DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Örömmel vesszük tudomásul, hogy a kormány a törvény-alkotási menetrend viszonylag korai szakaszában indokoltnak tartotta változatlan formában előterjeszteni azt a törvényjavaslatot, amely a választottbíróság intézményét jogaiba úgy helyezi vissza a magyar igazságszolgáltatás szerves részeként, hogy egyúttal megfeleljen a legmodernebb szabályozási elvárásoknak is. Örömmel észleltük ezt a tényt - ismétlem -, mert ebből azt a következtetést vontuk le, legalábbis ennek az ügynek a kapcsán, hogy az új kormány is jónak látta azt a koncepciót magáévá tenni, amelynek érdekében a korábbi kormány négy éven keresztül az igazságszolgáltatással kapcsolatos nagy horderejű döntések intézésében - az elmúlt parlamentre bízva a döntést, de az előkészítést felvállalva - sok lépést tett.
Nem szeretném önöket hosszasan untatni a felsorolással, de ennek kapcsán szólni kell arról, hogy az igazságszolgáltatásnak nincs olyan része, amelynek érdekében a korábbi kormány ne tett volna döntő, áttörő lépéseket. Emlékezzenek a bírósági szervezettel kapcsolatos rendkívül sok és igen jelentős, a bíráskodás feltételeit alapvetően érintő, javító intézkedéssorozatra; emlékezzenek az ügyészségek helyzetét illetően e szempontból gyökeresen jobbító törvényi szabályozásra; emlékezzenek az ügyvédség, a közjegyzőség és a végrehajtó jogintézmény tekintetében a vadonatúj vagy a korábbi jogintézményt gyökeresen módosító jogi szabályozásra; és szándékunkban állt még a választottbírósággal kapcsolatos területeket is elfogadtatni a parlamenttel.
(9.20)
Erre nem került sor, de úgy látjuk, hogy a változatlan szöveggel és tartalommal előterjesztett javaslat természetesen - azt hiszem, ezzel nem mondok semmi rendkívülit - az előző kormány munkáját is dicséri. Ezért örülünk annak, amint ez az elhangzott hozzászólásokból és vezérszónoki felszólalásokból is kitűnt, hogy teljes konszenzus fogja kísérni ennek a javaslatnak az elfogadását, hiszen tudom, hogy a még utánam szót kapó pártszónokoknak is ez a véleménye, és tudomásom szerint nincs olyan alapvető kérdés, amelyben a törvényben ajánlott szabályozással szemben eltérő álláspont fogalmazódott volna meg. Örülünk tehát ennek a ténynek, hiszen a közelmúlt parlamenti történéseiben nagyon nehéz példát találni arra, hogy egy teljes konszenzussal kísért törvényjavaslat vitáját folytassuk le.
Örülünk továbbá azért is ennek a törvényjavaslatnak, mert mint említettem, ez egy hagyományos és nagy múltra visszatekintő, a magyar jogrendszerben fontos szerepet játszó intézményrendszernek olyan visszaállítása, amely egyúttal az 1985-ben elfogadott és az Egyesült Nemzetek külön erre a célra létesített szakbizottsága mintatörvényének ajánlásait alkalmazza teljes mértékben. Ez talán nem véletlen, hiszen az említett ENSZ-bizottság létrehozásában, életre hívásában és kialakításában nagy szerepet játszott a magyar szakmai kezdeményezés, és annak a bizonyos mintaalapszabálynak a kidolgozásában is magyar szerzők vitték a domináns szerepet. Ennél fogva azt is elmondhatjuk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy elfogadása esetén Magyarország valóban az élen járó országok közé fog tartozni, amely az ajánlott mintaszabály és szabályozási módszer alapján - tudomásom szerint az ENSZ-tagállamok sorában negyedikként - ezt a jogintézményt az ajánlásoknak megfelelően fogadja el.
Végezetül természetesen örülünk az előterjesztésnek az igazságszolgáltatás tekintetében is. Úgy látszik - legalábbis ebből a jelből következtethetően -, hogy a kormány, az új kormány is fontosnak tartja továbbra is az igazságszolgáltatás érdekében álló, annak minél biztonságosabb, minél szélesebb értelemben jogállami intézményeken alapuló működését elősegítő tevékenységének kibontakozását szolgálni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a választottbíróság jogintézményének jogtörténeti jelentőségét illeti, egyetértek Torgyán József múlt heti felszólalásával, az abban foglaltakkal, amelyben ő kitüntetett figyelmet érdemlő eseménynek minősítette ezt a javaslatot; és valóban, ezt mi is jogtörténeti jelentőségűnek minősítjük, a Magyar Demokrata Fórum is így tekint erre a javaslatra.
Ami a jogtörténeti jelentőség konkrét, szövegszerű megjelenését illeti, úgy érzem, a törvényjavaslat legutolsó szakaszának utolsó bekezdése, az a bizonyos 65. § (2) bekezdés a legjelentősebb, hiszen ez módosítja a polgári törvénykönyv 7. §-át: a polgári jogviták elintézésének eddig kizárólag állami bíróságra tartozó módja mellé egyenértékű intézményként beemeli a választottbíróság intézményét.
Ez valóban jogtörténeti korszakos rendelkezés, hiszen ezzel a polgári jogviták tömeges elintézési lehetőségét bízza a javaslat a választottbíróságra. Három feltételnek kell mindössze megfelelni a választottbíróság elé viendő ügy kapcsán: egyrészt valamelyik félnek - elég az egyiknek - hivatásszerűen a gazdasági élet szereplőjének kell lennie, másrészt magának az ügynek ezzel a tevékenységgel kell összefüggésben állnia, a harmadik pedig, hogy a feleknek rendelkezniük kell az ügylet, a jogviszony tárgyával. Azt hiszem, hogy ez a minimum, de a szükséges minimum, amelynek megléte esetén minden úgynevezett gazdasági tárgyú ügy a továbbiakban választottbíróságra tartozhat.
Jogtörténeti jelentőségét természetesen nem csökkentheti az a statisztikai tény, hogy az elmúlt négy év alatt a korábbi néhány tucat külkereskedelmi monopóliummal rendelkező állami vállalat helyébe már több mint harmincezer olyan gazdálkodó szervezet, társaság vagy egyéni vállalkozó lépett, amelyeknek egyébként mind lehetősége lenne a jelenleg hatályos rendelkezések szerint a Kereskedelmi Kamara mellett működő állandó választottbírósághoz fordulni. De ennek ellenére sajnos - amennyire ismerem - évente egy-két-három tucat ügyben jár el a Kereskedelmi Kamara mellett működő és a jelenlegi Pp. szabályai szerint gyakorló választottbíróság. Ez nagyon kevés, ezért azt hiszem, óvakodnunk kell attól a csodaváró hangulattól, amely egy picit talán érzékelhető a törvényjavaslat fogadtatásával kapcsolatban, nem is annyira itt a parlamentben, mint inkább a szakmai és a szélesebb közvéleményben, hiszen azt semmiképpen nem várhatjuk - ezt őszintén látnunk kell -, hogy a törvény hatálybalépése után tömegesen fognak majd az ügyek az állami igazságszolgáltatás tehermentesítése céljából is vagy annak következményeként a választottbíróságra áramlani. Nagyon sokat kell még arra várni, úgy gondolom, hogy a magyar kereskedelmi és gazdasági élet sok százezer szereplője felismerje annak jelentőségét, hogy miért is jobb a választottbírósághoz fordulni.
Ennek a kérdésnek a vizsgálata meghaladja egy ilyen korlátok között zajló parlamenti vitában elhangzó felszólalás kereteit. Azonban mégis szeretnék arra utalni, hogy elsősorban nem ez a jogszabály az, amely arra hivatott, hogy a ma még sajnos meglévő és a gazdasági és kereskedelmi közeget, klímát nagymértékben domináló jogszerűtlen magatartás kiküszöbölésére a választottbíróság intézménye biztos fegyver vagy gyógyszer legyen. Hiszen a választottbíróság intézményének lényege évezredes története alapján éppen az, hogy a felek előzetesen kompromisszumot kötnek; a felek a józan ész és a szakma szokásainak, írott és íratlan szabályainak megfelelően abban állapodnak meg, hogy szerződésük kapcsán vagy a korábban megkötött szerződésükből eredő jogvita kapcsán lemondanak arról, hogy az állami bíróság komplikáltabb és jogorvoslattal jobban körülbástyázott eljárását vegyék igénybe. Eleve alávetik magukat egy barátságos eljárás keretei között zajló választottbírósági eljárásnak, ahol az esetek többségében föl sem merülhet az - külföldi példák szolgálnak erre alapul -, hogy a végrehajtás érdekében netán állami bírósági kényszert kelljen igénybe venni.
A választottbírósági eljárásnak tehát a lényegéből ered az, hogy majd akkor várhatjuk el azt, hogy az oda fordulni jogosult szereplők valóban nagy számú és tömeges igénybevétellel fogják ezt a jogintézményt felvirágoztatni, ha meghonosodik a magyar gazdasági életben, ebben a nagyon nehezen kialakuló s morálisan, a jogkövetést és a szerződések megtartását illetően egyáltalán nem rózsás helyzetben az a magatartás, amely a választottbíróság működéséhez szükséges, amely a korábbi magyar jogrendben és a jelenlegi fejlett piacgazdasággal, a kereskedelmi és gazdasági szerződések terén fejlett kultúrával rendelkező közegekben megvan. Természetesen ennek ellenére nagy előnye a választottbírósági intézménynek az - egyetértve a miniszter úr expozéjában elhangzottakkal -, hogy remélhetően tehermentesíteni fogja, ha lassan is, de nyilván növekvő mértékben az állami igazságszolgáltatást; mégpedig úgy fogja tehermentesíteni, hogy nem okoz kiadást az állami költségvetésnek - ennek költségeit nemhogy szaporítaná, hanem csökkenteni fogja.
(9.30)
Ezzel kapcsolatban azonban szeretnék rámutatni arra: az az érv, amellyel a választottbírósági eljárás olcsóságára szoktak hivatkozni, ma még, legalábbis a törvényjavaslat kapcsán, nem bizonyított, hiszen a törvényjavaslat - érthető módon - nem szól arról, hogy az oda forduló felek milyen költséget kötelesek viselni, a választottbírói eljárásnak mi lesz a díja.
Természetes dolog az - és a korábbi tapasztalatok és a már említett és idézett, jelenleg is működő választottbíróság gyakorlata és díjszabása nyilvánvalóan azt sejteti, azt vetíti előre -, hogy azért ez nem lesz olcsóbb az állami igazságszolgáltatásnál. A peres felek nyilvánvalóan akkor tartják érdemesnek a választottbírósághoz fordulni, ha ügyük olyan jelentős, és erről már előzetesen megállapodnak, a szerződéskötés kapcsán, kikötik ennek a lehetőségét. Nyilván a fontosabb ügyeikben fognak ezzel kapcsolatban ilyen jogot gyakorolni, a fontosabb ügyek pedig anyagi értelemben is drágább következményekkel járnak, tehát azt hiszem, nem merész jóslás, ha azt kockáztatom meg már most, hogy a választottbírósági eljárás a felek számára nem lesz olcsó. Olcsó lesz olyan értelemben, hogy a költségvetést nem fogja érinteni; hogy gyorsabb és könnyebb elintézést tesz lehetővé, és önmagában a gyorsabb és könnyebb, rövidebb elintézés természetesen mindenféle peres eljárás olcsóbbítását is jelenti. De a tételek, a díjtételek bizonyosan nem lesznek alacsonyabbak, mint a jelenlegi állami, rendes bírósághoz fordulás költségei.
A választottbíróság előnyeiről, azt hiszem, a korábban felszólalók már sok mindent elmondtak, és én azokat megismételni nem kívánom. Inkább arról szeretnék néhány szót ejteni: annak ellenére, hogy a javaslat, mint említettem, örömteli módon, szinte szó szerint megegyezik a korábban általunk több éves munkával előkészített tervezettel, mégis, most, ismét találkozva a javaslattal - úgy is, mint a törvényhozásban is különböző elképzeléseket már megvalósító jogi környezet kialakításának résztvevői -, úgy gondoljuk, bizonyos továbbfejlesztésre ennek a törvényjavaslatnak is szüksége lehet. Úgy gondoljuk, szűkszavú a törvényjavaslat akkor, amikor a választottbírósági intézményt beemeli a magyar igazságszolgáltatás intézményrendszerébe az állandó, rendes bíróságokkal egyenértékű intézményévé téve. A második szakaszban csak annyi rendelkezést tartalmaz ugyanis, hogy a választottbíróságot egy alapító okirat hozza létre - amely alapító okirat további tartalmáról és az alapító okirat további jogi sorsáról semmi rendelkezést nem tartalmaz.
Mi úgy gondoljuk, tisztelt Országgyűlés, hogy nem fog a törvényjavaslat terhére és kárára szolgálni egy esetleges olyan módosító indítvány, ennek az intézménynek a statútumát illetően - amely tehát szervezeti kérdéseket, netán részletes eljárási szabályzatot, a díjtételeket, a bíróvá válás részletesebb feltételeit fogja tartalmazni -, ha azt a tisztelt Országgyűlés láttamozza.
Úgy gondoljuk, hogy a választottbíróság mint minden más szervezettől - és különösen a végrehajtó hatalmi ágtól - független bírói szervezet természetesen nem szorul arra - és alkotmányos felfogásunkkal ellenkezne is -, hogy a végrehajtó hatalom akár a kormány, akár a szakminiszter törvényességi felügyelete alapján járjon el ennek a statútumnak a jóváhagyása vagy esetleges megtámadási lehetősége tekintetében. Azt hiszem, a kérdés van olyan jelentős - ha már egyszer jogtörténeti jelentőségű eseményről tárgyalunk itt -, hogy az az Országgyűlés legyen az illetékes fórum, amely a rendes állami bíróságok tekintetében is a szervezeti kérdéseket, a perrendtartásra vonatkozó szabályozást és minden magától értetődő, a bírói státusszal kapcsolatos kérdést magas szintű törvényben - nem ritkán úgynevezett kétharmados törvényben - szabályoz. Mi sem természetesebb, mint hogy ezeket a statútumokat, amelyek az országos érdekképviseleti, kamarai szervezetek mellett szervezendő állandó választottbíróság esetében születnek majd meg, az Országgyűlés jóváhagyja, és ezek a bíróságok ennek alapján fogják megkezdhetni működésüket.
Annál is inkább gondoljuk ezt a továbbfejlesztési lehetőséget egy módosító indítvány tekintetében előterjeszteni a tisztelt parlamentnek megtárgyalásra, mert időközben - a választottbírósági törvényjavaslat előterjesztésének időpontjában - zajlik a korábban elfogadott gazdasági kamarai törvény végrehajtása. Tudjuk, hogy a kormánynak szándékában áll ennek a korábban már igen nagy konszenzussal elfogadott gazdasági kamarai törvénynek bizonyos módosítása - bár tudomásunk szerint nem éppen a választottbírósági lehetőséggel kapcsolatos részeket, de nyilván fontos részeket illetően.
A gazdasági kamarai törvénynek a végrehajtása éppen most folyik és éppen most a végkifejlet felé halad, hiszen 1995 január elejéig kell az országos gazdasági kamaráknak megalakulniuk. A választottbírósági törvény ezt megelőző elfogadása és az a rendelkezése, amely a 2. §-ban úgy szól, hogy országos kamarák, gazdasági kamarák létesíthetnek választottbíróságot, és több országos gazdasági kamara választottbírósági funkcióját elláthatja ugyanaz a választottbíróság; továbbá amely a hatályba léptető rendelkezések között a jelenlegi kereskedelmi kamara mellett működő állandó választottbíróság működésének jelen szabályok alapján történő továbbfolytatását rendeli, általában - ha szabad ezt a szót használni - bizonyos értelemben preferálja ezt a már létező választottbíróságot. Úgy gondoljuk, akkor járunk el helyesen, hogyha ennek a módosításnak kapcsán, amely az Országgyűlés feladatává tenné a statútumok jóváhagyását, a jóváhagyás körébe tartozó kérdés lenne majd az is, hogy vajon valamennyi országos kamara olyan helyzetbe került-e, hogy meg tudja alakítani a saját választottbíróságát, illetve olyan döntést tud hozni, hogy egyik vagy másik már működő, vagy nagyobb tapasztalattal, nagyobb befolyással rendelkező választottbíróságra bízza a saját hatáskörében is elintézhető - választottbírósági hatáskörbe tartozó - szervezési feladatokat.
Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani itt és most, hogy ne lepje meg a tisztelt Országgyűlést, ha ma, az általános vita lezárásának napján egy módosító indítványt fog a Magyar Demokrata Fórum nevében valamely képviselőnk előterjeszteni, amelyben tehát az elmondott közjogi - elsősorban közjogi - érvekre figyelemmel azt fogjuk indítványozni, hogy a választottbíróságok statútumát az Országgyűlés hagyja jóvá.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakra figyelemmel, és a már korábban elhangzottakra tekintettel mi a magunk részéről elfogadásra ajánljuk a választottbíróságról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
