SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Újra egy olyan törvényjavaslat elfogadása előtt állunk, amelyet a Kormány késve terjesztett elő. Ez a hadigondozásról szóló törvényjavaslat. S felmerül a kérdés, vajon miért késlekedett vele a Kormány. Miért nem az első törvények egyikeként, már 1990-ben nyújtotta be? A hadigondozásról rendelkező törvényt minden nehézség nélkül már 1990-ben is meg lehetett volna alkotni. (Közbeszólás a MIÉP soraiból: 72-ben is!)
Engedjenek meg egy idézetet Stomm Marcell vezérőrnagy 1943. február 1-jei búcsúparancsából. Idézem: "A magyar haza mindenkor hálás szeretettel fog visszaemlékezni hős fiaira, akiéhez hasonló sors csak keveseket ért a magyar nemzetben." Eddig az idézet. Ez a parancs akkor íródott, amikor a magyar történelem második Mohácsát érte meg, ez pedig a II. hadsereg pusztulása volt. Ezt a hadsereget már akkor sem volt szabad elsiratni, és aki a halálra ítélt hadseregből mégis életben maradt, annak hazakerülvén még szólni is tilos volt, és ha mégis szólni mert, érte ment a csendőr a legtávolabbi tanyára és elvitte és lecsukatta. Utána lehet nézni a hadi levéltárban.
De nem változott a helyzet 1945 után sem. A "bűnös nemzet" fals alapgondolatából kiindulva nem volt ildomos még csak megemlíteni sem a fronton elpusztultak nevét… (Szabó Lukács: MSZMP!) …a hátramaradott özvegyek, árvák, nyomorékok évtizedekig vitték hátukon keresztjüket.
Tisztelt képviselőtársak! Nem kívánok mélyen belemenni legújabb kori történelmünk felettébb tragikus napjainak a taglalásába, de szükségesnek tartom felhívni a figyelmet a realitásokra, mert egyesek a II. világháború újraírásával foglalkoznak. A német fasiszta hadicéloknak martalékul odavetett II. magyar hadsereg tragikus mártíriumából pedig valamiféle világnézeti küzdelmet, igazságos honvédő háborút konstruálnának. Nagyon sok történész ül itt. Gondolom, olyanok is, akik előtt ismert a tény, hogy létezett egy olyan magyar katonai doktrína, amely arra számítva, hogy a háború végén kedvezőbb területi változásokra lesz lehetőség, arra törekedett, hogy a legjobban kiképzett, a legjobban felszerelt alakulatokat a határon belül tartsa.
Ezért amikor 1942 januárjában német nyomásra döntés született a II. magyar hadsereg frontra küldéséről, a szükséges létszámot elsősorban egyrészt az úgynevezett politikailag megbízhatatlan, másrészt a szegényebb sorsú tartalékosok mozgósításával töltötték fel. Tehát a nép martalékul vetettsége tény, a tragikus vég szintén.
A még élő rokkantak és hozzátartozók fájdalmán, életsorsán nem enyhít annak a politikának utólagos igazolása, amely több mint 120 000 ember pusztulásáért felelős.
Tisztelt Országgyűlés! A szocialista frakció, s magam is örömmel üdvözöltem, hogy a magyar Országgyűlés a hadigondozásra szorulók sérelmeit kívánja orvosolni. A benyújtott törvényjavaslatot támogatjuk, támogatni kívánjuk a hadigondozásról szóló törvényjavaslat megszületését. És elítéljük azt a politikai indíttatású döntést, amely 1948-ban megvonta a hadirokkantaktól, hadiözvegyektől és hadiárváktól a támogatást. Az a döntés embertelen és igazságtalan volt, hisz a katonák nem jókedvükben mentek a frontra harcolni. A hátramaradott családtagjaik pedig még annyira sem voltak felelősek balsorsukért.
De ki kell fejeznem aggályomat a törvényjavaslat benyújtásának időzítésére vonatkozólag. Választások előtt vagyunk és sajnos nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy a tárgyalás alatt álló törvénytervezet része a május 8-i hangulati előkészítésnek. Így nézve úgy tűnik, hogy a jóságos Kormány az utolsó percben még gondoskodni kíván a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és a volt hadiárvákról is.
Annál is inkább foglalkoztat ez a gondolat, mert már 1990-ben kiderült, hogy egyes kormánypárti politikusoknak sajátos véleménye van a II. világháború történetéről és abban hazánk szerepvállalásáról. Időnként úgy tűnt, hogy ez a felfogás hivatalos véleménynek is tekinthető. Így tehát – amint arra már felszólalásom elején is utaltam – nagyon különös, hogy miért pont most jut eszébe a Kormánynak a háború áldozatainak kárpótlása. Miért voltak fontosabbak a legkülönfélébb tulajdoni sérelmek, mint a háborús emberveszteségek, egészségkárosodások? Miért kellett várni arra, hogy a jogosultak köre tovább szűküljön a természet törvényei szerint?
Tisztelt Országgyűlés! Miközben örülnie kéne az embernek, hogy végre rendeződik a hadigondozottak helyzete is, aközben meg kell állapítani, hogy a rendezés, sajnos, nem teljes körű. Sok esetben visszalépést jelent, illetve szűkíti az eddig biztosított ellátást. Így, bár eleget tesz bizonyos elvárásoknak, mégsem lesznek teljes egészében elégedettek azok, akiknek érdekében történik a törvény meghozatala.
Kirekeszti azokat a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, akiknek jogosultságát valami oknál fogva csak 1949. január 1-je után állapították meg. A törvényjavaslat kidogozói bizonyára nem gondolták át anak a számtalan hadiözvegynek a sorsát, akik sok esetben több gyereket nevelve tengődtek és várták vissza a családfőt, bizakodva, hogy valamelyik hadifogolytáborból hazajön, hisz a hivatalos értesítés csak úgy szól, hogy ekkor és ekkor eltűnt.
Mi indokolja 1949. január 1-jét kritikus időpontként meghatározni? Ugyanis ha akkor nem vonják meg a hadigondozottak ellátását, az előbb elmondottak alapján minden bizonnyal tovább bővült volna az ellátottak köre.
Továbbá joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon miért nem jár egyösszegű térítés a határainkon túl élő és a Magyar Királyi Honvédségben szolgálatteljesítés közben sérült vagy károsult volt magyar állampolgároknak? Ha valamikor jogos volt 15 millió magyar állampolgár érdekeire hivatkozni, akkor az valóban most jogos, hisz a II. világháború magyar hadseregében nemcsak a mai határainkon belül élő állampolgárok voltak kénytelenek harcolni egy eleve veszett ügyért.
És talán legfőbb hibája a törvényjavaslatnak, hogy csak a múltba néz. Nem rendezi egy esetleges háború utáni károsultak helyzetét. Ezt akkor is el kell mondanom, ha feltehetően a törvénytervezet szerkesztői arra gondoltak, hogy elég a honvédelmi törvény által biztosított rendelkezéseket hadi események kapcsán is alkalmazni.
Tisztelt Ház! A Szocialista Párt parlamenti frakciója a bizottsági jelentésekben foglaltakkal együtt, elsősorban a hadigondozottak érdekvédelmi szövetségei kérésének eleget téve, a hiányosságok ellenére is támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Teszi ezt abban a reményben, hogy az új parlament még időben visszatér azt egyre csökkenő hadigondozottak számára oly fontos kérdés teljes körű rendezésére. S megszavazzuk a törvényjavaslatot abban a szomorú tudatban, hogy a háborúban megrokkant egészséget, testi épséget, a férj vagy édesapa elvesztését pénzzel nem lehet orvosolni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
