ZSEBŐK LAJOS (MDF)
ZSEBŐK LAJOS (MDF)
ZSEBŐK LAJOS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 1993. augusztus elejétől folyik a Velencei-tó vízpótlása. A víz a Kincsesbánya mellett levő rákhegyi karsztaknából származik, ahol naponta körülbelül 70000 köbméter vizet emel ki a bauxitbánya, amelyből 30000 köbméter ivóvízként kerül felhasználásra, mintegy 20000 köbméter a Velencei-tó vízszintjét növeli és körülbelül 20000 köbméter elfolyik a Gaja patakba.
A dologhoz hozzátartozik még, hogy bányaművelés a rákhegyi akna közelében, körzetében már nincs, nem folyik, a sok vizet azért kell nagy mélységből kiemelni, hogy a felhagyott bányajáratok a karsztvízkészletet ne szennyezzék el. A bauxitbánya az így kiemelt összes vizet leszámlázza a regionális vízműnek, amelyik ezt az ivóvízárakban érvényesíti. A Velencei-tóba kerülő vízmennyiségért a regionális vízmű külön bevételre tesz szert, mely költségcsökkentő tényezőként meg kellene jelenjen a vízdíjakban, de nem jelenik meg.
Egyértelműbben fogalmazva: a bauxitbánya vizet emel, melynek egyik részét a regionális vízmű eladja ivóvíznek, s ennek árában az egész vízemelés benne van. A víz másik részéből a Velencei-tavat táplálja újabb bevételért. Vagyis a kényszerű vízemelést egyszer megfizetik a fogyasztók, a lakosság, másodszor megfizetik a Velencei-tó vízpótlását finanszírozók is. Főleg, ha a jövő évi várható vízdíjakra gondolok, akkor ezt a helyzetet én nehezen tudom elfogadni.
Mint az árhatósági jogkört gyakorló minisztertől kérdezem, mi a véleménye a kialakult helyzetről, és mikortól lát lehetőséget arra, hogy a vízpótlás költségcsökkentő hatása a vízdíjakban megjelenjen megyénkben. Köszönöm a figyelmet, és várom miniszter úr válaszát. (Taps.)
