FEKETE PÁL, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
FEKETE PÁL, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
FEKETE PÁL, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a 9377-es számú ez évi címzett és céltámogatásokról szóló törvényjavaslatról elemzőleg és támogatólag nyilvánítok véleményt, mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy ez a tervezet szükséges átmenetet képez a korábban követett és egy évre szóló törvényi rendelkezésekről a három évre szóló szabályozásra, pontosabban annak gyakorlati érvényesítésére.
Ugyanezt az átmenetet szolgálták a közelmúltban meghozott módosítások, illetve szabályozások. Nevezetesen a 14. számú törvénymódosítás ez évben, valamint a 46. számú kormányrendelet ugyancsak ez évben. Hadd hivatkozzam konkrétan a legutóbb meghozott törvénymódosításra, amely az igénybejelentések határidőit pontosítja 1993-ra és '94-re vonatkozó igényekre szólóan egyaránt, mégpedig a címzett támogatásokra május 14-ét, a céltámogatásokra április 23-át jelölve meg.
A jelen törvényjavaslat indokoltan két fő részre irányul, két fő részre tagolódik, mégpedig a beruházások állapota szerint. Először is a folyamatban lévő címzett és céltámogatások igényeit elismerve, az 1. és a 2. számú mellékletben felsorolva adja a jogosnak elismert igények listáját.
(10.40)
Ennek a listának a Parlament elé terjesztésére ugyan az előző évi LXXXIX. számú törvény már nem kötelezné, de ez is jelzi az átmenetben szükséges folyamatot, hogy a lista Parlament elé terjesztése a listák tanulmányozása alapján nagyon is indokoltnak tűnik.
A törvénytervezet második fő része az induló új címzett és céltámogatásokra vonatkozik, ahol rangsort ad: a támogatási célok rangsorát. Vitathatatlan ebben a kettős tagolásban az elsőre vonatkozó tervezet. Az igény indokolt, sőt tíz esetben maga az elutasítás is, minthogy az alkalmazott átfogó törvény, nevezetesen az 1992. évi LXXXIX. törvény 16. §-ának (1) bekezdése szerint többletköltségre nem jár többlettámogatás. Így ennek alapján előre tudható, számítható, a költségkeret is pontosan rögzíthető.
Ezt szemlélve, szemügyre véve a költségvetési törvényben a folyamatban lévő beruházásokra címzett és céltámogatásokra 20 milliárd 821 millió forintot tételez. A jelen tervezetben a listák adatai alapján a jogosnak ítélt címzett és céltámogatás a folyamatban lévőkre 18,6 milliárd forint.
Nyomban szembetűnik, hogy 2,2 milliárd a különbség, hol van ez? De mielőtt a tisztázást túlságosan hangoztatnám, szabadjon utalnom Józsa Fábián államtitkár úr expozéjára, ahol ez a 2,2 milliárd forint már előkerül mint az 1992. évi céltámogatási ígérvények összege.
A második tagja a törvénytervezetnek az új induló céltámogatások rangsorolása. Tulajdonképpen egészében az a rangsor, ami előttünk áll, elfogadható.
A szigetközi települések szennyvízkezelésének kiemelt szerepeltetése is, így ítélik meg többen az MDF-frakcióban, de így ítélik meg többen az önkormányzati képviseletek részéről is, maga a Területi Önkormányzatok Országos Szövetségének vezetése is, noha az ő véleményük szerint a szigetközi településekre vonatkozó beruházásokat központi beruházásként, és nem céltámogatásként kellene kezelni.
Az is igaz, hogy ennek a rangsornak az elfogadása mellett más rangsor is elképzelhető. Netalán az is, hogy a sérülékeny ivóvízbázisok kiépítése, fejlesztése előbbre kerülhetne a rangsorban.
Fő gond a támogatások, és így a beruházások indításának várható elodázása, az 1993. évi költségkeret szűkössége. Még pontosabban ennek a költségkeretnek a szűkítése a költségvetési törvény vitája és elfogadása során négy- és félmilliárd forinttal a pénzügyi kormányzati előterjesztés és a parlamenti gépi, pontosabban gépies szavazás következtében.
Eddig, amikor az ember a címzett és céltámogatásokra vonatkozó törvényjavaslatok elfogadása mellett érvelt, fő érvként arra hivatkozhatott: szavazzuk meg, mert sokkal több, mint korábban, mint az előző években, illetve, hogy az önkormányzatok minél előbb hozzájuthassanak, hozzájussanak a támogatási összegekhez.
Most e közül a két fő érv közül csak a második áll. Tudniillik 1992-re címzett és céltámogatásra öszszesen 28 milliárd 140 millió forint jutott. Hogy az összeg indokolt is legyen, 26 milliárd 640 millió forintot a címzett és céltámogatásra vonatkozó törvény elfogadásakor, majd másfél milliárd forintot elfogadott pluszcélok finanszírozására ajánlott meg, szavazott meg a Parlament.
Nos, ez évre, 1993-ra az együttes támogatási összeg 28 milliárd 740 millió forint. Mégpedig 20 milliárd 821 millió forint a folyamatban lévő, 7,919 milliárd pedig az induló új címzett és céltámogatások finanszírozására.
Nos, a '92-es és a '93-as összeg között mindössze 600000 forint különbség van a '93-as év javára. Ez pedig - minthogy korábban is bíbelődtem százalékokkal, talán most sikeresebb lesz a számításom - a 2%-ot alig éri el, messze elmaradva az igényektől, amit együttesen körülbelül 48 milliárd forintra tehetünk.
Most, mivel szembe kell nézni a költségvetési döntéssel, szerényen, de finoman hadd jegyezzem meg, hogy a szűkítés véleményem szerint nem volt ésszerű, legfeljebb kényszerű döntés. Tudniillik kétszerezhető összeget vont el az új beruházásoktól, számításba véve, hogy nemcsak a Parlament által megítélt összeget kell így tekintenünk, hanem azt is, amit az önkormányzatok saját erőből hozzátettek volna, készek voltak hozzátenni. Ugyanakkor ez a szűkítés, ez a beruházásokat is érintő visszafogás a foglalkoztatás kárára érvényesült. Hadd tegyem hozzá, hogy az egyéni képviselők és településeik rovására érvényesült.
Mindezek után indokoltnak érzem a továbbiakban megfontolni, hogy a keretösszeg megnövelése talán számításba vehető lenne. Mégpedig a '93. évi eredeti tervezett keret összegének esetleges visszamódosítása erejéig, vagy pedig a jelenlegi kereken, kerekítve 8 milliárd forint megemelése két-három milliárddal az induló új beruházások támogatására, például a költségvetési tartalékra, ami a költségvetés szerint 13,5 milliárd, vagy esetleg Kupa expénzügyminiszter úr előttünk lévő javaslatának elfogadása esetén 13 milliárd forintra tehető, erre az összegre hagyatkozva.
Kétségtelen, hogy a legújabb, 1993. évi 46. számú kormányrendelet valamelyest oldja a görcsöket. Az imént Józsa Fábián államtitkár úr is utalt rá, hogy a kormányrendelet szerint, amely március 17-én jelent meg a Magyar Közlönyben, az önkormányzat ígérvény esetén az adott évben saját erőből megkezdheti a beruházást.
Végül: az MDF részéről javaslatomat annyiban szeretném összegezni, hogy fogadjuk el a törvényjavaslatot az ésszerű és lehetséges módosításokkal mielőbb, hogy az önkormányzatok, településeink mielőbb a támogatási összegekhez jussanak. Köszönöm. (Szórványos taps.)
(10.50)
