KÓSA ANDRÁS (Kisgazda)
KÓSA ANDRÁS (Kisgazda)
KÓSA ANDRÁS (Kisgazda) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Talán, ha meghallják a kérdés felvezetését, akkor bizonyára egyet fognak érteni, hogy miért voltunk kénytelenek ezt a kérdést az Országgyűlés plénuma elé hozni.
Hadd mondjam el, hogy én magam ebben a ciklusban először élek a kérdésfelvetés jogával.
Mindig kerültem a túlzó jelzők használatát, de most mégis azt kell kijelentenem, hogy az, ami Harta nagyközségben a kárpótlási földek kijelölésével kapcsolatban történt, példátlan. Az egész országban nincs rá példa. A nagyközségnek eredetileg 12500 hektár földje volt, amit nagy szorgalommal és hozzáértéssel műveltek a hartai gazdák. A háború után — német ajkú lakosok lévén — közel 300 családot telepítettek ki. Földjeik az Állampusztai Célgazdasághoz kerültek.
A gazdaság az igazságügy-miniszter alá tartozik, és elítélteket foglalkoztat. A gazdaságnak eredetileg 400 hektár földje volt a hartai térségben, és ez 4000 hektárra nőtt a kitelepítettek földjeivel. A földterületek másik részén két termelőszövetkezet szerződött. 1989 decemberében — tehát közvetlenül a választások előtt — a két szövetkezet úgy döntött, hogy az úgynevezett megváltott földeket eladja tagjainak. Ilyen is kevés helyen történt.
A szövetkezet vezetői, akik közül az egyik a megye politikai legfőbb vezetői közé tartozott, jó információkkal rendelkeztek. Ekkor ugyanis a változásra készülő pártok már nyíltan hirdették a földtulajdonlás rendezését. Az eladással kész helyzetet teremtettek és összesen 67000 aranykorona értékű földet adtak el. Ez az átlagot számítva 2500 és 3000 hektár között van.
A kárpótlási törvény alapján a Megyei Kárrendezési Hivatal 36549 aranykoronát jelölt ki; 27864 aranykoronát a két szövetkezettől, 8685-öt a célgazdaságtól. A szövetkezetek a földeladások miatt csak töredékben, 5871 aranykoronát tudtak kijelölni. Állampuszta először kijelölte a tőle kért területeket, de később az Igazságügyi Minisztériumtól kapott intenciók alapján a kijelölést visszavonta, mondván, hogy rájuk a törvény nem vonatkozik.
A Megyei Kárpótlási Hivatal bírósághoz fordult, a kecskeméti első fokú bíróság elutasította a Kárpótlási Hivatal igényét. Fellebbezésre került sor, amelynek során a Bács-Kiskun Megyei Bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Most tehát az a helyzet, hogy az eredetileg 36549 aranykorona kijelöléséből mindössze 5471 aranykorona maradt. Nem szólok arról, hogy a második kárpótlási törvény nyomán újabb igények jelentkeztek, és ezzel közel 50000 aranykorona fölé emelkedtek.
A bírósági döntés szeptember hónapban történt. Augusztus hónapban a Székesfehérvári Megyei Bíróság az Annamajori Célgazdaság ügyében hozott ítéletében másodfokon kötelezte a gazdaságot a kárpótlási terület kijelölésére. Tehát van két ellentétes határozat. Egy, amely kötelezné az egyik célgazdaságot, a másik, amelyik fölmenti ez alól.
Van most Harta vonatkozásában egy jogerős, elutasító ítélet, és föld sehol. Felteszem a kérdést: mi legyen, miniszter urak, a hartai kárpótlási földigényekkel? Köszönöm figyelmüket. (Taps a kisgazdák soraiban.)
