FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP) Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék véleményt mondani néhány módosító javaslatról, illetve szeretném még egyszer megerősíteni azon módosító javaslatokat, amelyeket 15 369-es számon nyújtottam be.
Igen tisztelt képviselőtársaim! Első számú módosító indítványom a törvényjavaslatnak a vételi joggal kapcsolatos c) pontját javasolja elhagyni. Ez a c) pont úgy szól, hogy a társbérletek vonatkozásában vételi jog illeti meg a társbérlőt az általa kizárólagosan használt lakóterület arányában. Tisztelettel kérem – a sajnos nagyon csekély létszámban jelenlévő – képviselőtársaimat: amikor majd szavazásra kerül a sor, gondolják végig azt, gyakorlatilag azzal, hogy a vételi jogot ilyen formában adja meg a törvény a társbérleteknek, egy olyan lehetetlen élethelyzetet konzerválunk a lakások vonatkozásában, hogy – mondjuk – egy háromszobás lakás esetében lesz tulajdonosa a háromszobás lakásból egy lakószobának és – mondjuk – egyharmad fürdőszobának, előszobának, és nem akarom a helyiségeket sorolni. S végső soron gyakorlatilag ezt a helyzetet tulajdonjogként fogjuk konzerválni a jövőt illetően, amiben én óriási veszélyeket látok.
(12.30)
Éppen ezért azt a javaslatot nyújtottam be, hogy jó lenne, ha a vételi jognak ezt a részét az önkormányzatok szabályoznák, ők határoznák meg; s én nagyon bízom benne, hogy hasonlóan jól tudnának abban dönteni, hogy megoldják ezt a kérdést, hogy lehetőség szerint a társbérletek minél előbb felszámolásra kerüljenek.
A második módosító indítványom – amely valóban szóról szóra megegyezik a Salamon képviselő úr által is benyújtott módosító indítvánnyal – a vételi jogot az egy esztendő helyett két esztendőben javasolja megállapítani. E mellett is szeretnék néhány érvet mondani.
Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Nagyon sok olyan önkormányzat van, ahol már hosszú távra előre helyi rendelet szabályozza a lakbéremelés mértékét és mikéntjét. Ugyanakkor olyan önkormányzatok is vannak, ahol a lakbéremelést a mindenkori éves önkormányzati határozathoz rendeli hozzá a helyi önkormányzati rendelet. Ezt nagyon komoly problémának látom, azért is, mert úgy gondolom, hogy a lakók gyakorlatilag nem lesznek döntési helyzetben e tekintetben, mondom, főleg ott, ahol nem tudhatják előre, hogy a lakbér milyen terheket fog jelenteni a jövőt illetően. S miután ez év őszén önkormányzati választásokra is sor kerül, nagyon bízom abban, hogy az önkormányzati választások során esetleg ezek a törvénytervezetek, helyi rendeletek is módosulhatnak. Éppen ezért is gondoljuk azt, hogy jobb lenne, ha két esztendőt határoznánk meg a törvényben.
Még egy érvem van, mégpedig az, hogy a családok anyagi helyzetében is igen komoly változások következhetnek be két esztendő alatt, s úgy gondolom, nagyon fontos lenne, hogy az esetleg javuló helyzetbe kerülő családok élhessenek a vételi jogukkal.
Szeretnék nagyon röviden szólni azokról a módosító indítványokról, amelyeket nagyon fontosnak tartunk, és a szocialista frakció nevében is támogatni fogunk.
Támogatni fogjuk a Salamon képviselő úr által benyújtott, a vételárelőleget 10%-ban maximáló javaslatot. Úgy ítéljük meg, hogy ez nagyon fontos, hiszen egyfajta garanciát nyújthat a bérlőknek a tekintetben, hogy a vételárelőleget nem tudják olyan magas szinten kikötni, hogy emiatt elessenek a vétel lehetőségétől.
Szintén nagyon fontosnak tartom és támogatom Salamon képviselőtársamnak azt a módosító indítványát is, amely azt javasolja, hogy öt esztendőn keresztül harmadik személynek a lakott lakást csak a bérlő hozzájárulásával lehessen eladni. Ez nagyon fontos garanciális szabály, védi a bérlőket a tekintetben, ami miatt – gondolom, több képviselőtársammal együtt – rendszeresen megkeresnek engem, azon aggódva, mi lesz akkor, ha nem veszik meg, de esetleg eladják a fejük felől a lakást.
Ugyanakkor sajnálattal állapítottam meg a jelentésből, hogy a vételár-megállapításkor a lakottságot is figyelembe vevő javaslatokat a bizottsági vitákban elutasították. Örültem volna, ha ez a megfogalmazás bekerült volna a törvénybe, hiszen a vételár megállapításánál nagyon fontos tényezőnek tartom a lakottság tényét, és valahol úgy gondolom, hogy ennek a törvény szövegében is szerepelnie kellene.
Egy veszélyre szeretném még felhívni a figyelmet. A bizottsági jelentés 27. pontjában szerepel az alkotmányügyi bizottságnak egy javaslata, amely eltörli az eredeti javaslatban kikötött kamatmaximumot, amely a jegybanki alapkamathoz illeszkedik. Ezt nagyon veszélyesnek tartom. Jó lenne, ha azt, amit a kormányzat részéről az egyik kézzel adnak, tehát hogy a vételárelőlegben meghatározunk egy bizonyos szintet, azt nem vennénk vissza a másik oldalon, hiszen elég egy lehetetlen kamatfeltétel, és meg lehet akadályozni, hogy a lakások tulajdonba tudjanak kerülni. Arról nem is beszélve, milyen hátrányba hozza ez azokat a viszonylag kisebb jövedelemmel rendelkező bérlőket, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy egy összegben vásárolják meg a lakásukat.
Befejezésül még egy kérdéskörről szeretnék nagyon röviden szólni, annál is inkább, mert képviselőtársam, Kósáné Kovács Magda erről a kérdésről részletesen is szólni fog, és ez a házfelügyelői lakások ügye. Úgy gondolom, anélkül, hogy belemennék a részletekbe, valamilyen megoldást keresnünk kell erre a nagyon komoly problémára. Azt hiszem, egy párhuzamos példát fel lehet hozni a jogalkotásunkból, hiszen végső soron a kényszerbérbeadások ügyét viszonylag meg tudtuk oldani. Úgy gondolom, a házfelügyelők is megérdemelnék azt – közel 5000 elintézetlen ügy van a fővárosban tudomásom szerint –, hogy a rossz eladási gyakorlatból összejött hátrányaikat valamilyen módon orvosolni tudjuk. Ez nagyon fontos kérdés, és jó lenne, ha e tekintetben a kormányzat részéről is megkapnák a támogatást a módosító indítványok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
