DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaink! Így a vita végére sodródva, ennyi felszólalás után már nagyon nehéz újat mondani. Én nem is vállalom ezt a feladatot.
Erről az egész félbevágott törvényjavaslatról és annak a vitájáról az jut valahogy az eszembe, hogy az életben számtalan elviselhetetlen, kínzó, lidércnyomásos helyzet adódhat, de ezek közül is talán a legkínzóbb és legfájdalmasabb kísérleti nyúlnak lenni a vegytiszta jogi laboratórium műtőasztalán.
(11.40)
Mert valahogy most ebben a törvényjavaslatban ez a helyzet. Itt fekszik előttünk az önkormányzat, a kísérleti nyúl, körülállják itt a szép fehérgalléros jogi doktorok, nyomkodják bele a különféle injekciókat, azzal a feltételezetten őszinte jószándékkal, hogy még tökéletesebbé, még nyúlabbá tegyék, csak közben elfeledkeznek arról, hogy ezek között az injekcióstűk között valahogy mérgezett is lehet.
Most mi lehet a szegény kísérleti nyúl sorsa? Vagy megússza a dolgot némi kisebb agykárosodással, vagy olyan mértékben túléli, hogy akkora nyúllá válik, hogy még az oroszlánnak is nekimegy. Most a helyzetét bonyolítja és súlyosbítja, hogy már előre közlik vele, hogyha most ez a kísérlet nem az elvárásoknak megfelelően sikerül, akkor egy év múlva majd visszamasírozhat újból a kísérleti padra, a műtőasztalra, és ha netalán a mostani kísérlet eredményeként három füle nőtt volna, akkor majd az egyiket levágják, hogyha pamacsosabb lett a lába, azt majd leborotválják, nyugodjon bele, hogy a választások után olyan nyúllá fogják majd a második kísérletben alakítani, amilyen az elvárásoknak megfelel.
Tehát itt ebben az általános vitában inkább azzal kellene foglalkozni, hogyan is állunk ennek a törvényjavaslatnak a szükségességével, és nézzünk meg már közelebbről egész röviden a tűk közül néhány mérgezett tűt.
A törvényjavaslat szükségessége. Azzal valahogyan egyetértés alakult ki a Házban, hogy ezek az önkormányzatok azért jól működtek, kiérdemelték a megbecsülést. Rengeteg idézet hangzott el az általános vitában az 1990-es felszólalásokból. Én nem vájkálok a történelmi múltban. Én az 1994-es vita néhány klasszikus felszólalásából idézek. Az általam nagyrabecsült Dornbach Alajos képviselőtársam egyértelműen rögzítette: "Az önkormányzatok az új demokrácia legsikeresebb intézményeinek minősültek és az állampolgárok széles körének a megbecsülését élvezik." További idézet: "Az elmúlt négy évben az önkormányzatok túlnyomó többsége kiválóan működött" - nemcsak eddig értek a felszólalással egyet, hanem a következőben is, hogy - "de nincs olyan kiváló működés, amit ne lehetne tovább fokozni."
Nézzük meg a fokozásnak az útját. Nézzük meg Kónya Imre képviselőtársam felszólalásából, aki elmondta itt, hogy hosszú és körültekintő elméleti, gyakorlati, szakmai munka készült a Belügyminisztériumban az önkormányzati törvény módosításáról, s ezt a leköszönő kormányzat az utódjára hagyományozta. Ő is kifejezte a sajnálatát, hogy a gondos munkával, a teljes szakmai és politikai egyetértéssel létrejött, s tető alá hozott átfogó módosítás elemei most egymástól elszakítva, a belső koherenciát veszélyeztetve, pillanatnyi érdekeknek alávetve kerülnek több szakaszban az Országgyűlés elé.
Udvariasságból utoljára hagytam párttársamnak, Pálfi Dénesnek a felszólalását, aki felsorolta teljes egyetértésben, hogy valóban módosítani kell a gyakorlati tapasztalatok alapján az önkormányzati törvényt. Felsorolta azokat is, hogy hol indokolt valóban az önkormányzati törvénynek a módosítása. Itt a kérdés az, hogy a kísérletet egy menetben kell-e végrehajtani, vagy darabolni kell.
Az egy menetben történő kísérlet nyilván sokkal kellemesebb a nyúl számára is, de szerintem a kísérletezőt is megkíméli attól, hogy újból kelljen kísérleteznie, és egy kicsit megkíméli önmagát a politikai sandaság általuk megalapozatlannak minősített vádjától is, hogy majd a választási eredményektől függően kerül sor a bizonyos harmadik fülnek a levágására és a pamacsoknak a leborotválására.
Tisztelt Országgyűlés! Most néhány mérgezett tű.
Itt többször foglalkoztak már ezzel a bizonyos köztársasági megbízotti intézménnyel, és az indokolás azzal az egyszerű mondattal intézi el most a köztársasági megbízotti intézmény kiirtását, hogy a regionális köztársasági megbízott intézménye nem vált be, hivatalai viszont eredményes munkát végeztek a törvényességi ellenőrzésben, az igazgatásban. Hogy hol, mikor, miben, mennyiben nem vált be, arról a magyarázat ugyan hiányzik, de a végeredmény az, hogy meghalt a király, éljen az új uralkodó, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal, és annak a vezetője, mert a feladatok megmaradnak, fehér folt nem maradhat, a törvényességi felügyeletet és a köztársasági megbízotti feladatokat valakinek el kell látnia. Deutsch Tamás képviselőtársam nagyon szellemesen utalt arra, hogy valahogy ez a bizonyos hivatal elmozdulást jelent a főispáni rendszernek a visszatérése irányában. Ha jobban megnézik, valóban, most nem díszmagyarban jön vissza a főispán, de teljes vértezetben, lényegében ugyanazokkal a feladatokkal. Tehát most meghal nyolc király, lesz helyette húsz, ami nyilvánvalóan a költségcsökkentés irányában is fog hatni, mert hiszen a feladatok nyilvánvalóan megmaradnak.
Most valahogy én úgy érzem, hogy egész Európában a régiók irányában megy a fejlődés, régiók között jön létre egészséges együttműködés. Azért ez a köztársasági megbízott a feladatainak az ellátása során összefogta a régiókat és eredményt tudott felmutatni. Azt is tudom, hogy meggondolatlan dolog tekintélyre hivatkozni, de valahogy úgy érzi az ember, hogy jó, ne legyen címzetes államtitkár, de egy régió vezetője valahogy nagyobb tekintéllyel rendelkezik, mint a megyei közigazgatási hivatalnak a vezetője. 1990-ben utáltuk a főispánt, lett helyette köztársasági megbízott. 1994-ben most utáljuk a köztársasági megbízottat, lesz belőle megyei közigazgatási hivatalvezető. Mi lesz '98-ban? Valahogy állandóságra kellene törekedni. Kétségtelenül nem az utálat állandóságára, hanem a szabályozásnak az állandóságára, az a problémát jobban meg tudná oldani.
A másik mérgezett tű a polgármester tisztségének, a polgármester tekintélyének az erősödése. Én nem tudom, hogy mennyiben hat az erősödés irányában az, hogy a képviselő-testület minősített többségi döntéssel kimondott feloszlása esetén oszlásnak indul a polgármester is. Ezt nem lehet indokolni azzal, hogy ő is az önkormányzati képviselőtestület tagja, őt azért polgármesternek választották meg, tehát ha az önkormányzat többségi döntéssel kimondja a saját feloszlását, ebből logikailag nem következik, hogy a polgármesternek is feltétlenül oszlásnak kell indulni.
És mi vár még szegény, jobb sorsra érdemes bíróságokra, hiszen a törvényjavaslat szerint a polgármester sorozatos törvénysértő tevékenysége és mulasztása miatt a képviselőtestület keresetet nyújthat be a polgármester ellen. Nagyon jól tudjuk, hogy a polgármester, önkormányzati testület közötti vitának mindig van némi politikai felhangja. Szegény bíróságokra elég sok feladat hárul, ha most még ezeket a pereket is el kellene bírálniuk, akkor ez kétségtelenül nem a polgármesteri tisztség erősödése irányában hat.
Nézzük a harmadik mérgezett tűt. Állandóan vita van arról, megyei önkormányzat, mi legyen, a középszintű igazgatásnak mi legyen a feladata. De az is igaz, kérem szépen, hogy a dekoncentrált szervezetek úgy nyüzsögnek, mint a darazsak. De valahova azokat majd telepíteni kell. De mikor fogjuk majd eldönteni, majd a második kísérletnél fogjuk eldönteni, hogy a dekoncentrált szervezetek telepítésével a települési önkormányzatot, vagy pedig a megyei önkormányzatot fogják erősíteni. Itt már más képviselőtársam szót ejtett a főváros és a kerületek közötti viszonynak a szabályozásáról, hogy az mennyiben sérti a kerületek önállóságát.
Befejezésül Szabad György képviselőtársamra hivatkozom, aki azt mondta, hogy legjobb lenne azért egy partit egy ép paklival lejátszani - így szokták -, nem húznak ki belőle lapokat, hogy valahogy egységesen előterjeszteni ezt a kétségtelenül szükséges, az önkormányzati törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot, nem két kísérletben végrehajtani, mert így, őszintén szólva, tisztelt képviselőtársaim, egy feladatunk marad: drukkoljunk ennek a nyúlnak, hogy túlélje ezt az első számú kísérletet, és valóban váljék olyan bátorrá, olyan igazi nyúllá, amely a központi hatalmat megvalósító és megtestesítő oroszlánnal is szembe tud és mer majd szállni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiban.)
(11.50)
