KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1990-ben beindult társadalmi-gazdasági átalakulási folyamat mélyreható változásokat hozott a közép- és kelet-európai térségen belüli gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban. Megszűnt a KGST, az országok gazdaságai számára új kihívást jelentett az áttérés a nemzetközi piaci normákra és feltételekre, ezzel egyidejűleg a világ és főként Európa felé történt nyitással együttjáró erős nemzetközi verseny.
A létrejött új gazdasági környezetben nagyszámú okra visszavezethetően már 1990 kezdetétől a kereskedelem visszaesésével és a gazdasági együttműködés zsugorodásával járó kedvezőtlen irányzatok erősödtek fel. Ezek 1991-ben érzékelhetővé váltak Magyarország közép- és kelet-európai gazdasági és kereskedelmi kapcsolataiban is. E helyzetben a Magyar Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Cseh és Szlovák Köztársaság állam- és kormányfőinek 1991. február 15-i visegrádi találkozója hozott fordulatot. A három ország, felismerve történelmi-gazdasági hagyományaiból, a hasonló irányokat követő politikai és gazdasági rendszerváltásból és az Európa felé haladásból fakadó közös érdekeket, kifejezte szándékát a gazdasági kapcsolatok új feltételeknek megfelelő elmélyítésére, intenzív fejlesztésére, európai léptékű liberalizálásra.
E közös szándék megvalósítására a három ország külgazdasági tárcái — az ipari, mezőgazdasági és pénzügyi tárcák részvételével — közel egy évig tartó tárgyalásokat folytattak a liberalizáció elveit és ütemét keretbe foglaló szabadkereskedelmi megállapodás előkészítésére. A tárgyalások több síkon folytak. Az országok EK — európai közösségi — megállapodásaira és a folyamatban lévő EFTA-tárgyalásaira alapozva multilaterálisan történt a megállapodás szövegének és származási feltételeket tartalmazó jegyzőkönyvének kialakítása. Az ipari termékek vámlebontásának ütemezését és a mezőgazdasági termékek területén megvalósítandó liberalizációs lépéseket a felek kétoldalú tárgyalások során egyeztették.
A közép-európai szabadkereskedelmi megállapodást — angol rövidítésén CEFTÁ-t — a négy fél a folyamatban lévő szétválás alapján Csehország és Szlovákia külön képviseletével 1992. december 21-én írta alá. A megállapodást a Szlovák Köztársaság parlamentje 1993. április 21-i ülésén, a Cseh Köztársaság parlamentje pedig 1993. július 8-i ülésén erősítette meg. A Lengyel Köztársaság részéről a megerősítés az 1993. szeptemberi választások után várható.
A megállapodásból fakadó kölcsönös előnyök mielőbbi érvényesítése érdekében az aláírók, gazdasági érdekeik szem előtt tartásával, közös nyilatkozatot fogadtak el. Ennek értelmében nem várják be az egyes országok parlamenti jóváhagyási eljárásainak lefolytatását, és a megállapodás feltételeinek korábbi alkalmazását fogadták el. E nyilatkozat alapján a feltételeket a négy ország — Magyarországon a Kormány 1993. február 18-i jóváhagyásával — ez év március 1-jétől kezdődően a kereskedelmi gyakorlatba már ideiglenesen bevezette.
A szabadkereskedelmi megállapodás főbb elveiről megemlíthető, hogy kiterjed az ipari és mezőgazdasági termékek teljes körére, rögzíti az ipari termékekre vonatkozó valamennyi kereskedelmi akadály megszüntetését 2001. január 1-jéig. Az átmeneti időszak végének e meghatározása megegyezik az EK-megállapodásunkban eredetileg elfogadott határidővel. A liberalizáció rendje — eltérően a részt vevő országok közös piaci megállapodásaitól — az előnyök globális egyensúlyát biztosító szimmetria szerint kerül kialakításra, a mezőgazdasági preferenciák és a vámon kívüli terhek figyelembevételével.
A részt vevő országok ideiglenes EK-megállapodásainak 1992. március 1-jei bevezetésével egymás piacain, az Európai Közösség országaival szemben létrejött versenyhátrány kiegyenlítésére, törekedtek arra, hogy a megállapodás legalább olyan kedvezményeket nyújtson, mint amelyeket a felek az Európai Közösségnek nyújtottak, és ahol az áruforgalom sajátosságai indokolják, ezeket meg is haladják. A létrejött megállapodás jelentőségét kiemeli, hogy az aláírással Kelet-Közép-Európa három gazdaságilag legfejlettebb országával, Magyarország tradicionálisan fontos gazdasági és kereskedelmi partnereivel sikerült a nemzetközi piaci normákra épülő új feltételek alapján kapcsolatainkat megalapozni, s egyszersmind meghatározni a jövőbeni fejlődés útjait és lehetőségeit.
(16.50)
E három ország kereskedelmünkben betöltött szerepét jellemzi, hogy részesedésük a KGST időszakában mintegy három és fél milliárd transzferábilis rubel értékkel az akkori magyar árucsere-forgalom 8-9%-át érte el, a bekövetkezett forgalomzsugorodás után 1,1 milliárd dollár értékben, a kölcsönös szállítások jelenleg külkereskedelmi forgalmunk 5%-ára rúgnak kereken. Különösen nemzetközi megítélésünk szempontjából lényeges, hogy a megállapodás egyúttal jelzés is Európa felé. Bizonyítja, hogy a négy ország részéről van készség és akarat, hogy a gazdasági kapcsolatait önerejéből és a fejlett Európa mércéjét is figyelembe véve rendezni tudja.
A megállapodás tartalma szempontjából kiemelhető, hogy a négyoldalú szabadkereskedelmi megállapodás szöveges részében, amely piaczavarás ellen védelmet, fizetési védelmet, születő iparágvédelmet és antidömping-eljárásokat taglal, valamint a koncessziócseréket rögzítő listákban is megteremti a magyar piac és ipar védelmét. Ugyanakkor a magyar ipari termékek számára széles körben kedvező feltételek szerinti piacra jutást tesz lehetővé Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban.
Mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeink jelentős részére szintén javítja a piacra jutási feltételeket a mintegy 55 millió fogyasztót felölelő piacon.
A magyar ipari termékkivitel szempontjából lényeges, hogy a megállapodás feltételeinek ez év március 1-jei ideiglenes bevezetésével már most is termékeink több mint 50%-a vámteher nélkül juthat be a három partnerország piacára, s a normál vámlebontási szakasz befejezésével 1997. január 1-jétől kezdődően lengyelországi kivitelünk 85%-a és csehországi és szlovákiai kivitelünk 90%-a lesz vámmentes.
A tárgyalások során jelentős figyelmet fordítottunk a három országba irányuló, 1992-ben mintegy 140 millió dollárt elérő magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari export piacra jutási feltételeinek a javítására. E termékeknél a terület mind a négy országban jelentősen érzékeny, így a koncessziónyújtások során a teljes szabadkereskedelem megvalósítása nem volt reális cél. A megállapodás szerint a négy ország fenntartja a lehetőséget mezőgazdasági politikájának szuverén alakítására. Egyidejűleg partnereink kvótamegkötéssel vagy anélkül az évek során 10%-os növekedéssel 20%-os, illetve 50%-os, másrészt pedig a mennyiségi korlátozások nélkül 50%-os vámelőnyt biztosítanak.
Csehország és Szlovákia esetében a kölcsönös koncessziónyújtásokon túlmenően — amelyek egyebek között sertéshúsra, kolbászfélékre és egyéb húsfélékre is kiterjednek — jelentős egyoldalú kedvezményeket kaptunk a magyar vetőkukorica kivitelére, továbbá olyan fontos termékekre, mint mélyhűtött liba, liba- és kacsamáj, valamint több szántóföldi zöldségféle.
A magyar—lengyel mezőgazdasági megállapodás a két ország mezőgazdaságának szakosodási sajátosságait figyelembe véve alakult ki, és szélesebb termékskálát ölel fel, mint a cseh és szlovák megállapodás. Nagyszámú, számunkra fontos termék esetében — mint például a gyümölcsök, a búza, a sertés- és baromfihús esetében — jelentős kedvezményes kvótákat sikerült kialakítani. A magyar termékfeleslegek lecsapolása szempontjából nagy jelentőségűnek tartjuk a 140000 hektoliteres, 50%-os vámkedvezményű borkvótát is.
A liberalizáció kiszélesítésére lehetőséget adnak azok a folyamatban lévő tárgyalások, amelyek a megállapodással egy időben aláírt közös nyilatkozat alapján az átmeneti időszak lerövidítésére és a kölcsönös koncessziónyújtásba bevont termékkör kibővítésére irányulnak.
Összességében a megállapodás élénkíti az átmenetileg visszaesett kölcsönös kereskedelmet, és megfelelő keretet nyújt ahhoz, hogy legfontosabb közép-európai partnereinkkel a kereskedelmi forgalmat minél dinamikusabban növeljük és létrehozzuk a gazdasági kapcsolatok optimális szintjét. Ugyanakkor a visegrádiak együttműködése nem tekinthető valamiféle kis KGST-nek. Az a gazdasági rendszer egy adott világpolitikai helyzethez tartozott és egy domináns nagyhatalom köré épült. Az európai mintára és feltételekkel született szabadkereskedelmi megállapodás létrehozását éppen az tette lehetővé, hogy a piacgazdaság útjára lépett három, illetve négy ország e folyamat nagyjából hasonló fázisában tart és igen sok hasonló megoldást alkalmaz szuverén gazdasági érdekeikre alapozva külgazdasági kapcsolataikban. Így lehetséges és szükséges is a kereskedelmi liberalizáció kiterjesztése egymás felé.
Tisztelt Országgyűlés! A visegrádi nyilatkozatot aláíró országok és Magyarország között létrehozott szabadkereskedelmi megállapodás olyan előnyöket kínál, amelyekkel javíthatjuk gazdasági és kereskedelmi pozícióinkat a közép-európai térségben. Újabb lépéseket tehetünk előre a fejlett Európába vezető úton. Ezen előnyök minél szélesebb körű kihasználása, ezen országokkal fennálló gazdasági kapcsolataink stabilizálása és fejlesztése szempontjából kérem a tisztelt Ház jóváhagyását, a megállapodás megerősítését. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
