FODOR TAMÁS, a kisebbségi álláspont előadója:
FODOR TAMÁS, a kisebbségi álláspont előadója:
FODOR TAMÁS, a kisebbségi álláspont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi hetekben a kulturális bizottság kivételes eljárásban több törvényjavaslatot tárgyalt, mind a különböző alapokra vonatkozott, és ezekben az alapokban nagy egyetértés mutatkozott a végeredményt illetően a különböző politikai pártok között.
Ez az első olyan, alapra vonatkozó törvényjavaslat, ahol ez az egyetértés nem érhető tetten. A három ellenzéki párt nemmel fog szavazni ennél a törvényjavaslatnál, és néhány szót erről szeretnék szólni. Nyilvánvaló, hogy képviselőtársaim majd meg fogják indokolni az egyes pártok részéről a szavazatukat.
Néhány szót talán a körülményekről, amit Zsigmond Attila úgy jellemzett, hogy az idő szorításában zajlott a bizottság munkája. Én azt tudnám mondani, hogy komolytalan körülmények között zajlott. Szinte törvényhozási barkácsműhely volt az, amit műveltünk, és most már nem ez az első eset. Az eddigi alapoknál is, ahol aztán végül megegyezés mutatkozik, egyszerűen törvényhozási barkácsműhelyre kell szorítkozzam, amikor azt mondom - bár szívem szerint mást mondanék - ahogy a bizottságban ez a munka folyt. Hiszen az alapok, amelyeket a Parlament elé terjesztettek, sem jogilag, sem közgazdaságilag, sem pénzügyileg nem voltak egységes nyelvhasználatúak, egységes szerkezetűek. Tényleg egy "Ki mit tud" zajlott még tegnap késő este is a bizottság ülésén, ahol a különböző minisztériumok képviselői egymással vitatkoztak, és a képviselők megpróbálták a mondatokat megfogalmazni. Ebből adódtak nagyjából ezek a közös módosító indítványok, amelyek elfedték ezt a barkácsmunkát.
A második kérdés, amiről szólnék, a források kérdése, amelyben különbözően gondolkodunk. Az ellenzéki pártok azt állítják, hogy a nemzeti kulturális alap előző koncepciója - amit képviselőtársaim majd később nyilván bővebben kifejtenek - tartalmazott egy olyan lehetőséget, hogy mint egy kulturális parlament elosztaná azokat a forrásokat, amelyek a kultúra rendelkezésére állnak. Ennek egy része lehetne olyan, mindenki által, a kulturális ágazat résztvevői, szereplői által önkéntesen elfogadott - ahogy ezt Zsigmond Attila mondta - hozzájárulásszerű befizetés, amelynek fejében viszont a kulturális ágazat, a kulturális szakma érvényesítené a maga sajátos érdekeit egy ilyen Parlamentben.
Ez az alap messze áll ettől és leglényegesebb forrása ez a bizonyos kulturális járulék, amely ilyen módon nem egységes, mert vannak kivételek, nem egységes, kis rátájú járulék, és ilyen módon sújtja a már amúgy is az áfá-val sújtott kulturális ágazatot.
De még különböző feltételek mellett el is lehetne fogadni egy ilyen rendszert, amelynek egyik forrása ez a járulék, akkor, ha az egész művésztársadalom, az egész kulturális szakma részt venne ennek az elosztásában és a konfliktusokat ebben a bizottságban vívnák meg az egyes ágazatok, az egyes pénzfelhasználók.
Az azonban egyik párt számára sem elfogadható, hogy a szakmai résztvevők aránya és a miniszteriális résztvevők aránya most milyen. Mi nagyon sok módosító javaslatot tettünk mindhárom párt részéről, Schiffer János az MSZP részéről, Molnár Péter a FIDESZ részéről, Rajk László és jómagam az SZDSZ részéről a bizottságok összetételére vonatkozóan.
Továbbmegyek: mi voltunk azok, akik kompromisszumos javaslatokat kerestünk úgy, hogy nem is ragaszkodtunk egy idő után a saját beterjesztett módosító indítványunkhoz. A lényeget abban láttuk, hogy ne foglalkozásilag a kulturális szakma résztvevői kerüljenek bele abba a bizottságba, amelyek a pótlólagos támogatások fő irányát meghatározzák, hanem a szakma delegáltjai vegyenek részt, és ez volt a különbség - azt hiszem - az álláspontok között.
A szakma résztvevői talán így is részt kérhetnek ebből a munkából, amelyik a fő bizottságban folyik, de nem mint delegáltak, hanem mint a miniszter által elfogadott szakmai résztvevők.
A harmadik ilyen terület pedig azt hiszem, a leglényegesebb, amely már nem szorosan kapcsolódik ehhez az alaphoz, hogy felesleges annyira tartania a Kormánynak ettől a társadalmi részvételtől ebben a pénzelosztó bizottságban, hiszen ez a legjobb számítások szerint is csak 700 milliót fog jelenteni a kultúra számára, mint pótlólagos forrás.
Van ellenben egy olyan alapítvány, amelyről nem tudnak képviselőtársaim, de amelyről még a mai nap folyamán - szerintem - bővebben fognak hallani, és itt most csak az anyagi vonatkozásait emelném ki, amely ennek többszöröséről szól. Ez az alapítvány nem ismert a képviselőtársaim előtt. Ez az alapítvány tartalmazza a költségvetésből kimenekített félmilliárdot és egy többmilliárdos ingatlanvagyont. Ez igazán alkalmas lenne a kultúra támogatására, erről akár éjszakákat is tudnánk beszélni a Parlament nyilvánossága előtt, de ez ebben a pillanatban - mivel alapítvány - magánügy, ez a képviselőtársainkra nem tartozik, önök nem is kérdezhetnek erről. Úgyhogy azt hiszem, itt van az aránytalanság: a bizottság és a Parlament foglalkozik egy 700 milliót érő alappal és nem foglalkozik egy több milliárdot érő alapítvánnyal, amely mind a kultúra támogatására szolgál. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
