PETRENKÓ JÁNOS (független)
PETRENKÓ JÁNOS (független)
PETRENKÓ JÁNOS (független) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az SZDSZ képviselője, Világosi képviselő úr kellőképpen kivesézte a törvényt és annak ellentmondásait. Valószínű, hogy sokkal keményebben tudta volna kivesézni ezt a kamarai törvénytervezetet, hogyha azokkal az információkkal rendelkezett volna, ami egy működő gazdasági érdek-képviseleti szervezetnél megvan, és amire hivatkoztak a parlamenti pártok frakciói, mondván, hogy egyetértésben vannak az érdekképviseletekkel.
Egy újságcikket szeretnék — egy mondatot belőle — felolvasni: az 1993. október 14-ei Magyar Nemzet gazdasági oldaláról. Kamarai törvény lobbyjáraton — avagy a csapda a tisztelt Ház előtt címmel Széles Gábor úr, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke nyilatkozta a következőket: "Nagyon könnyen bekövetkezhet az, hogy megszületik a másik »állam az államban
(18.50)
Azt hiszem, hogy ez így magában nem sokat mond, de ha figyelembe vesszük azokat az intézkedéseket, azokat a törvényjavaslatokat és a gazdasági kamarának az eddigi működését és a működtető elnök úr — Tolnai Lajos úr — eddigi ténykedését, akkor egyértelmű, hogy egy olyan politikai lobby indult be a gazdasági kamarán keresztül, amely egyértelmű, hogy az elkövetkezendő öt évre bebetonozná az esetlegesen bukott kormánykoalíció tagjainak a működését gazdasági alapon, és öt évig nem lehetne leváltani.
A következőkkel szeretném megalapozni ezeket a gondolatokat, és remélem, hogy a törvényjavaslatot az érdekvédelmi szövetségekkel együtt a tisztelt Ház elnapolja és megfontolásra javasolja.
Van egy sor olyan terv, amivel nem értenek egyet a szakmai érdekképviseletek, és biztos, hogy ezek az egyet nem értések találkoznak a gazdaság szereplőinek az érdekeivel és gondolataival.
A múlt héten — tehát nem az elmúlt fél évben — a szövetségi tanács ülésén megalázó helyzetet teremtett a jelen lévő kamarai vezetés a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, a VOSZ, az IPOSZ képviselőinek. Meghallgatták a véleményüket, és utána kérték, hogy távozzanak el a kamarából, és maguk tárgyalták a kamarai törvény lehetőségét. E tárgyalás levezetője dr. Tolnai Lajos és a gazdasági bizottság jelenlegi elnöke, a helyettese: Takácsy Gyula, a gazdasági kamara alelnöke volt.
Tehát a gazdasági kamara kötelező tagsága a tervek szerint olyan negatív hatásokat hoz a gazdaság szereplőire, ami, egyértelműen ki kell hogy nyilvánítsuk: politikai döntéshozó kamarává tud átalakulni, illetve alakulhat át, illetve így is van elképzelve az MDF és a koalíció részéről, és természetesen az őket segítők részéről.
Minden szakmai képviselet elvetette, hogy a szakminisztériumok alá tartozzanak a kamarák, és az érintett tárcák gyakorolják a törvényességi felügyeletet. Egyértelmű, hogy ezt el kell vetni, annál is inkább, mivel az eddigi gazdasági kamara működése élő példa, hogy az állami, az 1980 előtti volt szocialista vagy kommunista rendszernek a visszahozását akarja jóváhagyni, annak az irányát célozták meg, mert 1980 után a gazdasági kamara jobban működött, mint 1990-től.
Tehát ez is mutatja, hogy nem előrelépés következett be a gazdasági kamara életében a piacgazdasággal karöltve. Tehát nem élte át, nem szívlelte meg a kamara annak a lehetőségét, hogy esetleg 1990-ben volt egy rendszerváltozás, amikor a kamarának is el kellett volna érnie valamilyen színvonalat, valamilyen lehetőséget, és a piacgazdasághoz alapulva el kellett volna mozdulni a monetáris, volt kommunista, posztkommunista gondolkodástól. Ezt azért mondom, mert 1980-tól már jobb kamara volt. Kivételt képeznek a Tolnai úr lehetőségei.
Hogy milyen negatív hatásokat vált ki egy ilyen gazdasági elnök, azt mutatja, hogy a világon mindenütt a gazdasági kamarák elnökei lehetőleg jól működő cégek vezetői, azokat hagyják jóvá. Egyúttal példaképnek kell lenni a gazdaság szereplőinek, hogy olyan embert választanak egy ilyen szervezet élére, aki igenis bizonyítja, hogy tud működni, és nem rendőrségi eljárás van ellene esetleg két évig.
Tehát ha ezeknek a negatív hatásait figyelembe veszi a tisztelt Ház, azt hiszem, hogy egyértelmű, hogy ezeket nem vizsgálták meg kellőképpen, és talán nem is akarták megvizsgálni.
Nagyon sajnálom a gazdasági bizottságot, hogy 16 szavazattal, tehát ellenszavazat nélkül jött be a Parlamentbe egy ilyen kamarai törvény, amelyben végeredményben diszkriminálják azokat a cégeket, azokat az érdekszövetségeket, amelyeknek a munkássága 1990-től a piacgazdaság irányát maximálisan kielégítette. Ilyen a Gyáriparosok Szövetsége, ilyen a VOSZ és ilyenek az IPOSZ-szervezetek. Valószínűnek tartom, hogy a számadáskor nem ismerik ennek a három cégnek a munkáját. Ezt el tudom képzelni. Nagyon sajnálom a tisztelt Kormányt, a tisztelt parlamenti képviselőket, és különösen a gazdasági bizottságot — amelyet, nagyon nagy örömömre, két és fél hónapos működésem után ott tudtam hagyni —, mert ilyen gondolkodással nem hiszem, hogy egy magyar gazdaságot tisztességesen lehet irányítani és annak a törvényeit megalkotni.
A lehetőségek: mondták, hogy Németországban kötelező tagság van. A kötelező tagságot egy olyan demagóg vezetés irányába beskatulyázni, behajtani, mint a kamara eljövendő vezetése, azt hiszem, hogy óriási bűn lenne. Meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy van más választás is. Van más választás: a piacgazdaság működése. Egy példát kell hogy mondjak önöknek.
1990-ben meghívtak a gazdasági kamarába. Nem szeretném, ha untatnám önöket, de kénytelen vagyok elmondani: meghívtak és alelnöknek szerettek volna választani a Tolnai úr személyes sugallatára. Elmentem, ahol a következő módszer volt. Körbeülték az asztalt és elmondták, hogy milyen negatív hatással lenne a gazdasági kamarára, ha magánszemély venne részt az elnökségben. Ez gyakorlatilag csökkentené a Magyar Gazdasági Kamara tekintélyét. Én hagytam, hadd beszélgessenek. Amikor a szó hozzám került, mondtam, hogy "Uraim! Szeretném, ha felkapcsolnák a villanyt!" Azt mondják, hogy ég. Mondtam, hogy nem ott, hanem az agyukban, uraim! Az agyukban azért kell a villanyt felkapcsolni, mert 1990-et írunk. Ugyanennek a gazdasági kamarának az elnöke most beterjeszt egy olyan törvényjavaslatot, amibe az egész piacgazdaság eddig működőképes testülete be lesz skatulyázva. Képzeljék el azt a törvényt, amelyben a Magyar Gyáriparosok Szövetsége a kosárfonók kamarájával egyenértékűnek van minősítve — s ezt 16-an megszavazták a gazdasági bizottságban. Ahol ilyet megszavaznak, ott nekem fel kell tennem a kérdést, hogy egyáltalán vannak-e gondolatok abba az irányba, hogy értik a gazdaságot vagy esetleg láttak már gazdaságot. Én azt hiszem, hogy nem.
A rövid példákkal nem akarom fűszerezni a dolgokat.
A Magyar Gyáriparosok Szövetsége felhatalmazásából a következő bejelentést teszem:
Mi nem egyezünk bele és nem tudjuk eltűrni, hogy ez a kamarai törvény gyakorlatilag tárgyalásra kerüljön. Ezt el kellene napolni, az érdekegyeztető, érdekvédelmi tanácsokat össze kell újra hívni, meg kell beszélni. A Parlament ne legyen félrevezetve. A múlt héten történtek ezek a dolgok, és nem hiszem, hogy erről egyetlen parlamenti képviselőcsoport is értesült. Ha pedig értesült, akkor nagyon sajnálom: én ezt nem tudom akceptálni.
A Magyar Gyáriparosok Szövetsége az Alkotmánybírósághoz fog fordulni — ezt szerentém önöknek bejelenteni —, tehát nem abban a nagy egyetértésben, mint a hat parlamenti párt — kivétel az SZDSZ és Pál úr hozzászólásának egyes pozitív elemei. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
