SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt az expozét előterjeszteném, tekintettel arra, hogy nálam van a szó, és tekintettel arra, hogy Mészáros Béla képviselőtársam az erdőtörvénnyel, illetve az erdőbirtokossági törvénnyel kapcsolatos aggodalmainak adott hangot napirend előtti felszólalásában – nagyon sajnálom, hogy most… (Mészáros Béla belép az ülésterembe.) …de köszönöm, hogy bejött – szeretnék röviden erre reagálni. Nevezetesen azt, hogy valóban, ahogy ő állítja, olyan állapotban vannak ezek a szakmai törvények – az előkészítettségüket illetően –, hogy reményeim szerint most, a február közepén történő egyeztetés után bekerülnek a Kormány elé még ebben a hónapban, és remélhetőleg e hónap végén vagy március elején – figyelembe véve a Kormány munkamenetét is – az Országgyűlés elé lesznek terjeszthetők.
Ez a Kormány felelőssége. Szeretném azonban a tisztelt Országgyűlés felelősségét és az SZDSZ-frakció felelősségét is megemlíteni, ha már a felelősségnél tartunk, nevezetesen azt, hogy tudniillik akkor valószínű, hogy árpilis elsején nem lehet befejezni a ciklust, ha ezt a törvényt el akarjuk fogadtatni. (Zaj a bal oldalon. – Dr. Hack Péter: Ezt az MDF javasolta!) Tehát végül is két dolog kell hozzá. (Dr. Hack Péter: Ezt az MDF mondta!) Az egyik az, hogy előterjesszük, a másik pedig az, hogy az Országgyűlés foglalkozzon vele és elfogadja. Köszönöm szépen. (Dr. Hack Péter: Mi nem mondtunk ilyet! – Hodosán Róza: MDF! – Zaj.)
Tisztelt Országgyűlés! A termőföldtörvény expozéját röviden a következőkben szeretném a tisztelt Országgyűlés elé terjeszteni.
A rendszerváltást, a tulajdonviszonyok átalakításának folyamatát megvalósító alapvető törvények szinte mindegyike tartalmazott a földre vonatkozó rendelkezéseket. E törvények közül egyeseket a közvélemény, a sajtó nemegyszer földtörvényként kezelt, mivel kiemelten, jól elkülöníthető módon juttatták kifejezésre a föld tulajdonlásának megváltozott prioritásait, a nagyüzemi struktúrák lebontásának folyamatát, a tulajdoni sérelmek részleges orvoslásán keresztül a szabad rendelkezésű magántulajdon visszaállításának szándékát.
A földdel kapcsolatos jogi szabályozás ily módon akarva-akaratlanul is a társadalom érdeklődésének homlokterébe került, igazolva azt a régóta gyanított tételt, amely szerint a földek tulajdoni, használati viszonyainak alakítása az egyik legátpolitizáltabb területe azoknak a társadalmi viszonyoknak, amelyek szabályozását minden politikai rendszer kiemelt súllyal kezel.
A tulajdoni viszonyok átalakításával érintett vagyontárgyaknak csupán egyike a termőföld. A termőföld azonban korlátozott mértékben áll rendelkezésre, nem szaporítható, és mint ilyen, monopolizálható is. Ezzel függ össze értékmegőrző tulajdonsága, melynek révén a vagyontárgyak közül kiemelkedik és fokozott érdeklődés, felfokozott társadalmi érzékenység kísér valamennyi olyan kísérletet, amely tulajdoni, használati viszonyaink szabályozására irányul.
Ennek az érdeklődésnek voltunk az elmúlt időszakban tanúi, amikor a törvényjavaslat előkészítésének már korai fázisaiban is szenvedélyes viták csaptak össze a törvény egyes rendelkezései felett, jóllehet akkori formájukban azok még nem elhatározott kormányzati szándékot, az érdekeltekkel még nem egyeztetett, nyers tervezeteket jelentettek.
A törvény előkészítése során figyelembe vettünk minden olyan véleményt, amely szakmai szempontból értékelhető. A vélemények nem kevés részét azonban a fokozott érzelmi töltet, a puszta indulat motiválta, amellyel szakmailag nemigen lehetett mit kezdeni.
A tulajdoni viszonyok átalakítása ettől függetlenül ment a maga útján, és mára elérte azt a fokot, amikor a földtörvény kidolgozása a konszenzusra képtelen, előzetes viták ellenére időszerűvé vált. Amíg 1990-ben az ország 8,2 millió hektár termőföldterületének mintegy 27%-a állami tulajdonban, 42%-a szövetkezeti tulajdonban, 24%-a a szövetkezeti tag egyéni tulajdonában, 7%-a pedig más magánszemélyek tulajdonában állt, addig mára a magántulajdon aránya legalább 70-80%-ra nőtt. A tulajdoni változások adminisztrálása, bejegyzése még hosszú ideig eltart, a magántulajdon arányának növekedése azonban folyamattá vált.
Az átalakítás jelenlegi feszültségi fokára most már ráépülhet egy olyan törvény, amely a földforgalmat, a termőföldek használatának, hasznosításának, védelmének, a termőtalaj védelmének alapjait lefekteti, és a jelen körülmények között keretet biztosít az optimális mértékű földbirtok létrejöttét elősegítő megegyezésekhez addig is, amíg a versenyképes mezőgazdasági földbirtokok kialakításához szükséges anyagi, szervezeti, személyi feltételek megteremtődnek.
Tisztelt Országgyűlés! E bevezető gondolatokkal terjesztem a termőföldről szóló törvényjavaslatot a tisztelt Ház elé. Engedjék meg, hogy e terjedelmes törvényjavaslat néhány részletét a szabályozás mögöttes indokainak felvázolásával mutassam be.
A Kormány javaslata szerint a törvény hatálya csak a termőföldre terjedne ki és nem általában az ország területén levő valamennyi földre. A korábbi földtörvény ugyan az ország teljes földterületét szabályozási körébe vonta, ez azonban nem volt több puszta deklarációnál, mivel rendelkezéseinek túlnyomó többsége ténylegesen csak a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló földekre vonatkozott. Ehhez képest jelentéktelen arányban bukkantak fel a még hatályos földtörvény eredeti szövegében a beépített és a beépítetlen építési telkek tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó korlátozások, melyek mára időszerűtlenné váltak.
A földtörvény külön fejezete foglalta össze az állami tulajdonú ingatlanok, tehát a nem tipikusan termőföldek kezelői jogára vonatkozó rendelkezéseket. Ez utóbbiakat azonban a termőföldre vonatkozó mostani törvényjavaslat is fenntartja átmenetileg. A jelenlegi törvényjavaslat tehát lényegében a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló földekre koncentrál, egyes rendelkezései azonban – főleg a földvédelemre vonatkozó szabályozás körében – kiterjednek más földekre is.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat legtöbb vitát kiváltó része a termőföld tulajdonjogának megszerzésére és a haszonbérletre vonatkozó szabályozás volt, főképp a tervezett korlátozások miatt. Engedjék meg ezért, hogy részletesebben foglalkozzak a javaslat érintett részeivel, hangsúlyozottan a szabályozás mögöttes indokaival.
A tulajdonszerzésre és a haszonbérletre irányuló szabályozás kiindulópontja az volt, hogy a rendelkezéseknek a kedvező üzemi struktúrák kialakítását kell elősegíteniük, és a lehetőségek szerint meg kell akadályozniuk az irreális méretű nagybirtokok kialakulását.
(10.50)
Ugyanakkor meg kell teremteni annak a feltételét is, hogy a kis-, a közép- és a reális méretű nagygazdaságok között a mezőgazdaság fejlődését elősegítő ésszerű arányok alakuljanak ki.
Tudatában vagyunk annak, hogy az optimálisan működtethető mezőgazdasági üzem, legyen az akár családi farm, a mindenkori áraktól, műszaki fejlettségtől, a termelési feltételektől függően különböző méretű lehet. Az arányok kialakítása nem függetleníthető a mezőgazdasági hitelpolitikától, kereskedelempolitikától, az esetleges állami beavatkozásoktól sem. A termőföldre vonatkozó jogi szabályozás a maga korlátozott eszközeivel – és itt elsősorban a különböző időbeli és területi korlátozásokra, valamint tilalmakra gondolok – csak arra alkalmas, hogy a szélsőségeket megakadályozza. A földbirtokok elaprózódása, vagy éppen a túlzott koncentrálódása ellen más jogágba tartozó eszközök alkalmazása sem nélkülözhető.
A különböző támogatások, a hitel, az adózás, a jelzálog mind-mind olyan tényező, amely a birtokstruktúrát a pénzügyi eszközökkel igen határozottan alakítja. Ez a szabályozás azonban nem ennek a törvénynek a kompetenciája. Mi a törvényjavaslat kapcsán csak azokat az eszközöket sorakoztatjuk fel, amelyek a földjogi szabályozás kereteiben adottak.
Ne kérjék számon ettől a törvényjavaslattól a szabályozás jogkörébe nem tartozó komplex közigazgatási eszközrendszert, a termelési integráció lehetőségeit, amelyek – egyébként nem vitásan – az agrártermelés feltételein keresztül a birtokméretekre, a tulajdonra, illetőleg a bérelt terület nagyságára közvetve alakító hatással vannak.
A tervezett korlátozások és tilalmak miatt figyelmükbe ajánlom azt a tényt, hogy a kevés tőkével és kis területtel rendelkező, de az önálló gazdálkodást nem vállaló birtokokból is megfelelő integrációval életképes méretű üzemek alakulhatnak, hiszen a társulás szabadsága korlátozott területű birtokok esetében is adott. A feldolgozó és kereskedelmi tevékenységet folytató szervezetek számára termelő kisüzemek részére pedig az őket integráló feldolgozóüzem vagy kereskedelmi szervezet nyújthat olyan előnyöket, amelyeket egyébként a szövetkezés vagy az üzemek társulása nyújthat.
A földjogi szabályozás adott keretein ugyancsak túlmutató és inkább a politika síkjára tartozó indokok is meghatározott korlátozások és tilalmak mellett szólnak mind a tulajdon, mind pedig a bérlet területén. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ugyanis, hogy hazánk a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kialakításának átmeneti időszakát éli. A termőföld piaca, a termőföld valóságos ára a mesterségesen kordában tartott ingatlanforgalom miatt nem alakulhatott ki. Ezért az az automatizmus, amely a szabad földforgalom mellett az árakon keresztül is kedvező arányban alakítaná a gazdaságok területét, nálunk még nem működik. A termőföldre vonatkozó jogi szabályozás keretében a korlátozások és tilalmak beépítése vitathatatlanul az állami beavatkozás egyik formáját jelenti, ez a beavatkozás azonban ezúttal preventív jellegű.
A korlátlan tulajdonszerzés és a haszonbérlet az átmeneti időszakban a termőföld monopolizálását tenné lehetővé, torz birtokstruktúra kialakításával járna. A javaslat ezért korlátozza mind a kettőt. Hangsúlyozom azonban, hogy a távlatban mindenképpen a korlátozás nélküli, a piacszabályozó mechanizmus által befolyásolt tulajdonszerzés elismerése a végső cél.
Az elmondottak alapján a javaslat a termőföld tulajdonjogának megszerzését a belföldi magánszemélyek részére legfeljebb 300 ha területnagyságig teszi lehetővé, amelynek aranykorona-értéke a 6000 aranykoronát nem haladhatja túl.
A korlátozás alól szűk körben kivételek vannak. Ugyanilyen mértékű a belföldi jogi személyek tulajdonszerzési lehetősége is, azzal, hogy az erdőbirtokossági és a legelőbirtokossági társulatok szerzése nem korlátozott. Meghatározott jogcímeken való szerzéssel – ilyen a tartási, öröklési, gondozási, ajándékozási szerződés – az önkormányzatok és közalapítványok is túlléphetik a 300 ha-os maximumot.
A javaslat külön kategóriaként kezeli a hátrányos helyzetű térségek kedvezőtlen gazdálkodási feltételei közé kerülő magánszemélyeket, ahol eleve csak a szociálpolitika, a táj- és környezetvédelem révén juttatott támogatások kombinációjával lehetséges a gazdálkodás fenntartása. A javaslat szerint e térségekben külön szabály szerinti felmentés alapján volna lehetőség a szerzési korlátozás túllépésére.
A beterjesztett törvényjavaslat a külföldiek részére általában nem teszi lehetővé sem a termőföld, sem pedig a védett természeti terület tulajdonjogának megszerzését. Szeretném kiemelni, hogy ez a tilalom nem ellentétes az Európai Közösséggel kötött megállapodással. A tilalom ugyanakkor kiterjedne a belföldi székhellyel rendelkező, külföldi részvétellel működő gazdasági tásaságokra is. Ezzel megszűnne az a lehetőség, hogy egy belföldi székhelyű társaság alapítása révén a tulajdonszerzési tilalom megkerülhető.
A törvényjavaslat szerint a belföldi, valamint a külföldi magánszemélyek és jogi személyek egyaránt csak határozott időtartamra köthetnek haszonbérleti szerződést. Kizárt az a lehetőség, hogy a felek mintegy örök haszonbérleti jogviszonyt hozzanak létre. A határozott időre kötött haszonbérleti szerződés leghosszabb időtartama művelési ágak szerint differenciált.
A javaslat egyébként a termőföld mint természeti tárgy kiuzsorázását megakadályozó és a haszonbérlő védelmét egyaránt szolgáló szabályozást igyekezett megvalósítani. Ebben a sorban haszonbér-fizetési kedvezményekre, a szerződés felmondására vonatkozó szabályozásra hívnám fel a tisztelt Ház szíves figyelmét.
A haszonbérelhető terület nagyságára előterjesztett két változat azt a dilemmát veti fel, hogy a belföldiek által haszonbérelhető terület nagysága korlátozással vagy korlátozás nélkül váljék lehetővé. Ennek eldöntését a tisztelt Ház előtt kibontakozó vita eredményéből reméljük.
Tisztelt Országgyűlés! A piacgazdaságra való átmenetet célzó tulajdoni átalakulás sajátos problémájaként vetődik fel a mezőgazdaságban a kedvezőtlen birtokszerkezet kialakulásának veszélye. Ez egyszerűen abból adódik, hogy a kárpótlás, a részaránytulajdonok kialakítása és kiadása, az állami gazdaságok átalakulása szükségszerűen az eddigi nagyüzemi birtokstruktúra elaprózódását, a kis parcellák keletkezését vonja maga után. Bár az eddig megalkotott törvények az elaprózódás ellen ható korlátokat a lehetőségek határain belül a szabályozási rendszerükbe felvették, az apró parcellák keletkezését nem zárhatták ki teljes mértékben.
Az átmenetnek az is sajátossága, hogy a tulajdonos esetenként többféle jogcímen is termőföldhöz jut, és ez eleve magában hordozza, hogy a tulajdona földrajzilag több helyen keletkezik. Ilyen körülmények között a földjog feladata, hogy lehetőséget biztosítson a tulajdonosok számára a több helyen levő termőföldtulajdon összevonására. A termőföldről szóló törvényjavaslat a birtokösszevonások eszközét egyelőre az önkéntes földcsere intézményében találta meg, nem zárta ki azonban egy további jogi szabályozás szükségességét, amely egy-egy település határára kiterjedő birtokrendezés lefolytatását eredményezné.
A javaslat abból indul ki, hogy az általános birtokrendezés – amely egyébként a hazai viszonyok között a birtokösszevonások ideális eszköze lehetne – sokkal több az egyszerű birtokkoncentrációnál. Az általános birtokrendezés, amelyet egyébként a háború előtt polgári tagosításnak neveztek, rendszerint a település területének átrendezésével, az úthálózat megváltoztatásával, vízrendezési munkálatokkal, meliorációval, erdősávok telepítésével jár, sok esetben a táj komplex átrendezését jelenti. Mindez természetesen a szükséges kártalanítások rendezését is magában foglalja, amelynek kérdésében a bíróság dönt.
A polgári tagosítás költségeinek 20–50%-át annak idején az állam viselte. Azt gondolom, nem szükséges bizonyítani, hogy a település területére kiterjedő átfogó rendezésnek jelenleg sem a szervezeti, sem a személyi, sem pedig a finanszírozási feltételei nincsenek meg.
(11.00)
Ezért javasoltuk átmeneti megoldásként az önkéntes földcserék végrehajtását, melynek koordinálásában a földhivatalok is szerepet kapnának.
Tisztelt Országgyűlés! A földek hasznosítására és védelme körében a javaslat a földhasználók különböző kötelezettségeit szabályozza. A termőföld hasznosításának általános kötelezettsége a termőföld művelési ágának megfelelő termeléssel való hasznosítását vagy a termőföldnek termőképes állapotban tartását jelenti. A föld használója maga döntheti el, hogy az őt terhelő hasznosítási kötelezettségnek csupán a talajvédelmi előírások betartásával vagy tényleges termelőtevékenységgel tesz eleget. A tervezet szerint az állam ez utóbbi esetben kártalanítás mellett elrendelheti a tényleges termelőtevékenység abbahagyását.
A hasznosítási kötelezettségnek ezt az úgynevezett felfüggesztését gazdasági szempontok indokolhatják. A javaslat fenntartja az úgynevezett ideiglenes hasznosítás, mellékhasznosítás és újrahasznosítás szabályait. A földhasznosítás elmulasztása földvédelmi bírság kiszabását vonja maga után, s a termőföld védelme érdekében a tervezet előzetes hatósági engedélyhez köti a termőföld e jellegének megváltoztatását, időleges vagy végleges más célú hasznosítását.
Ezek a rendelkezések azt célozzák, hogy a termőföld csökkenésének szükségszerű folyamata ésszerű határok között maradjon.
A hatósági engedélyezés rendszere mellett a termőföld védelmét szolgálja az egyszeri földvédelmi járulék fizetésének kötelezettsége is. Ez a kötelezettség akkor áll fenn, ha a termőföldet más célra hasznosítják, vagy annak minőségében kárt okoznak. Ez utóbbi esetben a földvédelmi járulékon kívül bírságot is fizetni kell.
A termőföld mennyiségi védelmén túlmenően a javaslat első ízben foglalja össze törvényi szinten a talajvédelemre, vagyis a föld minőségének védelmére vonatkozó alapvető szabályokat.
A talaj termékenységének és minőségének védelme, károsodásának megelőzése és elhárítása a FAO Talajcharta és az Európa Tanács Európai Talajcharta előírásainak megfelelően a tagországok kormányainak és a termőföld használóinak közös feladata.
Az állami felelősségre vonást az Európai Közösségek országaival aláírt társulási szerződésünk is előírja, és a környezet, így a termőföld minőségi változásainak követésére mérő-, megfigyelő-, információs rendszer működtetésére kötelez a hosszabb távon jelentkező káros hatások felismerése, megelőzése vagy megfordítása érdekében.
A talajvédelem gyakorlata és felügyeleti rendszere jelenleg a jogi szabályozás hiányosságai miatt nem felel meg a nemzetközi kívánalmaknak. Ezért a javaslat az egységes jogi szabályozás kereteit meghatározza és abba a hiányzó szakmai követelményrendszert, az állami földhasználói és hatósági feladatokat beépíti.
Tisztelt Országgyűlés! Az állami tulajdonra és a külföldiek tulajdonszerzésére vonatkozó átmeneti szabályok körében a javaslat lényegében átveszi a földről szóló 1987. évi I. törvény azon rendelkezéseit, amelyeknek a továbbélését átmenetileg biztosítani kell. A kezelői jog, ha már csak átmenetileg is, de ténylegesen létezik, mint az állami tulajdonjoghoz kapcsolódó járulékos intézmény. Ha a kincstári vagyontörvény elkészül, befejeződik az a törvényalkotási folyamat, amelynek egyik gyakori eredményeként a kezelői jog ténylegesen meg fog szűnni.
A javaslat szükségszerűen átveszi a jelenlegi földtörvénynek a külföldi jogi és magánszemélyek ingatlanszerzését szabályozó rendelkezését. Ez a megoldás átmenetileg biztosítja, hogy a javaslat hatálya alá nem tartozó termőföldnek vagy védett természeti területnek nem minősülő egyéb ingatlanok tekintetében is a külföldiek tulajdonszerzési lehetősége törvényi szinten szabályozva maradjon.
A termőföldre vonatkozó társadalmi viszonyok szabályozása kellő körültekintést, gazdasági megalapozottságot, előrelátását igényel. A törvényjavaslat előkészítése során igyekeztünk valamennyi értékelhető javaslatot, igényt mérlegre tenni, megkíséreltük azokat az optimális megoldásokat megtalálni, amelyek a földkérdést törvényhozás szintjén is nyugvópontra juttatják.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül azt szeretném a tisztelt Országgyűlés elé tárni, hogy megítélésem szerint korszakos jelentőségű törvényjavaslat fekszik a tisztelt Ház asztalán. Korszakos jelentőségű azért, mert hitem szerint a mezőgazdaság a nemzetgazdaság legfontosabb ágazata és a mezőgazdaság legalapvetőbb termelési eszköze a termőföld.
A termőföld olyan, mint az emberi élet: egyszeri és megismételhetetlen. A korábbi 30-40 év tulajdoni tévelygései után a rendszerváltozás során meghozott törvények a termőföldet döntő mértékben magántulajdonba adták. Ez a törvény azért korszakos jelentőségű, mert ennek a magántulajdonnak a működtetése, a forgalma, a tulajdonlása és még egyéb számos tekintetben kíván méltó jogi keretet adni.
A mezőgazdaságból négy és fél millió ember, közel a nemzet fele érintett a jövedelmét illetően. Ezek az emberek várják ennek a törvénynek a késlekedés nélküli meghozatalát. A tisztelt Országgyűlés ezen munkájához, amely reményeim szerint a politikai bölcsességet, a szakmai hozzáértést és az emberi emelkedettséget fogja tanúsítani, sok sikert kívánok, és kérem, hogy javaslataikkal, módosító indítványaikkal segítsék ezt a törvényt, hogy minél megfelelőbb legyen abban az értelemben, hogy egy vagy több emberöltőre kicövekelhesse ezt a jogi keretet, amelynek tekintetében és amelynek segítségével a föld valóban azoknak a kezébe kerül és azok tudják működtetni, akiknek ez a jussa. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
