BRETTER ZOLTÁN
BRETTER ZOLTÁN
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy előmerülhettem a kétperces hozzászólások tengeréből. Elöljáróban engedjenek meg két apró, ámde személyes megjegyzést. Mind a kettő kapcsolódik Lezsák Sándor hozzászólásához. Ugyanis egyrészt ő azt mondta, hogy itt vannak képviselők, akiket magával vonzott a pártfegyelem vagy valamiféle akarat, és így álltak ilyen vagy olyan oldalra. Azt kívánom megjegyezni, hogy én a világkiállítás körüli vitában nem vettem részt, ebben eddig nem nyilvánítottam véleményt, viszont akkor, amikor a kormányelőterjesztést, illetve a lemondási szándékot megkaptam, valamennyire nyilvánvalóvá vált, hogy a világkiállítás ellen szóló érveim akkor kaptak igazán értelmet és hangsúlyt a magam számára is, és ez indított arra, hogy most egyáltalán hozzászóljak.
Másik megjegyzésem ahhoz a kitételhez kapcsolódik, mintha itt mindannyian Budapest expóellenes magatartását kívánnánk alátámasztani. Éppen ellenkezőleg, akkor, amikor pécsi, baranyai képviselőként hozzászólok, úgy érzem, éppenséggel a mostani előterjesztés teszi lehetővé azt, hogy például a felsőoktatás-fejlesztés területén megvalósulhassanak olyan dolgok, amelyek egyébként a világkiállítás megrendezésével nem valósulhattak volna meg. Különben erre fogom építeni a hozzászólásomat.
Így a B-kategóriás világkiállítással kapcsolatos érvek és ellenérvek közül csupán eggyel szeretnék részletesen foglalkozni. Ugyanis sokszor hallottuk emlegetni, hogy az egyetemi fejlesztések jelentenék a világkiállítás megrendezésének egyik kiemelkedő hozadékát. Azonban már az elején szeretném leszögezni, hogy a felsőoktatás jobban jár világkiállítás nélkül, mint világkiállítással.
Vegyünk sorra néhány kényszerű adottságot! Legelőször is azt, ami a felsőoktatás országos eloszlásának az aránytalanságát híven mutatja. Míg Budapesten él a lakosság egyötöde, már most is itt tanul a hallgatók több mint fele. A B-kategóriás világkiállítás csak tovább növelte volna ezt az aránytalanságot. Ez nem lenne jó sem Budapestnek, sem az országnak. És már itt felmerül annak szükségessége, hogy a vidéki felsőoktatás-fejlesztés mint az egész felsőoktatás érdeke nagyobb hangsúlyt kapjon. Meggyőződésem szerint ez be is következik akkor, ha egy világkiállítás nem állítja kényszerpályára a fejlesztést és marad elegendő eszköz arra, hogy Magyarország egészére odafigyeljünk. Tudjuk ugyanis, hogy a magyar felsőoktatásnak komoly fejlesztésre van szüksége. A készülő felsőoktatás-fejlesztési törvény ennek kereteit hivatott kijelölni. S itt szeretném megjegyezni, hogy ez a felsőoktatás-fejlesztési törvény valóban készül, ehhez viszont néhány milliárd forintra is szükség lesz majd. És ami - tudjuk - manapság igen szűkösen áll rendelkezésre, ha egyáltalán rendelkezésre áll.
A feladat súlyát érzékeltetendő hadd említsem meg, hogy az Állami Számvevőszék legutóbbi felmérése alapján a felsőoktatás fejlesztéséhez szükséges összeg hozzávetőleg 120 milliárd forint körül mozog. Képzeljük el, hogy a rendelkezésre álló forrásokat kizárólag az expóra, az azokhoz kapcsolódó beruházásokra használjuk fel. Ezzel lehetetlenné is tettük az általános fejlesztést magát. Egyúttal válaszolni szeretnék Sasvári Szilárd képviselőtársam kételyeire is, melyeket az imént vetett fel. Illetve válaszoljon helyettem az előterjesztés indokolása, amelyet idézek: "Az egyetemi fejlesztések 1999-ig valósulnak meg" - így, kategorikus kijelentő mondatban. Tehát ezek megvalósulnak.
Tehát amit itt ki kell emelni, az az, hogy a B-kategóriás világkiállítás elmaradásával Budapest nem veszít, de az ország feltétlenül nyer. Példánknál maradva: Budapesten a felsőoktatási fejlesztések fele áron valósulhatnak meg. Ez többek között - és szeretném látványossá tenni ezt az érvemet - abból származik, hogy a kiállítási pavilon és az egyetem két különböző dolog. Így egészen át kellene alakítani a kiállítási épületet, hogy egyetem céljaira egyáltalán alkalmassá váljék. Teljesen más a helyzet, ha eleve egyetemi épületet építünk, tehát megtakarítások itt mindenképpen származnak. Végeredményben tehát lesz új épülete az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek és a Műegyetemnek is, de mindez úgy, hogy a megtakarított pénzből a magyar felsőoktatás egésze fejleszthető.
Emlékeztetek arra, hogy a világkiállítás kapcsán felmerülő beruházásokat a vidéki intézmények esetében 25 milliárd forinttal ki kellett volna egészíteni ahhoz, hogy a fejlettségnek legalább a mai szintjén fenntarthassuk Budapest és vidék egymáshoz való viszonyát. Ezzel kapcsolatosan születtek is kezdeményezések, hiszen a vidéki egyetemek igényelték volna ezt a 25 milliárdos fejlesztést - még egyszer mondom, a felsőoktatás-fejlesztési törvény kapcsán is -, erre viszont nem valószínű, hogy sor kerülhetett volna abban az esetben, ha a B-kategóriás világkiállítás megrendezésre kerül.
Ám mi az, ami végső soron a megtakarított összegből megvalósítható? Arra kell számítanunk, hogy a demográfiai hullám levonul 1999-re. Ez azt jelenti, hogy a mostani csúcshoz képest 30 százalékkal csökkenni fog az adott korosztály felvételre jelentkezőinek száma. És itt van az, amire külön felhívom a figyelmet: ha a tervezett és a mostani kormányelőterjesztésben vállalt kapacitások kiépülnek - természetesen a vidékieket is beleértve -, akkor egy évjárat 35 százaléka is folytathat felsőoktatási tanulmányokat. Ami, habár nem kiemelkedően jó eredmény, de a tisztes középmezőnyben - legalábbis ma - helyet lehet vele kapni.
Mindent összevetve tehát azt lehet elmondani a felsőoktatás vonatkozásában, hogy a B-kategóriás világkiállítás elmaradásával a fejlesztések arányosabban és hatékonyabban valósulnak meg, ami egész felsőoktatásunk számára csakis kedvező lehet. Köszönöm. (Taps.)
(12.00)
