ELNÖK (Szabad György)
ELNÖK (Szabad György)
ELNÖK (Szabad György): Köszönöm. Nagyon köszönöm legutóbbi figyelmeztetését, nyilvánvaló, ha a képviselő maga deklarálja, hogy nem tagja egy pártnak, teljesen indokolatlan, hogy neve mellett annak a pártnak a jelbetűi szerepeljenek. (Dr. Salamon László jelentkezik.)
Mindjárt megadom Salamon Lászlónak a szót. Engedtessék meg a következő:
A leghatározottabban visszautasítom azt a megállapítást, miszerint az Országgyűlés elnöke önkényesen járt volna el. Megértettem és azt hiszem, mindenki megérti azokat a passzusokat, amelyeket Zacsek Gyula felolvasott, amelyeknek az értelmezése azonban nem egyszerűen a felolvasott részekből következtethető. Nincs alap annak feltételezésére, hogy több párt együttesen frakciót alakíthat.
(9.10)
Ennek az abszurd következtetésnek az eredményeként az Országgyűlésben akár 38 frakció is működhetne, hiszen 38x10 képviselőt, sőt annál többet is számolni lehetne. (Közbeszólás: Úgy van!)
De nem egyszerűen erre akarok utalni, ami önmagában jelzi a dolog abszurdumát, hanem a legmagasabb rendű jogszabályunk egy utalására, az Alkotmány 19/B. §-a többek között a következőt mondja. A Honvédelmi Tanács megalakulásáról szól, szükség esetén, (2) bekezdésében, és ezt írja: A Honvédelmi Tanács elnöke a köztársasági elnök, tagjai az Országgyűlés elnöke, az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak vezetői, a miniszterelnök, a miniszterek stb.
Kérdezem én akkor, hogyha olyan evidens a Zacsek Gyula és mások által elősorolt tényanyag, akkor most az adott esetet példaként véve, a Kisgazdapárt adott szervezete, illetve a Piacpárt lenne-e képviselt a rendkívüli esetben összehívandó Honvédelmi Tanácsba? Azt hiszem, ez az egy példa mutatja, hogy korántsem egyetlen mondat sajátos értelmezése adhat választ erre a kérdésre.
Az Országgyűlés elnöke egész sor rendelkezéssel összhangban kötelességszerűen jár el, amikor egy jogszabály alkalmazásának kérdésében az Országgyűlés azon bizottságaihoz fordul — és ezt visszautasítom, mint önkényes eljárásnak minősíthetőt —, amelyek ilyen kérdések magyarázatának és értelmezésének a feladatterhét viselik.
Az egyik ilyen az alkotmányügyi és jogügyi bizottság, a másik ilyen az ügyrendi bizottság. Amint én ezt világosan és reményem szerint utoljára plenáris ülésen szóba hozom, hadd említsem meg, hogy az ügyrendi bizottság egyhangúlag, az alkotmányügyi bizottság 1 ellenszavazattal — amelyet éppen a csoportot alakítani kívánók soraiból kikerülő személy szavazata képezett — és 1 tartózkodással úgy foglalt állást, hogy ez a csoportalakítás nem tekinthető megtörténtnek, nem felel meg a követelményeknek.
Az Országgyűlés elnöke azonban az ilyen kérdésekben felmerülő magatartása tekintetében állásfoglalást kért az Országgyűlés házbizottságától, amelyben nyolc frakció, illetve csoport legális képviselettel bír. Ez a testület 1 ellenszavazattal úgy foglalt állást, hogy az Országgyűlés elnöke a két előbb említett bizottság véleményét érvényesítse ez esetben is gyakorlatában. Ez történt. Aki tehát ezt nem veszi tudomásul, az nem vesz tudomásul a demokratizmus alapjait jelentő állásfoglalásokat, és nem veszi tudomásul, hogy az adott esetre az önkény szava csak tényleges verbális önkénnyel alkalmazható.
Ezzel a magam részéről plenáris ülésen ennek a kérdésnek a magyarázatát lezártam.
Szót kért Salamon László bizottsági elnök mint érintett. Tehát nem vitát nyitok a kérdésben, ügyrendi kérdésben nincs vita, de Salamon László bizottsági elnökként mint érintett, kért szót. Elnök urat illeti a szó.
Napirend előtti felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke
