ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Elöljáróban szeretném azt mondani, hogy képviselő úr személyének őszinte nagyrabecsülése és tisztelete mellett engedje meg, hogy a jelenlegi helyzetben és az ismert körülmények között, minden sértő szándék nélkül, egy kicsit érthetetlennek tartsam a most Camus-vel megdúsított interpellációnak a fenntartását és a mostani elmondását.
Most én csak az interpelláció szövegével foglalkozom, a kitérőkkel nem. A képviselő úr az interpellációban, amelyet változatlan tartalommal terjesztett elő, megfeledkezik arról, hogy a harmadik kárpótlási törvény 20. §-ának (2) bekezdése, amely külön törvényt ígér, a képviselő úr módosító javaslata alapján kerül be a törvénybe, és a Kormány általi elfogadásának egyedüli indoka az volt, hogy a szövege szó szerint egyezett a Takács Péter és a képviselő úr által előterjesztett és az Országgyűlés által elfogadott igazságtételi törvényjavaslattal.
Tehát ennek a törvénynek az elfogadása esetén semmi akadálya nem lett volna a 20. § (2) bekezdése szerinti külön törvény megalkotásának.
Az ismert tény, amelyre az előbb hivatkoztam, és amely érthetetlenné teszi számomra az interpelláció fenntartását, az az, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a törvényt. Az indokolásból csak annyit, hogy ha az állam politikai okból nem érvényesítette büntetőigényét – feltétel –, ez büntetőjogi norma részeként nem felel meg a jogbiztonság követelményének. A másik pedig az Alkotmánybíróság határozatából, hogy nem határozható meg az sem a szükséges egyértelműséggel, hogy mi és milyen értékrendhez képest minősül politikai oknak.
A törvényalkotót tehát a jelenlegi körülmények között az állítja nehéz feladat elé, hogy a külön törvényben figyelemmel kell lennie a Kormány által benyújtott, az Országgyűlés által elfogadott és az Alkotmánybíróság által csupán egy paragrafus vonatkozásában alkotmányellenesnek minősített igazságtételi törvény rendelkezéseire, az Alkotmánybíróság határozatában rögzített jogelvekre, a most meginduló büntetőeljárások eredményeként a sértettek részére rendelkezésre állható eljárási lehetőségekre és egyéb körülményekre.
Tehát az interpelláció benyújtása óta törvények változtak, alkotmánybírósági határozat született, ezért a külön törvény megalkotásának az előfeltételeinél egész más alapokra kellene helyezkednie a törvényhozónak. Tudom, hogy most szükségtelenül loptam az Országgyűlés idejét, de talán nem szükségtelenül, mert rámutattam néhány fontosabb szempontra, amikről a képviselő úr most itt megfeledkezett. S mivel fél óráig lehetne sorolni az indokokat, ezért mondom, hogy talán szükségtelennek minősül, amit elmondtam, mert az igazságügy-miniszter nem tud mást csinálni, mint hogy a kimerítő és a részletes válasznak az előterjesztésére a Házszabályban biztosított 30 napos válaszadási lehetőséggel él. Köszönöm szépen. (Taps.)
