DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány kérdésben kénytelen vagyok reagálni arra, amit Szekeres Imre mondott.
Nem először tapasztaljuk azt, hogy éppen a kárpótlások kapcsán - és korábban az igazságtételi törvénycsomag kapcsán is - valahol összemosásra kerül az áldozat és az, aki az áldozat számára a hátrányos helyzetet megteremtette.
Itt elhangzott, hogy a kárpótlási törvények, amelyeket a Magyar Demokrata Fórum, a KDNP és a Kisgazdapárt áterőltetett a parlamenten, indokolatlan feszültségeket keltett az emberek között. Én azt hiszem, az teremtett feszültséget az emberek között, hogy őket vagyonuktól megfosztották és politikai és emberi jogaikban korlátozták őket. (Taps az MDF és az FKGP padsoraiban.)
Tehát amikor ennek a helyretételéről van szó, akkor nagyon indokolatlannak érzem ennek megjelenítését. Egyébként csupán utalni szeretnék arra, hogy az MSZP képviselői is az akkori parlamentben több kárpótlási törvényt megszavaztak, tehát a döntésnek részesei voltak.
Hozzá kell tennem azt is, hogy ezeknek a kárpótoltaknak a jegy-elértéktelenedése nem vezethető vissza a korábbi időszakra, hiszen 40 milliárd forint vagyont már kárpótoltunk a korábbi időszakban, és gyakorlatilag a földeladások, a földárverések befejeződtek. És a múltkori vita pont arról szólt, hogy mivel most már áttekinthető, ki mindenkinek van kárpótlási jegye, egy 80-100 milliárd körüli csomag tavasszal elkészítésre került. Ez gyakorlatilag a kárpótlásba azonnal bevonható lett volna.
Azt hiszem, sok mindennel vádolták a korábbi kormányzatot. De most azt felróni, hogy nem akartuk azt az állami vagyont a választások előtt propagandisztikusan szétosztani, hanem megvárva a választásokat otthagytuk, hogy mi az, amiből választani lehet és amiből a végrehajtást továbbra is elő lehet segíteni - én úgy hiszem, most ezt visszájára fordítani nem éppen a legildomosabb Szekeres Imre részéről. (Sepsey Tamás és Salamon László tapsol.)
A másik dolog, amiről még szólnom kell: nagyon sok vád hangzott el annak idején, hogy azoknak a kárpótoltaknak, akiknek hamarabb megvan a határozatuk és megkapják a kárpótlási jegyet, jogegyenlőtlenséget okoz, ha ők hozzájutnak, mások pedig később esetleg már nem. Ez is indokolta, hogy egy meghatározott volumenű kárpótlási jegy után esélyegyenlőség teremtődjék ennek a rétegnek.
Végezetül szeretnék utalni arra, hogy a kárpótlási törvények - amelyeket ugyan a Ház sok esetben az akkori ellenzék egyetértésével is megszavazott - nem teljesen és végérvényesen az akkor kormányzó pártok szája íze szerint születettek meg. Hogy mi mire használható és milyen formában, az nagymértékben az Alkotmánybíróság döntései után kialakult korrekciók és a lehetséges, jogilag korrekt megoldások során alakult ki.
Tehát itt egy jogállamnak megfelelő kárpótlási törvény született. Én úgy hiszem, ha ezt összehasonlítjuk számos országban végbement reprivatizációs gyakorlattal, ehhez képest a magyar kárpótlás egy olyan középutat talált meg, amely figyelemmel volt az ország eladósodott állapotára is, és ezt most utólag, mint egy rosszt, elítélendőt, de azért mégis ímmel-ámmal teljesítendőt megjeleníteni ebben a parlamentben nem lehet.
Én csak azt szeretném kérni, hogy a döntések halogatásával, az előkészített privatizációs csomagoknak az eltüntetésével ne próbáljuk elvenni ezeknek az embereknek a kárpótlásba vetett reményét, hitét és a további üzletszerű értéken aluli megvásárlást egyes felvásárlók számára lehetővé tenni, hanem valóban lássuk azokat az elképzeléseket, amelyekkel a kormány eleget kíván tenni a maga által is elfogadott és adott időszakban megszavazott kárpótlási törvényeknek. (Taps.)
(15.40)
