WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ)
WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ)
WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kormány által 15277-es számon benyújtott törvényjavaslathoz, amely a lakások és a helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 93. évi LXXVIII. törvény módosítását tartalmazza, módosító indítványokat nyújtottam be. Támogatásuk elnyerése érdekében röviden ismertetem és indoklom javaslataimat.
A 15 343-as számú indítványomban a törvényjavaslat 1. §-ában megállapított 46. § b) pontját kívánom módosítani, amely a vételi jog alól kivonja azokat az önkormányzati lakásokat, amelyek az önkormányzat 1994. január 1-jét megelőzően hozott döntése alapján átalakításra, korszerűsítésre, felújításra, bontásra kijelölt épületekben vannak. E pontot kiegészítem azzal, hogy a vételi jog ne vonatkozzon azokra a lakásokra, amelyeknél ezen munkálatokat ezen időpontig még nem kezdték el vagy nem fejezték be, illetve amelynek bontásra való kijelöléséről az önkormányzat 1994. december 31-ig döntést hoz. Indítványom öszszefügg azzal, hogy a tervezet jelen formájában csak azokban az esetekben veszi figyelembe az önkormányzatoknak a felújításokkal, korszerűsítésekkel és bontásokkal kapcsolatos döntéseit, ha azok 1994. január 1-jéig megszülettek.
Ez a megoldás az önkormányzatok számára rendkívül hátrányos. Egyrészt azért, mert még sok helyen hiányoznak azok a részletes rendezési tervek, amelyek az egyes lakótömbök és épületek jövőbeni sorsát meghatározzák; másrészt azért, mert az önkormányzatokat ez kész helyzet elé állítja. A vételi jog alapján megvásárolt lakást az önkormányzatnak már kisajátítás útján kell visszaszereznie, ha a településrendezési tervek végrehajtásának keretében le kívánják bontani. A módosító indítvány arra irányul, hogy az önkormányzatok kapjanak lehetőséget a korábbi döntéseik felülvizsgálatára, illetve arra, hogy felmérjék a bontásra kijelölendő épületeket. Ennek egyébként bérlői oldalról is jelentősége van, mert a bontásra kijelölés az épület állapotával is összefügghet. Így a bérlők is megóvhatók attól, hogy nagyon leromlott, esetleg életveszélyes állapotú épületekben lévő lakásokat vásároljanak meg.
A javaslat az épületállomány felmérésére, illetve a részletes rendezési tervek előkészítésére is időt hagy az önkormányzatoknak. A bérlőket nem tartja bizonytalan helyzetben, mivel az önkormányzatnak a vételi jog általában érvényes határidejének megnyíltáig döntenie kell, hogy mely épületekben végeztet vizsgálatokat. A végleges döntést pedig az év végéig kell meghozniuk.
A 15349-es és a 15350-es számú módosító indítványaimban a bontásokkal, illetve az átalakításokkal kapcsolatosan teszek további pontosító javaslatokat. Ezek szerint, ha az önkormányzat 1994. december 31-ig nem dönt az épület bontásáról vagy átalakításáról, a vételi jog – egyéb kizáró feltételek hiányában – az 1995. január 1-jétől számított egy éven belül gyakorolható; mint ahogy gyakorolható akkor is, ha az önkormányzat ilyen értelmű döntése ellenére a tényleges munkálatok 1997. december 31-ig nem kezdődnek meg.
(12.40)
Ez esetben a vételi jog 1998. január 1-jétől számított egy évig gyakorolható.
Tisztelt Ház! A korábbi jogszabályok lehetővé tették, hogy az önkormányzatok, illetve jogelődjeik az ingatlankezelő vállalatok kezelésében lévő épületeken tetőtér-beépítéssel, illetve emelet-ráépítéssel lakásokat létesítsenek. Az előírások szerint erről úgynevezett ráépítési címjegyzékeket kellett elfogadniuk.
A kivitelezés megkezdése jelentős anyagi ráfordítást jelentett az önkormányzatoknak, gondolok itt a tervezésre, a hatósági engedélyek beszerzésére stb. A vételi joggal bekövetkező tulajdonosváltozás ellehetetleníti ezek megvalósulását, bár nem lehetetlen, hogy az önkormányzatok ennek ellenére eladják az ilyen épületekben lévő lakásokat, ennek eldöntését azonban indokolt a tulajdonos önkormányzatokra bízni.
Az elmondottakra tekintettel tettem javaslatot – 15 344-es indítványomban – a vételi jog korlátozására azoknál az önkormányzati lakásoknál, melyeket a ráépítési címjegyzék érint, és amelyeknél a ráépítési címjegyzékről e törvény hatálybalépése előtt önkormányzati döntés született.
Javaslatom elfogadása, ha nem is hárítaná el az összes korlátozó tényezőt, mégis egy fontos lépést jelentene a lakáshiány enyhítésének irányában.
Tisztelt képviselőtársaim! A 15 354-es módosító indítványhoz csatlakozó módosító javaslatot adtam be. Ebben kezdeményezem a törvényjavaslat 1. §-ában szereplő 56. § elhagyását. Javaslatom összefügg azzal a körülménnyel, hogy jelenleg sok épületet oly módon alakítottak társasházzá, hogy a pince, a padlás vagy ezek egy része önálló albetétként szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. E helyzet megoldását az elidegenítésre vonatkozó törvényi tilalom sem a lakók, sem a tulajdonosok szempontjából nem biztosítja.
A hatályos jogszabályok alapján a bérlőknek lehetőségük van jogaik érvényesítésére, ezért szükségtelen a törvényben tilalmat meghatározni.
A törvénytervezethez benyújtott 15374-es számú módosító indítványhoz csatlakozva, javasoltam a 3. §-ban foglalt 62. § (3) bekezdésének módosítását oly módon, hogy az önkormányzat az értékesítésből befolyó bevételeit felújításon és új lakás építésén túl építési telkek kialakítására és közművesítésre is felhasználhassa. Várható, hogy a vételi jogból következően az önkormányzatok tulajdonában maradó lakásállomány mennyisége jelentős mértékben csökken. A befolyó pénzeszközök egy részét megítélésem szerint indokolt a lakásépítés ösztönzésére fordítani. Ennek egyik lehetősége, hogy az önkormányzatok a tulajdonukban lévő beépítetlen földeken építési telket alakíthassanak ki, illetve közművesítéssel javítsák a településen élők lakhatási helyzetét.
Tisztelt Ház! Az önkormányzati lakások vételárával kapcsolatban két módosító javaslatot nyújtottam be. Az egyik csatlakozó indítvány, mégpedig az általam korábban benyújtott 15 345-ös számú javaslathoz. Ebben kezdeményezem a törvénytervezet 52. §-a (1) bekezdése első mondatának olyan módosítását, mely szerint az önkormányzati és az állami lakás vételárát alapvetően a törvény hatálybalépésekor kialakult és a helyi forgalmi érték alapján állapítsák meg.
A "hasonló adottságú lakások" kitételt feleslegesnek tartom, mivel erre az érték megállapításánál amúgy is tekintettel vannak.
A másik módosító indítványomban, a 15 346-osban, a törvényjavaslat 52. §-a (1) bekezdésének b) pontját javaslom módosítani. Nevezetesen indítványozom, hogy az önkormányzati lakás vételárának megállapításakor a törvénytervezetben feltüntetett szempontokon túl a közös használatra szolgáló helyiségek és a közös használatra szolgáló területek nagyságát is vegyék figyelembe.
Tisztelt képviselőtársaim! A 15351-es számú módosító indítványomban a lakástörvény 78. §-ának (5) bekezdése helyébe új megoldást, megfogalmazást javaslok. Lényege, hogy a bármilyen jogcímen használatra átengedett önkormányzati helyiség esetében a felmondás elkerüléséhez kevés a törvényben írt megállapodás. Hogy a felmondási idő lejártáig az albérlő legyen a használó, annak feltétele az, hogy a helyiség használata a bérleti szerződés felmondását lehetővé tevő jogcímen megszűnjön.
Véleményem szerint az általam javasolt kiegészítés hiányában, a törvény alkalmazása során jogviták sorozata várható. A törvény eredeti szövege ugyanis nem szabályozza azt a kérdést, hogy ténylegesen meg is kell-e szüntetni az albérlő helyiséghasználatát vagy csak meg kell róla állapodni.
A törvény jelenlegi szövege csak az albérleti jogviszony megszüntetését, a bérlőtársi szerződés megkötését, illetve a bérleti jog átruházását állítja feltételnek ahhoz, hogy a felmondás ne legyen érvényes. Újabb vita forrása lehet, hogy milyen időpontban kell az albérletnek megszűnnie: 1994. március 1-jéig vagy az egyéves felmondási időben?
Módosító indítványom ezekre az értelmezési kérdésekre választ ad. Kérem képviselőtársaimat, hogy a szavazás során támogassák módosító javaslataimat. Köszönöm figyelmüket! (Taps a bal oldalon.)
