KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi napon, sajnos, súlyos akadályoztatás miatt nem voltam itt, amikor Miklós Árpád országgyűlési képviselő úr napirend előtti felszólalására sor került. Azonban úgy érzem, hogy erre reagálnom szükséges, mivel, bár sok tekintetben megértem aggályait, el kell mondanom, hogy helyzetértékelésében számos téves, illetve meg nem alapozott állítás van.
Mindenekelőtt vissza kell utasítanom azt, hogy a magyar külpolitika csődjét emlegeti értékelésként. Szlovákia Európa Tanácsba történő felvételének procedúrája során Magyarország előre tudott lépni külpolitikai céljaink nemzetközi megértetésében és elfogadtatásában. Világossá tettük, hogy érdekeltek vagyunk az egész térség integrációjában, és e folyamatba illesztve kívánjuk biztosítva látni az államhatárainkon kívül élő magyarság sorsának a rendeződését.
Sikerült elérnünk, hogy a nemzetközi közvélemény, az európai országok kellő mélységben szembesültek a magyar kisebbségek helyzetének a problémáival, hogy Szlovákia Európa Tanács-beli felvételéhez az ottani magyarság helyzetét javító világos és számon kérhető elvárásokat kapcsolt, és ezek számonkérése különféle nemzetközi fórumokon már meg is kezdődött. Különösen akkor jelentős ez, ha tekintetbe vesszük, hogy korábban számos helyen alig tudtak valamit arról, hogy Szlovákiában magyarság él, és ezeknek a problémája rendezetlen. Ettől ma már messze vagyunk. Ez mégiscsak valami eredménynek számít.
Szemben képviselő úr állításával, Magyarország világosan fogalmazta meg Szlovákia ET-felvétele kapcsán álláspontját, egyértelműen érzékeltette: a felvétellel az Európa Tanács osztozik abban a felelősségben, amelyet a szlovákiai kisebbségekért, az ottani magyarságért viselünk, és e felelősség a felvételhez kapcsolt elvárások teljesítésének nyomon követésében, adott esetben módszeres számonkérésében kell megtestesüljön. Egyébként a kérdés megdöbbentően felületes kezelésének tűnik számomra, hogy a képviselő úr felszólalási szövegében az Európa Közösség tagjaként említi Szlovákiát, hacsak nem került be közben valami titkos úton Szlovákia az Európa Közösségbe. Ha azonban az előbbiről van szó, vagyis arról, hogy itt egy súlyos fogalmazási pontatlanság volt, akkor hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ezekben a témákban kellő körültekintéssel, minden szempont figyelembevételével kell fogalmaznunk, hiszen szavainknak következményei vannak.
Világosan fogalmaz külügyi vezetésünk Románia Európa Tanács-beli felvételével kapcsolatban is. Alapelveink és céljaink e tekintetben ugyanazok, mint a szlovák felvétel esetében voltak.
A felvétellel kapcsolatban a romániai helyzetre vonatkozó problémákat világosan és egyértelműen jeleztük. Ezeket megfogalmaztuk román partnereink számára is.
A magyar külügyminiszter legutóbbi romániai látogatása többek között erre alkalmat biztosított. A külügyminiszteri látogatás és tárgyalássorozat részletekbe menően ismert, ezért azt nem fogom értékelni, de az európai intézményeknek a térség országai integrációját úgy véljük, hogy úgy kell biztosítanunk, hogy a szóban forgó országokban a jogállamiság, a kisebbségek joga, a demokrácia, a szabad piacgazdaság megvalósuljon, s az Európa Tanácsba történő felvétel elvárások konkrét megfogalmazásával, vagyis garanciákkal történjék.
Én nem gondolom, hogy tiltakoznunk kellene Románia Európa Tanács-beli felvételével kapcsolatban.
(10.10)
Felhívnám a figyelmet arra, hogy Románia, a párizsi békeszerződés aláírása óta először, nemzetközi garanciákat vállal nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban. Tudjuk, hogy ezek távol vannak attól, aminek szükségét érezzük. Azonban az Európa Tanács a továbbiakban is figyelemmel kíséri az erdélyi magyarság sorsát. Az sem kétséges, hogy a nyugati világ álláspontja az erdélyi magyarság és általában a kelet-közép-európai kisebbségekkel kapcsolatosan megváltozott. Kár lenne erre nem figyelni, és olyan lépést tenni, amivel többet ártanánk, mint használnánk.
Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy véleményem szerint minél több a meggondolatlan, ártó szó, annál kevesebbet lehet tenni kisebbségeink érdekében. (Taps.)
