GYURICZA BÉLA
GYURICZA BÉLA
GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, valamennyiünk előtt ismertek a fegyveres erők -ezen belül a Magyar Honvédség, a határőrség, a rendvédelmi szervezetek, így a rendőrség, a tűzoltóság, a polgári védelem -, de azt hiszem, nem kevésbé a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal súlyos anyagi-technikai gondjai, néhány területen - nyugodtan mondhatjuk - kritikus helyzete. Ezért is figyelemmel kísértem, hogy mi lesz a sorsa a kormány 1994 második félévi munkatervében szereplő és a már korábban elhúzódott döntések utáni úgynevezett válságkezelő cselekvési programjának, a hadiipar rekonstrukciójára és fejlesztésére címmel.
Ennek fontosságát az is hangsúlyozza, ami napjainkban - és talán ezekben a percekben - történt a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter részéről, amikor a NATO békepartnerség egyéni programjavaslatát átadták Brüsszelben: ebben a folyamatban hogyan születik majd meg az önálló, cselekvésre alkalmas haderő? E program alapvető célja azt szolgálná, hogy először: a haderő évtizedre visszanyúló, elmaradt ipari felújításait hazai, illetve bizonyos értelemben kooperációs ipari bázison elvégezze. Másodsorban pedig azt szolgálná, hogy ez a meglévő, még ma létező ipari kapacitás elő tudná segíteni a haderőreformot és természetesen bizonyos értelemben az ipari struktúra reformját is.
Kérdésem tehát a terület elsősorban felelős miniszteréhez az alábbi: a Magyar Köztársaság fegyveres erői és rendvédelmi szervezetei anyagi-technikai állapotának javításába mikor és milyen módon kapcsolódik be a hazai ipar?
A kérdésem második része pedig: milyen összefüggés van: a Hadiipari Hivatal élén most már, 1991 óta a negyedik személyi változás történik, és ennek a cselekvési programnak a beindítása változatlanul késik. Kérem tisztelettel miniszter úr válaszát.
