete alatt áll, és kettejük véleményének meg kell küzdenie egymással, akkor ezt a felügyeletet a miniszter hogy tudja megfelelő módon ellátni. Én azt hiszem, helyesebb lenne, azt az elvet is figyelembe véve, hogy körülbelül 60 önálló területi kamara megalakulásáról van szó, decentralizálni a törvényességi felügyeletet; és erre a magunk részéről többek között az ügyészségeket tartanánk megfelelő fórumnak, de elképzelhető más megoldás is. Mi mindenesetre arra fogunk javaslatot tenni, hogy vitassuk meg a megfelelő felügyeleti rendszer kialakításával kapcsolatos lehetőségeket.
Az első választás előkészületeiről is sok szó esett az eddigi vitában. Még néhány gondolatot szeretnék hozzátenni. Ez rendkívül bonyolult része a törvénynek, mint mondottam, szerintem egy önálló harmadik törvény, amelyik integrálódott a benyújtott javaslatba. Tartalmazza a kompromisszumokat nagyon sok helyen, de tartalmaz néhány pontatlan, kiérleletlen gondolatot is, tehát további egyeztetésekre szorul.
(18.30)
Idevonatkozó javaslatainkat le fogjuk tenni a Parlament asztalára.
Azt hiszem, az a kérdés, amit képviselőtársaim már feltettek, hogy például a szervező, előkészítő bizottságokba a különböző érdek-képviseleti szervezetek hogyan delegáljanak képviselőket, egy olyan kérdés, amit a törvény pillanatnyilag nem szabályoz, ráhagy a vitákra. Ezek a viták eredményezhetik azt, hogy lényegesen elhúzódhat az első kamarák megalakítása, tehát érdemes megfontolni azt, hogy esetleg a törvényben pontosabban tudjuk a szabályokat leírni.
Nagyon fontosnak tartanánk, éppen a már kialakult kamarai értékekre való építkezés érdekében rögzíteni azt, hogy a Magyar Gazdasági Kamara köteles 1994 végéig, tehát az új országos kamarai rendszerek kialakulásáig ellátni mindazokat a funkciókat, amelyek a jelenlegi törvényjavaslatban az átmeneti szabályok között szerepelnek. Ha önök megnézik, egy nagyon furcsa ellentmondással találkozunk. Körülbelül 15 törvényhely módosítását javasolja ez a törvény — nagyon helyesen —, de ezek a módosítások csak akkor tudnak életbe lépni, ha már felálltak az új kamarák, illetve ha ma életbe léptetjük őket, csak úgy tudjuk teljesíteni ezeket a funkciókat, ha a meglévő szervezet, tehát a Magyar Gazdasági Kamara addig ellátja az itt leírt feladatokat, amíg az országos kamarák létre nem jönnek. Ez szerintem fontos lenne, éppen azért, hogy tehermentesítsük a jövő év anyagi kihatásait. Ez egy rendkívül jelentős választási folyamat. Szó esett már arról, hogy a költségvetés nem tartalmazza a törvényben leírt költségvetési előirányzatokat a választásokra. Feltételezem, hogy meg fog jelenni valamilyen javaslat formájában a költségvetési törvény tárgyalása során. De annak érdekében, hogy ezeket az összegeket tehermentesítsük, nagyon is megfontolandónak javaslom, hogy a területi jegyzők és az országos kamarákat szervezők építsenek a meglévő apparátusokra.
Én nem a meglévő választott szervezeteket ajánlom, hanem a meglévő apparátusokat, amelyek többé-kevésbé ismerik a cégnyilvántartásokat, ismerik az eljárási szabályzatot, a nemzetközi kapcsolatokat, tehát amelyek fel tudják építeni, támogatni tudják a jegyzőket a feladatok megfelelő szakszerű ellátásában. Úgy érzem, hogy ennek a helye is megvan a jelenlegi törvényben.
Végül szeretném elmondani azt, ami jobb lett volna, ha a Takácsy Gyula gazdasági bizottsági elnök úr által elmondottakban szerepelt volna. A gazdasági bizottság, átérezve ennek a törvénynek az óriási jelentőségét úgy döntött, hogy létrehoz egy szerkesztőbizottságot. Ebben a szerkesztőbizottságban több képviselőtársunk vesz részt különböző frakciókból, azt hiszem, a FIDESZ kivételével valamennyi frakció bejelentkezett. Ebben a szerkesztőbizottságban megkísérelnénk azokat az egyeztető munkákat elvégezni, amelyek azt szolgálnák, hogy ez a törvény — ha lehet — valóban ne politikai érdekeknek alárendelve, hanem egy távlati gazdasági érdekrendszert tükrözve jönne létre.
Végül annyit, hogy a frakció részéről — mint említettem — az általános vita során még néhány kérdésben lesznek hozzászólások. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
