KÁDÁR PÉTER (KDNP)
KÁDÁR PÉTER (KDNP)
KÁDÁR PÉTER (KDNP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tegnapelőtt Geszten a református egyház megemlékezett néhai főgondnokáról, Magyarország 75 éve meggyilkolt egykori miniszterelnökéről: gróf Tisza Istvánról.
A történelmi mementót szomorú keretbe foglalta a nemzet friss gyásza. Elkerülve e helyen a históriai eszmefuttatást, engedje meg a tisztelt Ház, hogy ennek kapcsán néhány időszerű gondolatot fogalmazzak meg Tisza István nevének helyreállításáról, műveiről és emberi vonásairól.
Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a történelmi Magyarország utolsó megszemélyesítőjének nevét méltatlanul lepi a por: a történelmi tudatzavar és emlékezetvesztés pora. Alakját még mindig az az árnyék takarja, melyet a forradalmi világnézetek, a nemzeti és polgári radikalizmus, valamint a proletárdiktatúra ítélete vetett rá. Ha csak Tisza személyéről lenne szó, a probléma megoldását bízvást háríthatnánk történészekre. A múlttal való megbékélés azonban – vallom – nemcsak elmélyült és tárgyilagos monográfiák megírását feltételezi – ami történészi munka –, hanem reálpolitikát kíván, amit pedig csak valós nemzeti önszemlélet alapján lehet folytatni, amely önszemlélet kialakítása, társadalmi elfogadtatása már politikai feladat.
(9.10)
Tehát a szabad Magyarország első politikusi nemzedékére vár az, hogy bátran folytassa az elődeivel való elszámolást Isten és a nemzet előtt.
Mindaddig, amíg a magyarság nagy építőmunkásain, mint Tisza Istvánon, Bethlen Istvánon és másokon forradalmárok és hamis próféták bélyege éktelenkedik, hiányos a nemzeti építőmunka. Mert nem az a rendszerváltozás, hogy a hamis értékrendet a semmi űrével váltjuk fel, hanem hogy a tévelyítő eszmék helyére kipróbált, üdvös vezérlőgondolat kerül, olyan, amilyen a magyar parlamenti mozgalom és politika fő sodrát alkotta mindenkor; olyan, amilyen Tisza Istvánt is vezette közéleti munkájában.
Melyek a főbb elemei ennek? Tisza életművét az elvi szilárdság és a gyakorlatias gondolkodás jellemzi. Távol áll tőle az ideológiai csökönyösség, döntéseit annak a magasabb célnak rendelte alá, hogy Magyarországot – ha kell – erőnek erejével vagy akár súlyos kompromisszumok árán, de a fejlődés pályáján tartsa.
Nevéhez fűződik számos közmű létesítése, a Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank megalapítása, megannyi közjogi, gazdasági, agrárpolitikai, pénzügyi intézkedés és tanulmány, a közigazgatási rendszer hatékonnyá tétele és korszerűsítése, az egész Monarchia számára kidolgozott külpolitikai stratégia – nem az ő hibája, hogy ezt nem tudta keresztülvinni –, s nem utolsósorban a magyar parlamentarizmus megmentése az obstrukciós válság megszüntetésével.
Házelnöki és kétszeri miniszterelnöki tevékenysége azt bizonyította, hogy a határozott kormányzás és a parlamentarizmus oltalmazása egymást kiegészítő politikai értékek. Szabadelvű nyitottsága és konzervatív politikai felfogása folytán nem kötötte kormányrúdját semmilyen elvont társadalomboldogító elmélethez; eszményeiből viszont nem engedett, vallotta, hogy a nemzet boldogulásának feltételei a következők: az egyéniség szabad kibontakozása, a munka, a társadalmi rang és a vagyon tisztelete, ezeknek hivatásként való értelmezése, jól működő és megbízható emberekből álló államszervezet, erős honvédelem, személyes karitatív és szociális munka, melyet a hagyományos közösségek végeznek, valamint a társadalom folytonos kulturális és erkölcsi nemesítése.
Noha haláláig hithű kálvinista maradt, az országot igyekezett megóvni attól, hogy bármelyik felekezet kivételes helyzetbe kerüljön az állam életében. A vallási türelmet szolgálta, mert mint mondotta: "A nagy történelmi egyházaknak össze kell fogniuk, hogy együttesen vezessék vissza a nemzetet Krisztushoz." Emellett azt is hirdette, hogy "Az építő erkölcsi nézetek sokfélesége csak erősíti a nép jellemét, fejleszti alkotó tulajdonságait".
Végül hadd ejtsek néhány szót Tisza István emberi vonásairól. Puritán életvitele és kötelességtudata korán elismerést váltott ki kortársaiból. A hatalmat soha nem tekintette öncélnak, a megfelelő időben tudott vele élni, de volt ereje ahhoz, hogy önmérsékletet tanúsítson, és elhárítsa magától a felkínált tisztségeket, ha úgy látta, hogy az adott helyzetben nem használna vele, ha elfogadná azokat.
Vállalta a népszerűtlen döntéseket, ha tudta, hogy azokkal nemzete érdekeit szolgálja. A kormányzótanácsban a háborúba lépés ellen szavazott, de amikor az elkerülhetetlenné vált, mindent megtett azért, hogy az ország a legkisebb veszteséggel vészelje át a veszedelmet.
Áldozatkészségből maga adott példát. Miután lemondatták kormányfői tisztéről, frontszolgálatra jelentkezett. Határozottan ellenállt a pillanatnyilag népszerű, de hosszú távon veszélyes törekvéseknek. Így maradt középen a nemzeti radikálisok és a baloldali demokraták között.
Szorgalmazta a nemzetiségi jogok kiterjesztését, de gátat vetett a szakadár törekvéseknek. Erre a nehéz egyensúlyozásra megingathatatlan jelleme és józan politikai hivatástudata tette képessé.
Tisztelt Ház! Tisza István művének és emberi nagyságának a rehabilitálása kétszeresen időszerű. Egyrészt, mert egy nemrég eltávozott magyar államférfi az életével is igazolta, hogy a nemzeti elkötelezettség, a keresztény erkölcsiség, a világnézeti türelem, a fejlődés, az egyéni szabadság és a rend szolgálata ma is létező és egymást erősítő értékek; másrészt a tegnap esküt tett miniszterelnök és kormánya olyan feladatok előtt áll, amelyeknek a megoldása hasonló magas szintű erényeket kíván meg.
Az Országgyűlés tegnap bizalmát fejezte ki aziránt, hogy a nemzetépítő munka továbbhalad. Ez pedig úgy lehetséges, ha nagyjaink emberi tulajdonságai is tovább élnek a ma és a holnap kormányosaiban, mert a politikai értékek és az emberi minőség egymástól elválaszthatatlanok. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
