SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kutrucz Katalin beszámolt arról a munkáról, amelyet az alkotmányügyi bizottság végzett a törvényjavaslat jobbá tétele érdekében. Elmondhatom, hogy a bizottság tényleg mindenféle feszültségtől, pártérdekeltségtől függetlenül valóban szakmai munkát végzett.
Itt szeretnék választ adni az előbbi kérdésére. Mivel a törvényjavaslatnak néhány része még mindig teljesen kidolgozatlan, nem állt a kép egészében elő, hogy mi az, amit a bizottság elő fog terjeszteni, éppen erre való tekintettel a négy szabad demokrata képviselő akkor valóban tartózkodott. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogadnák el a törvényjavaslatot, ha egészében rendelkezésünkre áll.
Nem kívánok a további részletekbe most belemenni, tulajdonképpen olyan felszólalásra készültem, amely kapcsolódott volna a Kutrucz Katalin által elmondottakhoz, azonban ma délelőtt a frakcióülésünkön történtekre tekintettel inkább másról beszélek.
(18.30)
Amikor Rózsa Edit tájékoztatta frakciónkat arról, hogy Szegeden milyen hangulat alakult ki, és erre valamiféle megoldást kellene találnunk, akkor a frakcióülésen alakult ki az az álláspont, hogy itt és most lehetőség nyílt arra, hogy az Országgyűlésnek egy mulasztását pótolhatjuk, méghozzá úgy, hogy ennek nagyobb nyilvánosságot ad a jelenlegi helyzet.
Miról van szó? Az Alkotmánybíróság közismerten alkotmányellenessé nyilvánította a Büntető Törvénykönyv korábbi, halálbüntetéssel kapcsolatos rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság döntését követően indokolt lett volna az, hogy azt a nagyon súlyos büntetési elemet, büntetési lehetőséget, amelyet a halálbüntetés jelentett korábban, valamilyen más módon pótoljuk.
Nem vonom kétségbe Balsai igazságügy-miniszter úrnak a válaszát, amelyet Rózsa Edit napirend előtti felszólalása után mondott. Neki teljes egészében igaza van. Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést a bíróság valóban életfogytig szabja ki. A gond nem ebben jelentkezik.
Korábban is a bíróság a büntetés kiszabásakor egy viszonylag szűk intervallumban, 15 és 25 év között jelölhette meg azt az időtartamot, amelynek a letöltése után a bíróságnak döntenie kell arról, hogy a szabadságvesztés tartama alatt tanúsított magatartását is elsősorban figyelembe véve, feltételes szabadságra bocsátható-e az elítélt vagy sem. A bíróságnak nem volt lehetősége, hogy ennél hosszabb időtartamot megjelöljön. Nos, ez a büntetési rendszer egésze keretében jól működik akkor, amikor van ennél egy súlyosabb büntetés. Kiesett a halálbüntetés ebből a büntetési rendszerből, ugyanakkor megmaradt az a lehetőség, hogy a bíróság nem mondhatja ki azt, hogy 25 évnél tovább ne foglalkozhasson a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás kérdésével.
Nos, ez azt jelenti, hogy ha egy agresszív korban, tehát 20-25 éves korban elkövetett nagyon súlyos bűncselekmény után valaki a szabadságvesztés büntetés tartama alatt nem tanúsít olyan magatartást, amely miatt meg kéne tagadni a feltételes szabadságra bocsátását, akkor ő még viszonylag aktív korában ki fog kerülni a társadalomba, és ha az ő egyénisége annyira veszélyes a társadalomra, akkor bizony potenciálisan számolni kell azzal, hogy újabb bűncselekményeket követhet el.
Nos, javaslatunk arra irányul, hogy ennek az intervallumnak a kereteit tágítsuk ki. Tehát amikor a bíróság valakit ilyen nagyon súlyos bűncselekményben bűnösnek mond ki, és ezért a jelenlegi magyar bűntetőjogi rendszerben a legsúlyosabb büntetést, az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést alkalmazza, akkor ne csak 15 és 25 év között határozhassa meg azt az időtartamot, amelynek elteltével a bíróságnak határoznia kell a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről.
Javaslatunk ezért az, hogy az alsó határ változatlanul hagyásával, tehát a 15 év változatlanul hagyásával a felső határt emeljük fel, méghozzá hosszas tanácskozás után mi a 40 évet találtuk erre a legcélszerűbbnek. Ez azt jelenti, hogy az a veszélyes életkor, tehát a legagresszívebb életkor, amelyben gyakran követnek el ilyen súlyos bűncselekményeket, ha valaki ebben a korban követ el bűncselekményt, akkor már nagyon idős korában kerülhet csak ki, viszont nincs azért mégsem kizárva a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, amely viszont mindenképpen célszerű bármiféle szabadságvesztés büntetés mellett.
Módosító javaslatunkat úgy tudtuk előterjeszteni, hogy az alkotmányügyi bizottságnak egy módosító javaslata foglalkozik az életfogytig tartó szabadságvesztésnél a feltételes szabadságra bocsátás feltételeivel. Így adott a lehetőség, hogy még most, időben, akkor, amikor a közhangulat az elkövetett bűncselekmények miatt valóban jogosan háborog, és az emberekben bizonytalanságérzetet kelt, ebben meg tudjuk teremteni annak a lehetőségét, hogy a bíróság ne csak legfeljebb 25 évig vonhassa ki minden bizonnyal az emberek köréből az ilyen veszélyes bűnözőket, hanem ha annyira súlyos a bűncselekmény, akkor akár 40 évig kimondhassa azt, hogy feltételes szabadságra semmilyen formában ő nem lenne bocsátható.
A módosító javaslatunk tehát ez. Ez felel meg annak a javaslatnak, amelyet Rózsa Edit a napirend előtti felszólalásában felvezetett, és bízunk abban, hogy ha a nagyon veszélyes bűnözőknek a társadalomból való kiiktatására a bíróságnak ilyen lehetősége keletkezik, akkor ez a jelenlegi, jogosan felzaklatott hangulatban megnyugtatólag hathat az emberekre. Köszönöm szépen. (Taps.)
