DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vita során a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselői a törvénytervezet csomagjával kapcsolatos globális nézeteiket kifejtették és én, mint utolsó fiatal demokrata felszólaló, e törvénytervezet tárgyalása kapcsán már csak két olyan kérdéskörre szorítkozom a felszólalásomban, amely még valamilyen szempontból figyelmet érdemel.
A kérdések egyik csoportja az, amiről ebben a vitában még nem sok szó esett, de problémás volta miatt érdemes legalább a figyelmet felhívni rá. A másik csoport pedig az, amiről ugyan már több képviselőtársam is részletesebben beszélt, de a változtatás meglehetősen problémás jellege mindenképpen indokolja azt, hogy még szó essen róla.
Szekeres Imre frakcióvezető úr az előbb azt említette, hogy a vita lezárására ma szükség van, és ebben megegyezés is történt. Azt hiszem, ennek nem nagyon lesz akadálya, mert ha jól látom, én vagyok az utolsó felszólaló, legalábbis a jelentkezési lapról úgy tűnik, hogy én vagyok az utolsó felszólaló e törvénytervezet vitája kapcsán. Tehát a vita lezárható.
Egyébként pedig nem értem azt az utalását, hogy sürgetne bennünket az idő. Az idő nem sürget bennünket. 1990-ben valóban sürgetett, mert a nyakunkon lévő tanácsrendszerrel kellett valamit csinálni, és önkormányzati demokratikus Magyarországot kellett kialakítani. Ma azonban van hatályos, a parlamenti politikai pártok konszenzusa által elfogadott önkormányzati és önkormányzati választási törvény. Tehát semmiféle probléma nem származna abból, amennyiben ez a helyzet a továbbiakban is fennmaradna.
Nos, az előbb említett problémakörökről máris beszélni kívánok. A törvénymódosítási csomagban elhagyni javasolnak egy olyan szakaszt, amelyet a Fiatal Demokraták Szövetsége 1990 nyarán az önkormányzati törvény tárgyalása során javasolt. Nevezetesen azt a részt, hogy a képviselő-testületeknek a helyi szervezeti és működési szabályozatok meghozatalára csak kétharmados szavazattöbbséggel van lehetőségük. Ez az egyetlen kétharmados szavazás, amit a helyi képviselő-testületekre kötelező jelleggel az eddig hatályos törvényünk előír és ennek megszüntetését javasolják. Igazából nem értem, mik azok a szakmai okok, amelyek indokolják, hogy a helyi házszabály, az SZMSZ - amely tulajdonképpen a helyi közösség mini alkotmánya -, tehát ez az egyetlen fontos kérdés csak egyszerű többség alapján, nem egy szélesebb konszenzus, több képviselő egyetértése alapján születhessen meg. Azért sem értem, hogy miért javasolják az előterjesztők ezt a megoldást, hisz '90 nyarán ezt a beterjesztésünket az ellenzék, tehát a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői egyöntetűen támogatták, így ezt a hatpárti megállapodásban a kormánykoalíció is megértéssel fogadta, és be is került a törvénytervezetbe.
Új eleme a javaslatcsomagnak és többen megemlítették már, hogy a képviselő-testület saját döntésével feloszlathatja önmagát. Ez szerintem helyes, meg kell adni a jogot és a lehetőséget arra, hogy a képviselő-testület - ha úgy gondolja, hogy munkáját nem tudja eredményesen tovább folytatni, vagy olyan politikai konfliktusok merülnek fel a képviselő-testületen belül, hogy ezek valamilyen megoldást kívánnak -, abban az esetben a képviselő-testületnek legyen módja élni ezzel a lehetőséggel. Eddig is megvolt a lehetősége annak, hogy a polgármesterek lemondjanak, nyilván e fennálló lehetőségen a javaslat nem változtat. Azonban szerintem alkotmányjogilag elképesztő az a megoldás, hogy a választópolgároktól közvetlenül mandátumot nyert polgármester hivatali ideje igazodjon ahhoz, hogy a képviselő-testület milyen döntést hoz. Tehát, ha a képviselő-testület úgy gondolja, hogy lemond, magával rántja ezzel a polgármestert is - akit pedig nem ő maga választott. Ez számomra elképesztő, és nem is értem, miért kell beletenni a törvénybe. Ha konfliktus van a polgármester és a képviselő-testület között, amelyet nem tudnak feloldani, akkor a képviselő-testület választhatja azt a lehetőséget, hogy feloszlatja önmagát, a polgármester választhatja azt a lehetőséget, hogy lemond, és új választást írnak ki. De nem értem, hogy a polgármester lemondása miért eredményezné egyértelműen a képviselő-testület feloszlatását is, hisz a törvény szövegéből ennek következnie kellene.
Van egy pont, amiről eddig talán nem esett szó, ez a 19. § (2) bekezdésének f) pontja, ahol azt említik, hogy "a képviselő köteles ellátni a képviselő-testület által meghatározott feladatokat". Nem egészen értem, hogy mit akar a belügyminiszter úr az előterjesztésében előhozni. Ha egy képviselő nem ért egyet egy döntéssel, e szakasz alapján a képviselő-testület elvileg bármire, bármilyen megoldásra kötelezheti. Ezt abszolút helytelennek tartom.
A 24. § (1) bekezdése megtiltaná, hogy a polgármester és az alpolgármester ezen túl az önkormányzati bizottság tagja vagy annak elnöke legyen.
(12.40)
Nagyon szívesen láttam volna, ha itt valóban vita zajlik és teszem azt, a kormánypárti képviselők is hozzászólnak a vitában, nemcsak az ellenzéknek engedik át a terepet. Ha például az ilyen passzusokhoz benyújtják azokat a tapasztalatokat, hogy melyek azok a szakmai indokok - vagy az elmúlt négy év rossz tapasztalatai -, amelyek azt mutatják, hogyha a polgármester vagy alpolgármester tagja vagy elnöke volt bármely önkormányzati bizottságnak, az milyen rossz hatást fejtett ki abban a bizottságban, vagy milyen hátrányokat szenvedett el ebből az önkormányzat. Márpedig ha ilyen tapasztalat nincsen, ilyen szakmai érveket nem hallottunk, akkor nem értjük azt az önök által állandóan hangoztatott érvet, hogy egy szakmai kormány egy szakmai előterjesztés alapján állította össze ezeket a pontokat.
Azt már jobb ötletnek találom, hogy a közvetlen polgármester-választásnál a képviselő-testület az alpolgármestereket a polgármester javaslata alapján választja meg. Ez azért helyes, mert ha a polgármester és a képviselő-testület pártösszetétele nem azonos többséghez tartozik, abban az esetben a képviselő-testület nyilván olyan alpolgármestereket választhatna a polgármester mellé, amilyeneket ő akar. Itt egy bizonyos konszenzuskényszernek érvényesülnie kell a végrehajtó hatalom bizonyos egységében, bizonyos megállapodásokat meg kell kötni helyileg, tehát éppen ezért helyesnek tartom, hogy a polgármester ajánlja az alpolgármestereket, a testület pedig választja.
Itt jön be azonban az a kérdés, amelyet nem értek - ezt már az előző törvénytervezet kapcsán is felvetettem, és az előbb Rapcsák András képviselőtársam is részletesen kifejtette, és én nagyon is egyetértek azzal a véleménnyel, amit kifejtett -, nevezetesen az, ami a polgármester, a jegyző és a testületek viszonyrendszerét határozza meg. Én már eddig is említettem, hogy szerintem ezek a kérdések nincsenek megfelelően és részletesen szabályozva, illetve azok a szabályok, amelyek itt születtek, nem alkalmasak arra, hogy a felmerülő konfliktusokat megfelelően megoldják.
Úgy gondoljuk, a polgármester jogosítványainak szélesítése abban az esetben szükséges, amikor közvetlenül választják. Azzal, hogy a polgármester közvetlenül nyeri a hivatalát, természetesen valamivel nő az ereje a közvetlen választás által, de gyakorlatilag ezt csak akkor valósíthatja meg, amennyiben a jogszabályokban - pontokban rögzítve - hatásköröket kap.
Vannak bizonyos elmozdulások a törvénytervezetben, ezen elmozdulások szerint azonban - meglátásom szerint - a polgármester a jogkörét kifejezetten a képviselő-testülettel szemben érvényesítheti; ilyen például az a lehetőség, amit a polgármester kap, hogy három napon belül megvétózhatja az önkormányzat döntéseit. Ez szokatlan a nemzetközi gyakorlatban, hogy egy testület tagja megvétózhatja a testület döntéseit. Az ismert - ha mondjuk hivatkozunk a magyar alkotmány rendelkezéseire -, hogy a köztársasági elnök úrnak joga van a parlament döntéseit egyszer megvétózni, azonban ilyen jogkörrel az Országgyűlés elnöke természetesen nem rendelkezhet, én nem is ismerek olyan országot, ahol egy testület vezetője rendelkezne ilyen jogkörökkel, nem pedig egy kívülálló személy.
Tehát ez egy olyan elmozdulás a polgármester jogkörének kiterjesztésében, ami szerintem kifejezetten rossz irányú elmozdulás. Ugyanakkor a munkáltatói jog kérdésében - és Rapcsák András képviselőtársam már erről is részletesen szólt - kifejezetten egy visszavonulás látszik, mégpedig abban, hogy a munkáltatói jogkör jelentősen megoszlik a jegyző és a polgármester között, és az én olvasatomban inkább a jegyző felé tolódik el ez a munkáltatói jogkör.
A település lakossága felé nem viselheti a jegyző a felelősséget. A felelősséget csak választott tisztségviselő viselheti, tehát csak a polgármester. Márpedig egy munkáltatói joggal nem felruházott polgármester ereje a hivatalban meglehetősen gyenge. Ezért nem véletlen - és ez a példa is elhangzott már -, hogy önök, tisztelt kormánykoalíciós képviselő urak és hölgyek, a minisztériumok esetében nem a közigazgatási államtitkárra ruházták a munkáltatói jogokat, hanem azt továbbra is a miniszterek gyakorolják, és ez így is van jól. Ő a felelős a minisztérium vezetéséért és azt gondolom, egy városházán vagy egy községházán történő dolgokért elsősorban a polgármester a felelős és ahhoz, hogy ezt a jogkörét rendesen gyakorolni tudja, a munkáltatói jogokat teljesen bírnia kell, nem pedig csak megosztva.
Nem is szólva arról, hogy mivel a képviselő-testület választja a jegyzőt, a polgármestert pedig a polgárok, amennyiben más - és ez többször előhozott példa volt - más pártállású a képviselő-testület többsége és más többséghez tartozik a polgármester, akkor a képviselő-testület olyan jegyzőt tud a polgármester mellé tenni, ami a végrehajtó hatalom; tehát a polgármesteri hivatal végrehajtási lehetőségeit jelentősen rombolhatja. Arra van példa nemzetközileg nagyon sok országban, hogy különválasztják a végrehajtó hatalmat és a törvényhozó hatalmat, itt helyileg a rendeletalkotó hatalomról beszélhetünk, tehát a képviselő-testületről, de arra nem nagyon találtam példát, hogy a végrehajtó hatalmat megpróbálják helyi szinten megosztani. Ez nem más a jegyző és a polgármester között, mint a végrehajtó hatalom megosztására tett kísérlet, aminek szerintem inkább a kárát, mint a hasznát fogjuk élvezni.
A népszavazás kapcsán e törvényben is meg kell említenem egy pontot. A kiírással és egyebekkel a választási törvénnyel kapcsolatban már foglalkoztam, de van egy pontja, aminek hiányosságaira szerintem talán nem is gondoltak az előterjesztők - de lehet, hogy gondoltak, és ezzel a további nehezítést kívánták szolgálni, nem tudom, hogy mi volt a szándék; feltételezzük, hogy talán nem gondoltak rá -, ez pedig az, hogy a népszavazási törvény az eredményességhez azt a feltételt szabja, hogy a népszavazásra kiírt tárgykörök valamelyikének a szavazatot leadó összes polgár többségének támogatását kell bírnia. Ez természetesen helyes, amennyiben egy igen-nem kérdést tettek fel a polgároknak, tehát amiben két lehetőség közül lehet választaniuk.
A népszavazásokat azonban nemcsak így lehet kiírni. Van lehetőség arra, hogy a polgárok elé akár három vagy négy alternatívát is állítanak választásra, márpedig ebben az esetben igencsak előfordulhat az a lehetőség, hogy egyik alternatíva sem kapja meg a polgárok abszolút többségének támogatását. Ez viszont megint a népszavazás eredményességét és a népszavazással élés lehetőségét rontja, mert ebben az esetben a döntés automatikusan a képviselő-testületre száll vissza. Tehát úgy érzem, hogy ezzel a polgárok közvetlen hatalomgyakorlási jogait csorbítjuk, ha ezek az intézkedések így benne maradnak.
Végezetül, mielőtt a végére rátérnék, a fővárosi törvény kapcsán csak egyetlenegy pontra szeretném felhívni a figyelmet, mivel képviselőtársam - a frakciónkból - már részletesen kifejtette a fővárosi részekkel kapcsolatos álláspontunkat. Az mindenesetre érdekes számunkra, hogy a fővárosban a főpolgármester közvetlen választása mellett mégsem érvényesül - általában a többi önkormányzathoz hasonlóan - az a szabály, hogy a polgármester javaslatára jelölheti a főpolgármester-helyetteseket a főpolgármester, hanem egyszerűen a Fővárosi Közgyűlés választja. Ugyanakkor nem érvényesül az a szabály sem, ami a helyi önkormányzatoknál most szintén bevezetésre kerülne, hogy a képviselő-testület csak saját tagjai köréből választhatja meg az alpolgármestereket. A főpolgármester-helyettesekre itt egy külön szabály jön be, ami azt rendezi, hogy amennyiben kívülről választanak főpolgármester-helyettest a közgyűlés tagjai, akkor milyen jogaik és kötelességeik vannak a főpolgármester-helyetteseknek. Nem értjük azt, hogy ez miért született meg, mi indokolja azt, hogy a fővárosban a helyettesítésre vonatkozó ilyen szabályokat máshogy rendezzék, mint általában a magyar önkormányzatokban.
Utolsó pontként pedig a megyei közigazgatási hivatalokkal szeretnék foglalkozni. Több képviselőtársam is részletesen szólt ezekről, csak Szabad György nevét hadd említsem meg, aki emlékezetes szavakat mondott ennek kapcsán. 1990-ben, amikor az akkori kormány az önkormányzati törvényt benyújtotta, abban szerepelt a főispáni hivatal bevezetésére vonatkozó javaslat. Az akkori ellenzék ezt mereven elutasította; nézetem vagy emlékezetem szerint két olyan pont volt, ami miatt az ellenzék úgy döntött, hogy kifejezetten ellenezzük ezen hivatalok bevezetését.
Az egyik a főispánnak az a jogköre lett volna, amivel önkormányzati döntéseket és határozatokat függeszthetett volna fel a bírósági döntésig. A másik ilyen pedig az, hogy megyei szerveződés helyett az ellenzéki pártok inkább regionális szerveződést kívántak, amit végül a köztársasági megbízotti hivatalok felépítésében sikerült is megtalálni, és a köztársasági megbízott nem kapta meg ezt a főispáni jogkört az önkormányzati döntések felfüggesztésére vonatkozóan.
Ugyanakkor a három akkori ellenzéki pártból kettő - amely most kormányra került - ezt a javaslatot egy felmelegített formában benyújtotta elénk, és e javaslat szerint - csak a neve más, nem főispán, hanem a közigazgatási hivatal vezetője, és ha már a névről van szó, nekem a régebbi jobban tetszik, de legyen akkor új neve és persze bonyolíthatjuk még a nevet - a megyei közigazgatási hivatal vezetőjének megvan a joga arra, hogy felfüggesztesse az önkormányzatok bármilyen határozatát a bíróság döntéséig. Mivel tudjuk, hogy Magyarországon a bíróságok döntéséig akár hosszú évek telhetnek el, ez azt jelenti, hogy mivel a közigazgatási hivatal vezetőjét a belügyminiszter nevezi ki és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat, a Magyar Köztársaság belügyminisztere bármikor, bármelyik önkormányzat bármelyik döntését felfüggesztheti, a legdurvább módon is beavatkozhat az önkormányzati jogok érvényesülésébe.
(12.50)
Ezt a jogkört kívánják önök, uraim, megadni a kormánynak, s azon keresztül a belügyminiszter úrnak. Ez nem önkormányzati szabályozás kérdése, ez az államhatalom legdurvább beavatkozása az önkormányzati jogokba. Ezt nem tudjuk, ezt nem lehet elfogadni. A kérdés csak az, amit önök már többször is elmondtak, s ma Szekeres Imre frakcióvezető újból említette, hogy szakértői anyagok alapján nyújtották be ezt a tervezetet. Továbbra is szívesen megismerkednénk azokkal a szakértői anyagokkal, amelyek azt mutatják ki, hogy szükség van arra, hogy a közigazgatási hivatal vezetői ilyen széles körű jogköröket, a belügyminiszteren keresztül ilyen széles körű jogköröket gyakorolhassanak. Köszönöm
