POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! Szabó Lukács képviselő kérdése a Magyar Gördülőcsapágy Művek ügyében tulajdonképpen egy napjainkban folyó válságkezelési eseménykört hoz ide a Parlament nyilvánossága elé, és teszi szélesebb körben ismertté az ügyet, mintsem azt például megismerte a szakmai közvélemény a múlt szombati Napi Világgazdaságból, illetve a mai napi számban megjelent további hírekből.
A vállalat meghatározó jelentőségű a magyar gazdaság életében, ez gondolom, mindenkinek ismert, hiszen az egyedüli csapágygyártó az országban. Mintegy 3000 fő dolgozik a vállalatnál, három meghatározó telephelyen: Debrecenben, Berettyóújfalun és Diósdon.
A vállalatnak a pénzügyi gondjairól csak néhány szóban, miután a múlt szombati szakmai sajtóban teljes mértékig — számokkal alátámasztottan — megjelentek azok. Adóssága körülbelül eléri az elmúlt három év átlagos éves forgalmát, árbevételét, tehát egy igen eladósodott vállalatról van szó. Adósságainak két fő területe van: kétmilliárd fölötti banktartozás — tőke és kamat — és egymilliárd fölötti, az állammal szembeni adótartozás, vámtartozás, társadalombiztosítási tartozás.
Emellé adódik még néhány százmillió forint szállítói követelés. Összességében így adódik az a helyzet, hogy a vállalat az 1992/93-as évekre némileg mérséklődött üzleti forgalmát — a kétmilliárd — két és félmilliárd fölötti éveket — úgy éli meg, hogy éves forgalmát meghaladó pénzügyi terhe van, amely zömében rövid távú.
Ebben a helyzetben a minisztérium és az Állami Vagyonügynökség 1993 márciusában már nem várhatott tovább és államigazgatás alá vonta a vállalatot, május közepén új vállalati biztos került élére. Június 30-ával társasággá alakult a vállalat.
(14.10)
A vállalatot a Kormány — az Ipari Minisztérium és a Vagyonügynökség javaslatára — felvette abba a 12 vállalatot magában foglaló körbe, amely vállalatoknál az állammal szembeni kötelezettségek enyhítésével igyekeztek első lépésként a válságkezelésben segítségül sietni.
Nyilvánvaló, ha az említett év eleji 450 milliós hitel nem kerül — úgymond — megpántlikázásra, a banki rend és a banki pénzügyi teljesítés szabályozása szerint részben múltbeli kötelezettségekben és valóban kevés folyó, szükséges kiadásra került pénz.
A teher megoszlása körülbelül 120 millió banki hiteltörlesztés és kamatkezelési költség volt és mintegy 330 millió forint értékben korábbi vállalati követelés, amely összességében ha nem is a folyó termelés közvetlen megrendelése volt, de azt támasztotta alá azáltal, hogy a beszállítók a korábbi pénzüket 330 millió forint értékben megkapták.
A vállalat ingatlanértékesítésre alapozta múltbéli csődegyezségi javaslatát, amelyről valamennyien tudtuk, hogy irreális, 600—700 millió forintot jórészt szociális üdültetési ingatlanaiból nem fog kapni, termelő objektumainak forgó likvid tőkévé tétele pedig, különösen Berettyóújfalun, már tavaly látszott, hogy irrealitás.
A vállalat kritikus pénzügyi helyzete az az ötödik pont, amely ez év nyarára a már jelzett újabb intézkedést kívánta meg. Az Ipari Minisztérium a vállalati igényt, amely csak 250 millió forintban fogalmazódott meg, 500 millióra emelte, és ez az igény a július végi kabinetdöntés alapján augusztusban Kormány elé került és a Kormány megszavazta ennek a pénznek az ÁVÜ általi biztosítását, az ÁVÜ-t felkérte garancia adására. Ezt a pénzt a bankokon keresztül, most már igenis címzetten, csak kizárólag folyó termelésre lehet fordítani.
Ezenkívül mintegy további intézkedés: a vállalat belekerült az 1993. évi adósságkonszolidációba, amely — tartozásának nagyságát ismerve — szintén meghatározó lesz a vállalat életében.
Ha a vállalat az idén ebből az 500 milliós hitelgaranciából meg tudja valósítani meglévő több mint egymilliárdos rendelésállományát, nulla körüli eredményt jelez, és erre fizikailag is van esélye a hátralévő még négy hónapban.
A működőképesség fenntartása kapcsán kéri képviselő úr, hogy Berettyóújfalu pénzügyi rendezése, sorsa önállóan történjen, hiszen a nagyobbik probléma: Berettyóújfalu magával ránthatja úgymond a fizikailag, piaci értelemben működőképesebb debreceni anyagyárat vagy anyatelephely működését, életét.
Nyilvánvaló, hogy a pénzügyi szabályok betartása mellett ezzel az Ipari Minisztérium is és az Állami Vagyonügynökség is tisztában van, és a problémát igyekszik úgy kezelni, hogy mind a diósdi telephely további működésének a sorsát, mind a Berettyóújfalu—Debrecen közötti tehermegosztásokat az elkövetkezendő hetekben mérlegre teszi és a decentralizáció jegyében kívánja azt megoldani.
