AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Jó közgazdászszokáshoz híven kétféle válaszom is van az ön kérdésére. A szó szoros értelmében véve a kérdését, azt kell mondanom, hogy ez nem járható út; tehát nevezetesen az, hogy a Magyarországnak hitelezőknek ajánljuk föl, hogy ahelyett, hogy törlesztenénk, kamatot fizetnénk, bizonyos tulajdonokat, koncessziókat vigyenek el Magyarországról. Ilyen stílusú megoldásokat Latin-Amerikában szoktak alkalmazni, két átütemezés, óriási fizetési krízisek után. A kulturált pénzvilágban ez nem egy használatos módszer, és rengeteg hátulütője is van.
Csak arra az egyszerű tényre szeretném fölhívni a figyelmet, hogy mondjuk az a kötvénytulajdonos, aki megvette a Magyar Nemzeti Bank valamelyik kötvényét - mondjuk Franciaországban -, nyilván messze nem gondol arra, hogy ő itt Magyarországon valamiféle ipari objektum tulajdonosa szeretne lenni - őt ez nem érdekli, és innen kezdve ez a dolog így nem tud működni.
A másik válaszom a kérdésére azonban pozitív, tehát, hogy a magyarországi privatizáció előrehaladásával - és most szélesen értve a privatizációt, tehát amiben állami vagyont eladunk, koncessziós jogokat értékesítünk -, ezzel a folyamattal lehetséges-e az ország egyensúlyi helyzetét javítani? Erre azt kell mondanom, hogy igen. Az előző kormányzat is elindult ebben az irányban - hadd említsem csak mondjuk a MATÁV- privatizációt. Az új kormányzat még inkább szeretne ezen az úton továbbmenni, és nem véletlen, hogy azt mondjuk, hogy a privatizációnál a kulcskérdésnek a készpénzért való privatizációt tekintjük, és ha a készpénzért való privatizáció előrehalad, akkor azért ez jelentős részben azt is fogja jelenteni, hogy konvertibilis devizáért értékesítünk. Ha konvertibilis devizáért értékesítünk olyanoknak, akik szeretnének konkrét magyar dolgokat venni - tehát nem madzagoljuk össze, hogy pont annak kéne megvenni, aki valamilyen kötvényt jegyzett nálunk, hanem olyan befektetőket próbálunk találni, akik itt találnak kívánatos befektetési területeket -, akkor tulajdonképpen az történik, amit az ön kérdése céloz. Az történik, hogy külföldi működőtőke - végső soron külföldi tőke - érkezik be Magyarországra, és ez könnyíti az ország egyensúlyi helyzetét.
Tehát az az ambíciózus cél, ami a következő évben mondjuk úgy fogalmazódik meg, hogy szeretnénk egy olyan 150 milliárd forintot - mintegy másfél milliárd dollárt - készpénzes privatizációból beszedni, ez nyilván nem lehet mind dollár, de mondjuk ha lesz fél- vagy egymilliárd dollár, akkor ez már képes arra, hogy mondjuk a fizetésimérleg-hiány jelentős részét finanszírozza. Tehát végső soron - tartalmát tekintve - valóban az az egyik járható út az egyensúlyi helyzet kezelésében, hogy elfogadjuk azt, amit ön ajánl. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
