HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy rövid és tárgyszerű legyek, az elmúlt hetekben a Parlament előtt lezajlott, emlékezetes agrárdemonstráció után a Magyar Rádió Kossuth adóján az Esti Krónika Ráadás műsorában Raskó György földművelésügyi közigazgatási államtitkár úr nyilatkozott a mezőgazdaság kérdéseiről. Nagy örömmel észrevételeztem, hogy ő, akinek a nemzetközi ismereteiről, közgazdász szakismeretéről, nyelvtudásáról általános az elismerés, minisztériumi működésének negyedik évében eljutott odáig, hogy igencsak erőteljesen szorgalmazza a mezőgazdaság támogatását.
Hogy szót kértem, sajnos, elsősorban nem az ebbéli örömöm kifejezése, mert az államtitkár úr egy váratlan fordulattal a Parlamentet tette felelőssé a támogatások elmaradásáért, teljesen megfeledkezve arról a többéves munkáról, amit végzett a támogatásos mezőgazdaság ellen is, az úgymond versenyképes mezőgazdaságért, mondván, tudomásul kell venni: ha valamit a határon kívül olcsóbban lehet megkapni, akkor azzal nem kell idehaza foglalkozni. Már csak azért sem, mert nem lévén közgazdász, nem akarok belemélyedni abba, hogy egy ország gazdasága magában kell foglaljon némi vidék- és térségfejlesztési meggondolásokat is, szociálpolitikai meggondolásokat is, a nemzetbiztonság szempontjából szükséges stratégiai megfontolásokról nem is beszélve, s közismert, hogy az élelmiszer stratégiai cikk is. Mindezekért nem kell bizonygassam, hogy e kérdéskör igencsak fajsúlyos az ország szempontjából.
El tudtam volna fogadni szó nélkül, ha azt hallom államtitkár úrtól, hogy tévedett, fölismerte, a mezőgazdaság valóban olyan terület, mely, tekintettel a nemzetközi tendenciákra is, nem tud állami támogatás nélkül létezni. Még azt sem vártam volna, összesítse, hogy ez a szabadpiaci szemlélet mennyi kárt okozott az ágazatnak és az országnak egyaránt, s azt végképp nem vártam volna, hogy ehhez még hozzáadja a nevéhez is fűzhető privatizációs rendellenességeket és egyéb, igencsak jellemző ötletszerű intézkedések negatív következményeit. Azt, hogy ezzel a szemlélettel nagyban hozzájárult, hogy a termőföld részben spekuláció tárgyává silányult, részben nyereségre képtelen termelőeszközzé. De hogy ezt most, kifejezve közelállását a jogosan elégedetlenkedőkhöz, a Parlament nyakába varrja, annak a Parlamentnek, amely, ha gyenge is volt ahhoz, hogy átütő eredményt érjen el, de a kifogások, a panaszok az ágazattal kapcsolatosan állandóan napirenden voltak és vannak, azt enyhe szóval is felháborítónak tartom.
Természetesen a Parlament nevében nem nyilatkozhatom. De nyilatkozhatom a frakció, a történelmi Független Kisgazdapárt és a magam nevében, s ebbéli minőségemben nem fogadhatom el, hogy államtitkár úr a saját, illetve a tárcája tévelygéseit a Parlament nyakába varrja. Tudomásul veszem, ami mára kialakult a mezőgazdaságban, annak nemcsak terhét, de felelősségét is minden kisgazdának is hordoznia kell, annak is, aki elhagyta a koalíciót, és annak is, aki nem hagyta el a koalíciót. Hordoznia kell, mert a Kisgazdapárt négy év alatt sem tudott megszabadulni belső bajaitól, nem tudta azt képviselni, amit képviselnie kellett volna, így szükségszerűen nyomultak az általunk be nem töltött térbe más nézetek. De tartanunk kell egy határvonalat, és azt, hogy a mezőgazdaságot a fogyasztási cikkek szintjén kell versenyképessé tennünk, azt, hogy a föld, ami a mi eszmerendszerünkben egyenlő a haza fogalmával is, és külön kezelendő minden más értéktől, termelési eszköztől, egy legyen az árucikkek közül, hogy jelentős területeken a földtulajdonból ki lehessen szorítani az azon és abból élőket, legjobb tudomásom szerint soha egyetlen kisgazda sem vallotta. És ezt a mezőgazdaság érdekében, a tisztánlátás érdekében, ha úgy tetszik, az agrárius szellem érdekében el kellett mondanom azért is, hogy fölhívjam a figyelmet: a felelősséget felelős pozíciókban is vállalni kell, nem áthárítani. És ez legyen intés a jövőre nézve is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
