DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Elnök Úr! Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Hazánk megindult az alapvető emberi jogok diszkriminációmentes tiszteletének útján, azon az úton, amelyen, mindannyian reméljük, hogy el fogunk jutni a polgári demokratikus országok megbecsült tagságának státuszáig.
Az általam indítványozott törvénymódosítás alapja egy olyan súlyos diszkriminatív jogsérelem feloldása, amelyet az én meggyőződésem szerint kultúrember nem tűrhet.
Miről van szó?
A holocaust időszakában, sajnos, hazánkban igen sok ártatlan embert kényszerítettek olyan életfeltételek közé, amelyeket, remélem, mindannyian és az egész emberiség borzadva visszautasít.
Az a törvény, amely rendezni jelezte a hasonló megtiport lelkekkel szembeni főhajtást és részbeni kárrendezést, sajnálatos módon olyan diszkriminációs feltételt alkalmazott, amely egyrészt sérti a magyar alkotmányt, a jelenleg hatályos alkotmányunkat, amely tiltja az ember és ember megkülönböztetését; másrészt tulajdonképpen teljesíthetetlen előfeltételt ír elő a károsultak részére. Ugyanis akkor, amikor olyan szűk körre szabta az egykori munkaszolgálatosok kárrendezési igényét, hogy csak annak jár, azzal szemben ismeri el az állam, hogy rendezni valója van, aki állítólag harcoló alakulat mellé volt beosztva.
Tisztelt Ház! Meg kell mondanom, hogy gondos és alapos kutatás ellenére sem sikerült egyetlen levéltárban sem fellelni olyan kimutatást, amely megnyugtatóan bizonyíthatta volna - akár pozitív, akár negatív módon - ezt a súlyosan diszkriminatív előfeltételt, ugyanis akkor, amikor ugyanez a törvény akceptálja az állam kárrendezési kötelezettségét azokkal szemben, akiket megalázó életfeltételek közé, más periódusba kényszerítettek - például kitelepítés és hadd ne soroljam, mert hiszen mindannyian tudjuk, hogy miről van szó -, akkor a legalább ugyanilyen súlyú megaláztatást elviselni kényszerültekkel szemben ezt gyakorlatilag teljesíthetetlen előfeltételek közé írta rendezni.
Tisztelt Ház! Akkor, amikor ezen törvény egyéb vonatkozásában is - sajnos - diszkriminál, mert csak a bírói ítélettel életüktől megfosztottakkal szemben jelez kárrendezési kötelezettséget, s azokkal szemben, akikkel szemben az akkori hatalom még azt a látszatfáradságot sem vette, hogy egy bírósági komédiával ítéljen halálra kisgyereket vagy mozgásképtelen öreg embert - tudják önök, hogy mire gondolok, a holocaust áldozataira -, akkor úgy érzem, hogy kultúrember számára nem viselhető el tovább az ilyen és ehhez hasonló diszkrimináció.
Már előre jelzem, hogy szándékomban áll ennek a törvénynek az egyéb aránytalanságait is összhangba hozni egyrészt a magyar alkotmánnyal, másrészt a hazánk által elfogadott nemzetközi kötelezettségvállalásokkal.
Befejezésül, elnök úr - s elnézést, hogy pár másodperccel túl fogom lépni a rendelkezésemre álló idő-keretet -, ez a törvény ellentétben áll a párizsi békeszerződéssel. Én a magam részéről - mint állampolgár, nem mint parlamenti képviselő - a korábbiakban is már megpróbáltam mindent megmozgatni azért, hogy ez a törvény más tartalommal szülessen meg, összhangban a párizsi békeokmánnyal. Sajnos, annak idején, néhány évvel ezelőtt ezt nem tudtam elérni.
Remélem, hogy most a parlament, annak ellenére akceptálni fogja indítványomat és lehetőséget ad ennek az embertelen diszkriminációnak a feloldására, hogy sajnos, volt olyan párt, amely kijelentette, hogy újabb kárpótlási momentumot nem fogad el. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Kérem, hogy értékeljék át korábbi gondolataikat. (Taps a jobb oldalon.)
