HORVÁTH TIVADAR, DR. a KDNP vezérszónoka:
HORVÁTH TIVADAR, DR. a KDNP vezérszónoka:
HORVÁTH TIVADAR, DR. a KDNP vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónokok körében utolsónak szólni legalább olyan nehéz feladat, mint az előttem szóló Deutsch Tamásnak. Könnyebb a helyzetem viszont annyiban, hogy tudok reagálni, illetve el tudok gondolkodni azokon a felvetéseken, amelyeket az előttem szólóktól hallottam, akár egyetértőleg, akár egyet nem értőleg viszonyulok azokhoz a kérdésekhez.
Nagyon sok olyan felvetést hallottunk az előző szónokoktól, amelyekből a kívülállók számára esetleg az a képzet alakítható ki, hogy itt a Parlament hosszú évek során mást sem tett, mint azon mesterkedett, hogy az önkormányzatoktól milyen módszerekkel és különböző technikákkal tudjon jogos és őket megillető pénzeket elvonni, és a Parlament vagy a kormányzat fiókjában tartani.
Nos, le kell szögeznem mindjárt az elején, nem szorosan ehhez a törvényjavaslathoz kapcsolódóan, de tudnia kell azt az ország közvéleményének, hogy 1991-ben közel 12 milliárd forintos keret állt rendelkezésre címzett és céltámogatásokra, ez a keret 1992-ben 28 milliárd forintot tett ki, tehát a növekedés több mint 120%-os volt.
A '93-as év valóban rendhagyó ebből a dinamikus növekedésből, hiszen a forráskeret az idei költségvetésben nem növekedett számottevően.
Ezeket a számokat még hadd egészítsem ki néhány kiragadott, de azt hiszem, a költségvetést és ennek során a következményeket jól szemléltető adatokkal.
1990-ben még 600 községben nem volt egészséges ivóvíz. Azóta ebből 442-ben megoldódott a probléma, illetőleg a megoldás folyamatban van.
Másik példa: még a céltámogatások megkezdése előtt készült felmérés szerint 800 általános iskolában és 121 középiskolában nem volt tornaterem, 1991-ben indult a céltámogatás, és 530 községben kezdték el a tornaterem építését, és ezek egyharmadában már befejezték. Megvalósulóban vannak gáz-, csatorna- és telefonprogramok olyan eldugott térségekben is, ahol ezeknek korábban a híre sem volt.
Tehát jelentős eredményként könyvelheti el az Országgyűlés, a kormányzat eddigi tevékenysége alapján, hogy korábban méltánytalanul mellőzött településeknek, főleg kisközségeknek a helyzetét igen jelentősen és igen nagy fokban sikerült javítani, úgyhogy ezek legtöbbjében olyan fejlesztések valósultak meg, amelyekre a korábbi évtizedekben nemigen akadt példa.
Az az ellentmondás, amelyet az ellenzéki vezérszónokok részéről hallottunk, abban feszül véleményem szerint, hogy az önkormányzati törvény alanyi jogon biztosítja a központi támogatást, amennyiben a pályázatok megfelelnek a kiírt alaki feltételeknek.
A másik ellentmondás az, hogy míg az önkormányzati törvény egy állandó, egy konstans szabály, addig az állami költségvetés pénzügyi keretei és lehetőségei évről évre természetesen változnak. Az ország általános gazdasági helyzetétől, a költségvetés pozícióitól semmiképpen nem lehet elvonatkoztatni az önkormányzatok helyzetét sem, azt hiszem, itt keresendő a probléma gyökere az 1993-as költségvetésben kialakult helyzet alapján.
Nos, eléggé kemény felvetést hallottunk Wekler Ferenc képviselő úr részéről, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, bizony nem felel meg a korábban hozott törvényeknek, nem felel meg annak a kerettörvénynek, amelyet tavaly a címzett és céltámogatásokról alkottunk. Indoka szerint azért, mert három kistelepülés, illetve a szigetközi települések köre - ez körülbelül 26 kistelepülést jelent, 28000 lakossal - mintegy ki lett emelve, kiragadásra került a többi község helyzetétől. E szerint az értelmezés szerint bizonyos kis térségekben, illetőleg regionális problémák megoldására lehet a címzett támogatásokat nyújtani.
Szeretnék emlékeztetni e vélemény kapcsán arra, hogy a '89. évi törvény 1. § (2) bekezdése a címzett támogatások vonatkozásában válsághelyzetek problémáinak kezelésére is eltérő körben ad lehetőséget címzett támogatásra, tehát nem rendszeridegen és nem törvényellenes ez a címzett támogatás, amely a három település vonatkozásában elénk került.
A korábbi években nem volt jellemző az, hogy háttérből bizonyos csoportok - lobbyérdekek szerint - kijártak maguknak címzett támogatásokat. Kérem, tessék megnézni a korábban nyújtott címzett támogatásokat, akár aszerint is, hogy abban a körzetben milyen pártállású képviselők vannak. Ha most megnézik, akkor nem találnak olyan összefüggést, hogy bizonyos politikai preferenciák szerint történt meg az elbírálás.
Tehát ezt az érvet nem lehet elfogadni. Valamenynyi címzett támogatást a korábbi években a Parlament hagyta jóvá, a Parlament ellenőrzése alapján, illetőleg számvevőszéki vizsgálatok alapján történt ezeknek az odaítélése és folyósítása.
Azokkal a felvetésekkel viszont egyet tudok érteni, amelyek azokra a feszültségekre mutatnak rá, amelyek ebből a törvényjavaslatból számunkra megmutatkoznak. A feszültséget az okozza, hogy az idei évi előirányzat nagy részét - több mint 20 milliárd forintot - lekötik a folyamatban lévő címzett és céltámogatások, illetve az államtitkár úr expozéjában elhangzott jelzés szerint a '92. évben odaítélt, de az idei évben ígérvényként kielégítésre kerülő támogatási kérelmek.
Nos, ennek az a következménye, hogy rendkívül szűkös az a keret, amelyet az idei évben az új induló beruházásokra tud az Országgyűlés fordítani - körülbelül 8 milliárd forint ez az összeg -, és ugyancsak ígérvényként a konkrét összeg eldöntése, ismerete nélkül történik egy újabb ígérvény a '94. év induló beruházásaira. Így előfordulhat az az extrém helyzet, hogy '94-ben a költségvetés úgy alakul, hogy az Országgyűlés még ennél is sokkal kisebb mértékben tudja támogatni az új, induló beruházásokat.
Nagyon remélem, hogy erre nem fog sor kerülni az Országgyűlés döntése alapján.
Hadd reflektáljak megint csak arra a vádra, hogy a parlamenti képviselők, a koalíció oldalán ülő parlamenti képviselők nem tekintették szívügyüknek az önkormányzatok központi támogatását.
(11.40)
Csak az önkormányzati bizottság tagjai nevében mondhatom, hogy a bizottságban azt az önálló képviselői indítványt, amely a keretösszegből 4,5 milliárd forintot lefaragott, az önkormányzati bizottság - többségi döntéssel - elutasította a költségvetés tárgyalásánál.
Még egy nagyon fontos dologról szeretnék beszélni: az 1993-as céltámogatásokra felállított és javasolt rangsorról. Ez a rangsor nyilván valamiféle kompromisszumot próbál kialakítani a különböző tárcaérdekek és -igények, társadalmi igények között, megpróbálva a legfontosabbakat ezek közül sorba állítani.
Az elsőről nyilván nem kell sokat beszélnem - a kistelepülések egészséges ivóvízellátásáról -, ezt a kétharmaddal elfogadott önkormányzati törvény kötelezettségünkké emelte.
A rangsorban második helyen szereplőről, a szigetközi települések szennyvízcsatorna-ellátásának megvalósításáról szeretnék egy kicsit többet beszélni, hiszen Wekler Ferenc képviselő úr kifogásait, ellenvetéseit, illetve problémáit hangoztatta ezzel kapcsolatban. Tudni kell azt, hogy a Szigetközben körülbelül 162000 lakos érintett azzal a környezeti katasztrófával fenyegető helyzettel, amely a Duna elterelése folytán áll be - ebben a 162000 lakosban benne van Győr, benne van Mosonmagyaróvár és benne van huszonhat kis település lakossága, ahogy mondtam az előbb: 28000 lakosról van szó. Ezeken a kis településeken az elmúlt években kezdődött meg társulati formában a csatornázás, a vízellátás megvalósítása, az itteni lakosság és az itteni önkormányzatok igen jelentős erőfeszítéseket, saját forrásokat fordítottak arra, hogy egészséges ivóvízellátásuk legyen. Ha az Országgyűlés úgy dönt, hogy a céltámogatási keretekből előrehozza a szennyvíz-csatornázottság megvalósítását, tulajdonképpen semmiféle kivételes előnyt nem nyújt ezeknek a településeknek, csupán azt teszi lehetővé számukra, hogy a Duna elterelése és az ivóvízhálózat kiépítése folytán beállt növekvő mértékű vízfelhasználás következtében megvédjék ezt az ivóvízhálózatot a fenyegető ökológiai, környezeti károktól.
Azt hiszem, a szigetközi településeken túlmenően arról is szó van, hogy mind nemzeti, mind pedig nemzetközi méretekben komoly ivóvízkészletek kerülnének veszélybe az ökológiai katasztrófával a Szigetközben, és nemcsak arról van szó, hogy ezeken a településeken hogy fog kinézni az infrastruktúra, hanem arról is, hogy ezek a települések korábban rendkívül fejlett mezőgazdasági környezetben éltek; az itt élő embereknek ez a mezőgazdaság adott megélhetési alapot - most, a talajvízszint csökkenése következtében általában az életfeltételeik kerülnek veszélybe. Ezeken a településeken a növekvő mértékben elöregedő lakosság ki lesz téve nagyon-nagyon súlyos problémáknak, és az országot még súlyosabb válságkezelésre késztetheti - szociális és egyéb gazdasági problémák kezelésére -, és ebben a korábban fejlett térségben előállhat az a helyzet, hogy a válságtérségek kategóriájába süllyed.
Nos, azt hiszem, a magyar Országgyűléstől érdemel olyan gesztust és érdemel akkora felelősséget a szigetközi települések helyzete, hogy a céltámogatási körben részükre lehetővé tegyük azt, hogy 600 millió forintos támogatással megvalósíthassák a szennyvízberuházásukat.
Ha módosító indítványt tennék vagy javasolhatnék ezen a ponton, akkor nem azt javasolnám, hogy kerüljön ki ez az egész kérdéskör a rendszerből, hanem szívem szerint én még a címzett támogatások közé sorolnám, hiszen az itt élő lakosság tehet a legkevésbé arról, hogy korábban, annak idején a megkérdezése nélkül és a feje fölött döntöttek az ország vezetői a dunai beruházásról, majd jelzéseiket figyelmen kívül hagyva, passzívan nézték azt, hogy a "papírtigris"-nek nevezett C-változatot hogyan építik meg a szlovákok.
Nos, éppen ez a helyzet, hogy az ott élő lakosság súlyos terheket vállal a vízműtársulati beruházással, ugyancsak önerejét adja a szennyvízcsatorna-építés megvalósításához, többletterhet vállal olyan helyzetért, olyan problémáért, amelynek okozója és amelynek felelőse nem ott, helyben és ebben a térségben keresendő.
Úgy vélem, ez a törvényjavaslat - ha súlyos és nehéz költségvetési feltételek és körülmények által determinált is - végső soron biztosítja a települések számára, az önkormányzatok számára azt a folyamatosságot, amely az elmúlt évek során fejlesztésekben és beruházásokban megmutatkozott.
Én is szeretnék olyan törvényjavaslatok fölött vitatkozni a jövőben, amelyekben kevesebb ilyen megszorítás, kevesebb prioritás hangsúlyozása szerepel, de amikor meghoztuk a címzett és céltámogatásokról szóló kerettörvényt, akkor az Országgyűlés tudomásul vette, számolt azzal, hogy ilyenekre a jövőben igenis sor kerülhet, és most ez az első év mindjárt azt mutatja, hogy erre sor is került.
Összességében azt javaslom az Országgyűlésnek és képviselőtársaimnak, hogy ésszerű javaslatok, jó javaslatok, korrekciók megtételével támogassák az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Taps.)
