DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az már világos volt előttem, illetve többünk számára, hogy bizonyos szavakon, például szakértő, szakszerűség alatt különböző dolgokat értünk. Ebben eltér a véleményünk, de sajnálattal kell tapasztalnom, hogy az a szótár, amibe ezeket a szavakat be lehetne írni, egyre jobban szaporodik. Ahogy hallgattam az önkormányzati bizottság előadóját, úgy gondolom, az "alapos" szó is bekerülhet ebbe a szótárba, de ahogy figyelem a vitát, illetve a vita hiányát, úgy gondolom, hogy hamarosan a "párbeszéd" is ebbe a szótárba fog bekerülni.
Milyen tapasztalataim voltak az önkormányzati bizottság ülésén, miután 35 módosító javaslatot készítettem az önkormányzati törvényhez azzal a szándékkal, hogy azokat a megfogalmazott törekvéseket, amiket itt szóban deklaráltak, valahogy a normaszöveg szintjén is tapasztaljuk. Megítélésem szerint maguknak az önkormányzati törvényhez kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása is egészen méltatlan időben történt, az elmúlt héten pénteken, a késő délutáni órákban. Képzeljék el, amikor délután fél 5-kor még 150 módosító javaslat áll a tisztelt bizottság előtt és tapasztaltam, hogy a bizottság tagjainak az elsődleges törekvése nem az érdemi és alapos vita volt, hanem az, hogy a feladaton minél gyorsabban túl legyenek.
(11.20)
Természetesen fél ötkor még előttük volt 150 módosító javaslat, de ne legyen senkinek aggálya, ezeket a bizottság végigtárgyalta. Hogy ez mennyire volt szakszerű és alapos, ennek eldöntését önökre bízom, hisz nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mást értünk ezeken a fogalmakon.
Amikor a bizottság ülésén tapasztaltam ezeket a méltatlan körülményeket, olyan formában próbáltam alkalmazkodni a kialakult helyzethez, hogy a beadott módosító javaslataim közül nagyon soknál nem érveltem mellette, nem próbáltam a bizottság tagjainak türelmét igénybe venni, inkább a bizottság és a saját erőmet egyes kiemelt fontosságú kérdésekre tartalékoltam és reméltem, hogy a bizottságnál ez megértésre talál. Szolidan ment is ez egészen addig, míg el nem érkeztünk a törvényjavaslat módosításának 38. §-ához, amely megítélésem szerint egy kardinális kérdéssel foglalkozik. Nevezetesen azzal, hogy az ország legnagyobb önkormányzati testületének összetétele milyen legyen.
Amikor próbáltam az előterjesztő érveit megismerni, hogy miért kerül sor változtatásra - hangsúlyozom, én is indokoltnak látom a változtatást, csak más irányban -, nem nagyon kaptam erre választ és az előterjesztéshez benyújtott szöveges indoklás sem tartalmazott erre eligazítást. Ezért a bizottság ülésén próbáltam ezt megismerni és saját véleményemet elmondani. Miután az ülést vezető szabaddemokrata alelnök eléggé határozott hangnemben közölte velem, hogy ez eldöntött kérdés, közölte velem, hogy erről már rengeteget vitatkoztak és közölte velem kvázi, hogy ne éljek vissza azzal a lehetőséggel, hogy tanácskozási joggal veszek részt. Úgy gondolom, hogy ezek nagyon méltatlanok egy bizottság üléséhez. Ezek után természetesen nem is vettem részt a bizottság ülésén, ezért kénytelen vagyok érveimnek egy csökkentett részét itt, a plenáris ülésen elmondani, bár vakon hittem abban az álláspontban, ami szerint a parlament érdemi munkáját megpróbáljuk a bizottsági ülésekre tenni. Azt tapasztalom, hogy az önkormányzati törvény ügyében érdemi vita, azaz párbeszéd sem a plenáris ülésen, de még kevésbé a bizottsági ülésen sem alakult ki.
Mi is a jelentősége és mi az a módosító javaslat, amit az előterjesztő beterjesztett a fővárosi önkormányzat testületének létrehozására? Az, hogy a 88 fős testület 22 kerületi képviselőtestület által delegált küldött-tagjának megvonja a szavazati jogát és a közgyűlés működésében való részvételük feltételeit a szervezeti és működési szabályzatba helyezi el, tehát tovább korlátozza a lehetőségeiket.
Itt, a főváros esetében fontosnak tartom tisztázni az alapvető véleményazonosságot és véleménykülönbséget közöttünk. Tehát mi alapvetően egyet tudunk érteni azzal, hogy Budapest egységesebb, vagy ha úgy tetszik - bár tartalmát tekintve nem biztos, hogy ez megfelelő - centrálisabb legyen, de ezekkel a módszerekkel, amelyekkel önök ezt el kívánják érni, a főváros és a kerületek között lévő feszültségek nem feloldódnak, hanem kiéleződnek. Amikor a feladat- és hatásköröknek jelentős részét - talán helyesen - áttelepítjük a fővárosi önkormányzat közgyűléséhez, akkor teljes mértékben helytelen a területi elv alapján delegált képviselők szavazati jogát megvonni.
Megítélésem szerint ellentétes irányban kellene elmozdulni, olyan formában, hogy ezeket a testületeket azok a közvetlenül választott polgármesterek képviseljék, akikre azért szavaznak az emberek, mert naiv módon azt hiszik, hogy Budapesten ők fogják intézni a helyi ügyeket. A helyi ügyeket Budapesten nem a közvetlenül választott polgármesterek fogják intézni, hanem a pártlistákon összeállított fővárosi önkormányzati testület. Ezekbe a testületekbe a helyesen közvetlenül választott polgármesterek véleményét még be sem engedjük. Ha a polgármestereknek mi közvetlen választással erőteljesebb legitimációt adunk, akkor miért csökkentjük a lehetőségeiket? Miért nem adjuk meg ehhez kapcsolódóan azokat a jogokat, jogosítványokat, amelyek feladataik elvégzésében segítik őket?
Nyugodtan ki merem mondani, hogy ezzel az eljárási technikával Budapesten becsapjuk, illetve bocsánatot kell kérnem, e törvényt megszavazók becsapják a választópolgárokat, mert ők joggal azt hiszik, hogy XY kerületi polgármester fogja az ügyeiket intézni. Nem ő fogja intézni, a közelébe sem engedik!
A második számú kardinális kérdés, amely Budapestet érinti, a forrásmegosztás. Engedjék meg nekem, hogy elmondjam, mert az elmúlt évek tapasztalatait a fővárosi önkormányzatban szereztem, ahol választott képviselőként vettem részt.
Forrásmegosztást illetően az a sajátos rendszer alakult ki - aminek természetesen oka is van a fővárosi közgyűlésben -, hogy az úgynevezett kétszintű önkormányzat révén a központi források egy másodlagos elosztáson mennek keresztül. Ez azt jelenti, hogy első ütemben a fővárosi önkormányzat kapja meg a költségvetési forrásokat, majd ezt követően kerül sor egy újabb leosztására a kerületek között. Mindeddig ezt úgy lehetett elvégezni, hogy a kerületek többségének támogatása kellett ehhez a megoldáshoz, azonban a jelenlegi törvényjavaslat ezt meg kívánja szüntetni. Azzal, hogy a kerületnek a források fölötti rendelkezésbe még nagyon szerény - mert ez nagyon szerény - beleszólása sem lehet, még jobban csonkítja a jogosítványaikat és a feladataik elvégzésében kimondottan gátolja őket.
Módosító javaslataimmal ezeket a problémákat próbáltam - ahogy az előttem levő összefoglaló jelentés mutatja, nem sok eredménnyel - megoldani, de még azt sem tudtam meg, mi az oka annak, hogy a testületnek nem lehetnek tagjai a polgármesterek.
Kisebb vita után a tisztelt, illetve általam már kevésbé tisztelt szabaddemokrata alelnökből azt sikerült kicsikarnom, hogy vegyem tudomásul, ez politikai döntés. Én ezzel tisztában vagyok, de érv helyett ezt nem lehet használni. Ez politikai döntés, de tessék az érveket megosztani velünk. Abban az esetben, ha nem osztják meg velünk, kénytelen vagyok nemcsak feltételezni, hanem bizton állítani, hogy az az egyeztető politika, amit a fővárosban a szabaddemokrata főpolgármester folytatott, csődöt mondott, gondolom, ez mindannyiunk előtt világos. És ezt a problémát úgy próbálják orvosolni, hogy a hatályos jogszabályokat változtatják meg.
Erre egy kerületi polgármester azt mondta: nem biztos, hogy a jogszabályokkal van a baj, de a politikai részét - úgy gondolom - a választópolgárok decemberben, vagy valamikor el fogják végezni.
Módosító javaslataim egy jelentős csomagja irányult arra, hogy kigyomláljam azokat a kiváltságokat, amelyeket a fővárosi fejezet a fővárosnál tartalmazott. Nagyon örülök, hogy az alpolgármester-választásnál gyakorlatilag elfogadták Rubovszky György és Latorcai János képviselőtársaim javaslatait. Magam is tettem, ha más technikai megoldással is, ilyen javaslatot.
Sajnálattal tapasztaltam, hogy a bizottság nem fogadta el az említett "alapos" vita után azt, hogy az önkormányzati törvény rendelkezik olyan hatáskörökkel, amiket a testülettől nem lehet átruházni, tehát a testülettől át nem ruházható hatáskörökkel. Ez az ország összes önkormányzati településében így működik, kivételt képez a budapesti önkormányzat, ahol ezek közül bizonyos jogosítványok átruházására lehetőséget ad a főpolgármesternek. E kiváltság felszámolását céloztam meg a módosító javaslatommal.
Az előttünk levő törvénytervezet az egész országban megváltoztatja a polgármesteri hivatalok elnevezését, természetesen Budapesten nem, marad a főpolgármesteri hivatal. Erre is tettem módosító javaslatot, hogy kigyomláljam. A tervezet egyedül a fővárosi közigazgatási területen alkalmazza a kényszertársulás intézményét, sehol a fővárosi önkormányzatban. Erre is tettem módosító javaslatot, de ez az ismert eredménnyel zárult.
Tisztelettel köszönöm az önkormányzati bizottságnak azt a sikert, amit nekem juttatott, azzal, hogy átesve a tűzkeresztségen, immáron van három olyan módosító javaslatom, amit elfogadott. Ezek közül kettő valamelyik adott helyen úgy szólt, hogy minősített többség kell valamilyen eljáráshoz, erről a két helyről kiemeltem és ahol a többi volt, oda betettem. Ez volt a harmadik módosító része, ezt elfogadta a bizottság. Köszönöm szépen, bár úgy gondolom, hogy ennél sokkal érdemibb módosító javaslataim voltak. Ez olyan technikai jellegű, ami nyilván a javaslat komolyságát jelezte.
Még egy fontos kérdésről szeretnék szólni az elmúlt négy éves tapasztalataim alapján és szeretnék az elutasított módosító indítványaim mellett érvelni. Nevezetesen: az önkormányzatoknál a testülethez telepített pénzügyi ellenőrzés rendszeréről. Bizonyára tudják és emlékeznek rá, hogy az 1990-ben megalkotott önkormányzati törvény a testületeknek egy bizottság, a pénzügyi ellenőrző bizottság létrehozását írta elő kötelező jelleggel.
(11.30)
Azonban ez a bizottság a tartalmi munkáját, a feladatát valóban nem töltötte ki, s én üdvözlöm és helyesnek tartom azt a törekvést, ami arra irányul, hogy ennek a bizottságnak a feladatait meghatározza a törvénytervezet.
Nagyon nagy hibájának tartom viszont, hogy ezt úgy teszi, hogy az "ellenőrzés" szót kiveszi a megnevezéséből, mert megítélésem szerint ezzel az ellenőrzési funkciójától is megfosztja a bizottságot. Ha könnyedén fognám fel, akkor azt is mondhatnám, hogy tulajdonképpen személyes sikeremnek is felfoghatom, hogy a szabaddemokraták vagy a szemben ülők meg akarják szüntetni a pénzügyi ellenőrző bizottságot, de úgy gondolom, itt azért egy kicsit többről van szó.
Megítélésem szerint az a szabályozás, amely megszünteti az ellenőrző funkciót és a pénzügyi ellenőrző jelleget, módosításra szorul. Ennek érdekében azokon a helyeken, ahol például a költségvetési javaslatot kívánja véleményezni a pénzügyi ellenőrző bizottság, az a javaslatom, hogy a véleményező szerep kizárólag a végrehajtásra, tehát a beszámolóra terjedjen ki, mind a félévi, mind az éves beszámolóra.
A törvényjavaslat feladatként adja a pénzügyi ellenőrző bizottságnak, hogy kísérje figyelemmel a költségvetési bevételek alakulását. Ezt két apró szóval egészítettem ki: az egyik az, hogy "figyelemmel kíséri és ellenőrzi"; a másik pedig, hogy "a költségvetési bevételek és kiadások alakulását". Úgy gondolom, hogy egy költségvetésnek két oldala van; ha itt ellenőrzésről, mégpedig érdemi ellenőrzésről van szó, akkor a kiadási oldalt is tekintenie kell.
Szomorú voltam, hogy a bizottság elutasította ezeket a javaslataimat, amelyek még az egyharmados támogatást sem kapták meg.
Szólnom kell végezetül a belső ellenőrzésről az önkormányzatoknál. Ezt a kérdést ketté kell választanunk: az egyik dolog az önkormányzat saját gazdálkodásának az ellenőrzése, a másik pedig az intézményrendszer ellenőrzése.
A saját gazdálkodás ellenőrzésénél tettem egy javaslatot, mert a jelenlegi rendben ez önkéntes feladat. A törvényjavaslat úgy intézkedik, hogy a helyi önkormányzat gazdálkodásának belső ellenőrzését, valamint a saját intézmények pénzügyi ellenőrzését a polgármesteri hivatalnak a jogszabályban meghatározott képesítésű belső ellenőre végzi. Úgy gondolom, ezt egy kicsit határozottabban és konkrétabban kell megfogalmazni és törvényi kötelességévé, nem pedig fakultatív feladatává tenni az önkormányzatnak, hogy végezze ezt a belső ellenőrzést. Tehát a módosító javaslatom így szólt: "A helyi önkormányzat önállóan vagy társulás útján köteles gondoskodni gazdálkodásának belső pénzügyi ellenőrzéséről.", valamint "A helyi önkormányzat ellátja intézményeinek pénzügyi ellenőrzését."
Meg kell mondanom önöknek, hogy más tollával ékeskedem. Ezekkel a javaslatokkal én egyetértek, de nem én magam szültem ezeket. A Közigazgatás 1993. évi novemberi számában megjelent a Belügyminisztériumnak egy szakanyaga az önkormányzati törvény akkori módosítástervezetéről, normaszövegszerűen. Ez a két rész szó szerint így szerepel benne, és a magam részéről ezzel százszázalékosan egyetértek. Ezért vállaltam fel és nyújtottam be módosító indítványként, de úgy gondolom, a korrektség kedvéért hozzátartozik, hogy nem saját tollakkal ékeskedem - ez a Belügyminisztérium szakmai munkáját takarja.
Végül csak érintőlegesen egy-két javaslatomról, hiszen eddig csak a fő elemeket érintettem.
Hibájának tartom ennek a módosító-csomagnak, hogy amíg közvetlenül választják a polgármestert, addig a javaslat megfeledkezik arról, hogy a polgármesteri jogosítványokat erősítse, sőt gyengíti azokat. Ezért kísérletet tettem arra, hogy valamilyen szerény mértékben - egy képviselőnek nyilván szerényebbek a lehetőségei, mint egy előterjesztő miniszternek, aki egy minisztériummal rendelkezik hozzá - megfogalmazzam, erősítsem ezeket a jogosítványokat, s talán kigyomláljam a gyengítő elemeket.
Lezsák Sándor képviselőtársam már szólt róla, hogy az önfeloszlatás intézménye mennyire gyengíti vagy gyengítheti adott esetekben a polgármester funkcióját. Ez nagyon furcsa, amikor egy kompenzációs listán választott testület fog szembehelyezkedni a helyi közösség - reményeink szerint - depolitizált módon választott polgármesterével. Javaslatomban próbáltam szerény munkáltatói jogokat adni a polgármesternek, nevezetesen azt, hogy legalább a saját titkárnője fölött gyakorolhasson munkáltatói jogokat. (Szórványos derültség.) El kell ismernem, annyit el tudtam érni az önkormányzati bizottságban, hogy legalább vita alakult ki erről, és csak ezt követte a leszavazás.
Tettem egy javaslatot, amely bizonyos jogosítványokat ad a polgármesternek, azzal a szándékkal, hogy legyen tisztában a testület is és a polgármester is azzal, hogy melyek ezek a jogosítványok. Ez természetesen jelzés értékű, hiszen ennek az átgondolása egy képviselőtől, úgy gondolom, ilyen mértékig elfogadható; egy szakminisztériumtól, illetve többektől alaposabb mérlegelést kívánna meg.
A jegyző hatáskörét, illetve jogosítványait is megpróbáltuk erősíteni olyan módon, hogy konkrétan meghatároztuk: a polgármester a hivatal fölötti irányítást a jegyző útján gyakorolja - ez mindenképpen tiszta viszonyokat teremtene a jegyző számára -; valamint a jegyző szakmai védelmében tettem egy olyan javaslatot is, hogy kinevezésében, felmentésében, minősítésében a köztársasági megbízottnak legalább véleményezési lehetősége legyen.
Van egy unikum is ebben a módosító javaslatban, amire a végén az érdekesség kedvéért szeretném felhívni a figyelmüket. Az Alkotmánybíróság az önkormányzati törvény egy-két mondatát hatályon kívül helyezte, s most ez a módosító javaslat az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett egy mondatot szó szerint, teljes egészében vissza akar helyezni a törvénybe. Úgy gondolom, ez az eljárás nem helyes; ha az Alkotmánybírósággal ebben nézetkülönbség van, ezt tárgyalásos úton kell tisztázni, nem pedig ilyen demonstratív módon kvázi hatályon kívül helyeztetni a parlamenttel egy alkotmánybírósági határozatnak még ha tört részét is. Ezt az eljárást rendkívül inkorrektnek és szakszerűtlennek tartom.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
