BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem boldogan, de kényszerűen tudomásul vettem a házbizottság nyomatékos kérését, amely expozémat időhatárok közé szorítja. Így az érvek és indokok jelentős részét kénytelen vagyok a későbbi viták keretében kifejteni.
Rég várt javaslat vitáját kezdi meg a tisztelt Országgyűlés, amikor hosszú évtizedek után országunkban először napirendre tűzte a rendőri tevékenység egységes, törvényi szintű szabályozását.
(9.30)
Az előkészítés során a Kormány tavaly már benyújtott egy javaslatot. A törvényalkotás menetében közben olyan események történtek, amelyek a javaslat átdolgozását igényelték.
Ilyen volt mindenekelőtt a személyes adatok védelméről, a közérdekű adatok nyilvánosságáról, valamint a polgárok személyi és lakcímadatainak nyilvántartásáról szóló törvények elfogadása.
Ezek az új törvények teljes összhang megteremtését igényelték a Kormánytól. Ezen túlmenően újólag megfogalmazott igények is bizonyos mértékű átdolgozást igényeltek. Ilyenek például: a Köztársasági Úrezrednek a rendőrség szervezetébe történő integrálása; a rendészeti szervek belső bűnmegelőzési ellenőrzésének tárgyi megalapozása; az irányítási jogkörök rendszerezése, az alkotmányban szabályozott minősített helyzetben ellátandó rendvédelmi feladatok; és mindenekelőtt a bűnüldözés hatékonyságához fűződő érdekek; az Európa-szerte kialakuló új felfogások, amelyeket jól kifejezett az augusztus végén Budapesten tartott kriminológiai kongresszus is, amelyik egyértelműen a rendőri munka hatékonyságának jelentőségét hangoztatta.
Meggyőződésünk szerint a tervezet megfelel mindazoknak a várakozásoknak, amelyeket a vitákban érzékelhettünk. Mit kíván az állampolgár? Biztonságot, lakható országot, a polgárért tevékenykedő, a feladatait jól ellátni képes rendőrséget. Úgy vélem, a rendőrség szervezeti rendszerét illetően — eltérően az akár egy év előtti helyzettől — már a fő vonásokban közeledtek az álláspontok. Magyarország helyzetét, nagyságát, lélekszámát és külső környezetét figyelembe véve az egységes szervezeti modellt kell követni. Ezáltal lehet biztosítani az egységes parancsnokságot, szemléletet, kiképzést, eljárásmódot, az egységes szervezeti szabályzatot s az azon alapuló fegyelmet. A függetlenséget a pártpolitikától és főleg a helyi befolyástól. Az új technikák és az informatika egységes alkalmazását. Az egységes jogértelmezést. A 24 órás készenléti állapotot, az erők megfelelő csoportosítását, s végül az ésszerűen takarékos költségvetési gazdálkodást.
Az egységes szervezetű rendőrségnek az önkormányzatokkal való kapcsolatát, viszonyát, az önkormányzatok jogosítványait a törvények meghatározzák. Bízom abban, hogy az általában jónak és nagy arányban kiemelkedőnek minősíthető jó kapcsolatrendszert sem a vitában elhangzottak, sem a későbbi döntések nem kérdőjelezik meg.
Említettem, tisztelt Ház, hogy az ország helyzetéből kell kiindulni. Milyen is ez a helyzet valójában?
A legutóbbi öt évben Magyarországon a bűnözés ugrásszerűen emelkedett. A bűncselekmények száma megközelítette a félmilliót, 447000-es számról adhatok számot. A bűnelkövetésen belül aggasztó mértékben nőtt a vagyon elleni bűncselekmények száma, és azon belül is a betöréses lopások és rablások száma. Jelentősen növekedett a személy elleni, a közlekedési, a közrend elleni bűncselekmények száma is. A bűnözés növekedése mellett egyre gyakrabban tapasztalhatók az erőszakos, kegyetlen bűnelkövetési módszerek. Nőtt az emberölések, a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények száma. Terjed a motorizált bűnözés, megjelent, kezdeti formákban, a szervezett bűnözés.
A helyzet vázlatos bemutatása is kedvezőtlen képet mutathat. Bármilyen furcsa, de külföldről nézve Magyarország mégis biztonságos országnak számít. A számok tükrében a bűnügyileg közepesen fertőzött országok közé tartozunk. 100000 lakosra jutó bűncselekményeket számolva, nálunk ez tavaly 4326 volt. Jobb helyzet csak Európa négy országában van, az öszszes többi országban ez a mutatószám rosszabb.
A nagyvárosok biztonságát vizsgálva megállapítható, hogy Budapest a maga 144 000 bűncselekményével és 2 millió lakosával még mindig Európa jó közbiztonságú metropoliszai közé sorolható. A 100000 lakosra jutó bűncselekmények száma Budapesten valamivel több mint 7000. Más fővárosokban ennek kétszerese, sőt háromszorosa is előfordul. Hozzá kell tennem, a büntető törvénykönyvi szabályozás eltérő jellege és szabályozási rendszere miatt ez az összehasonlítás csak a tendenciák kifejezésére alkalmas.
Lehet, hogy e számok tükrében helyzetünk megnyugtatónak tűnik. Az én véleményem azonban merőben más. A lakosság nem érzi magát biztonságban, és a lakosságnak igaza van. Igazát erősítik azok az előrejelzések is, amelyek Európában a bűnözés területén várhatók. Nagy valószínűséggel állítható ugyanis, hogy a bűnözés a következő években is emelkedő lesz. E folyamat legjobb esetben is csak fékezhető. Közismert, hogy a rendőrség egyetlen országban sem képes egyedül a közrend, közbiztonság megóvására. Közismert viszont az is, hogy a rendőrségi tevékenység szervezeti, személyi és technikai feltételeinek állandó javítása milyen összefüggésben van a közrend és a közbiztonság állapotával.
Bár a rendőrségről szóló törvényjavaslat expozéját terjesztem a tisztelt Ház elé, szükségesnek tartom említeni, hogy a bűnözés növekedése ellen ható tényezők a következők is: a belső és külső felügyeleti és ellenőrzési szervek tevékenységének állandó javítása; a lakosság önvédelmi reagálása, a feljelentési kötelezettségek teljesítése, az iskolai nevelőmunka javulása, a civil szféra aktivizálódása, és folytathatnám.
Helyzetünk némi bizakodásra is alapot ad. A múlt évben a felderítettségi mutató már nem romlott, 1991-ben 27,4%, '92-ben 40,2% volt. A rendőrség ezt úgy érte el, hogy 207%-kal több ügyet dolgozott fel.
A legutóbbi időszak adatai kedvezőbbek a korábbinál. Az elmúlt fél évben a 80-as évek végén bekövetkezett ugrásszerű növekedés óta először csekély mértékben ugyan, de csökkentek a bűnözés mennyiségi mutatói, az ismertté vált bűncselekmények száma 7%-kal, a sértettek száma 14%-kal, az elkövetők száma pedig 9%-kal csökkent.
Kedvezőtlen ugyanakkor, hogy a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár 20%-kal, a gazdasági bűncselekmények esetében az elkövetési érték 8%-kal, feltehetően valójában ennél lényegesen nagyobb százalékkal növekedett.
Tény viszont az is, hogy mindez a rendőrség utolsó tartalékainak mozgósításával, embert és technikát nem kímélő erőfeszítések árán sikerült. Ez azonban eredmény, amire Európa más országaiban alig van példa.
A bűnözés olyan európai jelenség, amely súlyosan veszélyeztetheti a polgárok nyugalmát, sőt a szabadsághoz kötődő értékeket is. Ez ellen erős és centrális rendszerben működő rendőrségre van szükség. Milyennek képzeljük el az erős rendőrséget, milyen követelményeknek kell megfelelnie? Meggyőződésem szerint — és ebben a felfogásomban az előkészítés munkájába bevont több száz szakember, bel- és külföldi szakértő véleménye is támogat — az erős rendőrség mindenekelőtt depolitizált, centrálisan szervezett, személyi és technikai adottságaiban magasan kvalifikált és határozott.
A rendőrség feladatai széles körűek. A rendőri össztevékenység célja a közbiztonság és a belső rend védelme. Az állampolgárok biztonságát a demokratikus berendezkedésű államok alapvető emberi jogként ismerik el. Az állam feladata ennek a jognak a szavatolása.
A hazai közfelfogásban az emberi jogok érvényesülésének területe az állampolgár és a hatóság viszonyára korlátozódott és szűkült le. Kevesebb szó esik arról, hogy a polgárt megillető alapvető emberi jogokat a többi polgár is köteles tiszteletben tartani, s az állam azt szavatolja, hogy a jogok megsértése esetén az azokat tiszteletben tartó állampolgárt a törvény előírásai szerint védelemben részesíti.
(9.40)
A rendőrség tehát olyan hatóság, amely a törvényekben meghatározott módon és eszközökkel segíti, védi, oltalmazza az emberi jogokat.
A rendőrség a jogsértő állampolgár ellen jár el, nyugton hagyja a jog szerint cselekvőt.
A törvényekben meghatározott jogosítványokkal rendelkező, a hatóságok és a társadalom által ellenőrzött erős rendőrség tehát nem elsősorban az államot erősíti, hanem az állampolgárok biztonságát garantálja.
A rendőrség szervezeti felépítésénél arra kívánunk törekedni, hogy az lehetőleg kövesse a településeket, azok szerkezetét. A rendőrőrsök hálózatát úgy kívánjuk kiépíteni, hogy azok a jelenleginél kisebb körzetben az állampolgárok rendelkezésére állhassanak. Ehhez kapcsolódik a négyszáz rendőrőrs létesítésére irányuló kormányzati elképzelés.
Ezzel egy időben tudatosítani kívánjuk, hogy a rendőrség a bűnözést és nem az állampolgárt ellenőrzi. Ebben támaszkodni kívánunk az önkormányzatok segítő cselekvésére is.
Mindezekkel a rendőrség közösségi jellegének erősödését szeretnénk elérni.
Tudnunk kell azonban azt is, hogy a rendőri munka hatékonyságát a rendvédelmi szervek össztevékenységének tükrében kell vizsgálni. A témával összefüggésben utalnom kell arra, hogy elengedhetetlen a rendészeti szervek, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás, továbbá az ügyészség és a bíróság tevékenységének elemzése is. A fejlesztéseket, szervezeti korszerűsítéseket — éppen a tevékenység hatékonysága érdekében — párhuzamosan kell végezni.
Már most mutatkoznak azok a jelenségek, hogy a rendőrség által feltárt ügyeket az ügyészség és a bíróság objektív és szubjektív okok miatt késedelmesen tudja feldolgozni. A felelősségre vonások elhúzódása rombolja az állampolgárok jogállamba vetett bizalmát, és ezenkívül ez jelentős kriminogén tényező is.
Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat a hazai jogalkotásban első alkalommal adja meg a rendőri intézkedések teljes tárházát. A rendőri intézkedések jogi szabályozása, különösen pedig a kényszerítőeszközök alkalmazási rendjének, a titkos módszerek bevezetése normatív feltételeinek meghatározása jelentős jogállami előrelépés. Az európai országok sem siettek ezeknek a rendőrségi módszereknek a jogi szabályozásával: ott a hetvenes évek végétől léptek életbe a kérdéseket rendező jogszabályok.
A kényszerítőeszközök sorában a legérzékenyebb a szabadságkorlátozás, amelynek a javaslatban foglalt rendje maximálisan 24 órás őrizetig ad felhatalmazást a rendőrségnek. Ez az időtartam nagyjából megfelel a Nyugat-Európában kialakult gyakorlatnak. A kényszerítőeszközök alkalmazásának rendje a javaslatban szigorú szabályok közé szorított — különösen ami a fegyverhasználatot és a testi kényszer fokozatait illeti.
A törvényesség megkívánja, hogy normába foglaljuk a rendőri csapaterő alkalmazásának szabályait is. Ezzel a megoldással a rendőri intézkedések teljes köre jogi rendezést nyer.
Részletes jogi biztosítékokkal körülbástyázott a titkos információgyűjtés különböző módozatainak és feltételeinek meghatározása is. Külön vizsgáltuk az egyik legkényesebb titkos felderítési eszköz, a telefonlehallgatás alkalmazásának gyakorlatát. Ebből az derül ki, hogy azok a törvényi feltételek, amelyek a javaslatban megfogalmazódnak, megfelelnek a demokratikus államok gyakorlatának. A törvényjavaslat a különleges eszközökkel történő titkos információgyűjtés engedélyezését egyik változatként a bíróság hatáskörébe utalja. Alternatív javaslatként kerül a tervezetbe az ügyészség — mint a nyomozás törvényessége felett felügyeletet gyakorló szerv — engedélyezési hatásköre. Anélkül, hogy e helyt módomban volna részletezni, magam ez utóbbit tartom célszerűbb megoldásnak.
Tisztelt Ház! A megalkotandó törvényben érvényre kívánjuk juttatni azt az alapelvet, hogy a demokratikus jogállamiságra jellemző szabadságfok csak a törvénytisztelő állampolgárt illeti meg. A bűncselekményt elkövető, bűnöző életmódot folytató személyek ellen, a közrend érdekében, a törvények előírásai szerint kell fellépni, lehetővé téve a gyors és hatékony intézkedéseket. A törvényjavaslat egyértelműen a végrehajtó hatalom részének tekinti a rendőrséget. A rendőrség alárendelése a végrehajtó hatalomnak a demokratikus berendezkedés elemi szabálya. Nem véletlen, hogy a totális rendszerekben a fegyveres biztonsági szolgálatokat igyekeztek kivonni a szabályozott igazgatás hatásköréből, és a politikai hatalom korlátozást nem ismerő centrumához kapcsolták azokat.
A javaslat szerint a rendőrség irányítása a Kormány kezében összpontosul — amit a belügyminiszter útján lát el. Az országos rendőrfőkapitány a jogszabályok és a kormányzati irányítás keretei között vezeti a rendőrség szervezetét, irányítja tevékenységét.
Külön kell szólnom a főkapitányi és kapitányi beosztások betöltésének kérdéséről. Mint ismert, a rendőrség vezetése a legfelsőbb posztokon szinte teljes egészében, középszinten pedig mintegy 70%-ban kicserélődött. A főkapitányok és a kapitányok pályázat útján nyerték el beosztásukat. Ez a rendszerváltozás adta történelmi helyzetben szükségszerű volt, egészen más viszont a helyzet a többpártrendszerű demokrácia működése során. A javaslat összhangban van azzal a felismeréssel, hogy a közszolgálat területén általában modernizációra szorul a személyzeti munka. A korszerűsítés az emberi kvalitásokat feltáró és fejlesztő minősítési rendszert követel, továbbá olyan belátható és bejárható pályaívet, amelyben minden közszolgálatra vállalkozó képességeihez, végzettségéhez és teljesítményéhez méltó élettervet alakíthat ki magának.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! Számos kérdést említhetnék még a javaslat kapcsán, úgy gondolom azonban, hogy a törvény-előterjesztés önmagáért beszél, és ezért — az említett időhiány miatt — további részletekbe már alig tudok bocsátkozni. Szükségesnek tartom azonban a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy újabban a politika felvizein két téma ismétlődik, két téma ad alkalmat különböző jelentős hatású megnyilatkozásokra: az egyik a privatizáció, a másik a korrupció. Én szeretnék óva inteni mindenkit attól, hogy a korrupcióról általában és nem titkoltan politikai érdekeltségből kiindulva, általánosságokban szóljon. Minden általános és demonstratív megnyilatkozásnál többet ér egy apró, precíz, megalapozott bűnvádi feljelentés. Tisztelettel hívom fel a figyelmet arra: aki általában tud a korrupcióról, és hajlamos drámai mondatokat mondani, az egy vagy két ügyben tegyen konkrét feljelentést is — ebben az esetben ebbéli megnyilatkozása is több hitelt kap. Aggódnék, ha a különböző bizottsági formákban kerülne sor olyan kérdések vizsgálatára, amelyekben — a tisztelt Ház nagyon jól tudja — általában a bizottságok nem szoktak eredményre jutni.
Javaslom azonban a tisztelt Háznak: fogadja el minél gyorsabban a beterjesztett büntető törvénykönyvi módosítást — amelyben, remélem, nemsokára szavazásra kerül sor —, és fogadja el ezt a törvényt. Ezzel tud a leghatékonyabban fellépni többek között a korrupcióval, de minden más bűncselekménnyel szemben is.
Tisztelt Ház! Végül abban az időkeretben, ami rendelkezésemre bocsáttatott, egy dologra szeretném a figyelmet felhívni: a magyar rendőrség 1989—90-ben nagyon mélyről indult. Két esztendő múltán, 1992-ben, ez a rendőrség olyat produkált, amit Európa kevés országában produkáltak rendőri szervezetek.
Én úgy hiszem, amikor arra utalok, hogy a rendőrök erőtartalékaik végén járnak, hogy a személyzeti ellátottság és a technikai lehetőségek keretében a rendőri teljesítmény már nem fokozható tovább, akkor egyben arra is felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy világunkban — ahol a bűnözés egész Európában az egyik legsúlyosabb politikai problémává válik — ezt a rendőrséget támogatni kell.
(9.50)
Egyben el kell ismerni, sok nemtelen támadás közepette is el kell ismerni — és úgy vélem, ebben a tisztelt Ház egyetért velem —, hogy derék munkát végeztek a rendőri vezetők, és méltók arra a bizalomra, amit a lakosság nap mint nap egyre javuló megítélése és véleményalkotása is kifejez.
A magam részéről továbbra is kötelességemnek tartom, hogy mindazokat a rendőri ténykedéseket támogassam, adott esetben védjem, amelyek olyan támadásoknak vannak kitéve, s amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy elbizonytalanítják azt a testületet, amely, mint említettem, egy rendkívül fontos, talán a legfontosabb, a köznyugalmat érintő kérdésben fáradozik nap mint nap.
Tisztelt Ház! Tisztelt képviselő hölgyek és urak! Kérem, hogy az általam előterjesztett törvényjavaslatot vitassuk meg, kizárólag azzal a szándékkal vitassuk meg, hogy javítsunk hazánk közbiztonsági állapotán, és ennek megfelelően — időhatáron belül — a tisztelt Ház a javaslatot fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
