DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT, az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy képviseleti demokráciában valóban a választójogi törvény az egyik legfontosabb törvény, hiszen ez a törvény szabályozza azt, hogy milyen módon lehet az állampolgároknak jogaik egy részét átruházni azon képviselő-testületekre, melyek olyan törvényeket hoznak, amelyek rájuk is érvényesek, amelyeknek pozitív vagy negatív hatásait elszenvedik. Ezért temészetesen lényeges törekvés az, hogy ilyen törvények meghozatalánál minél szélesebb konszenzus teremtődjön a fontos politikai erők között.
Ezért volt rendkívül biztató az az ötpárti egyeztetési folyamat, amely a Belügyminisztériumban zajlott, s ennek az egyeztetési folyamatnak, tárgyalásnak a korrekt, egyezségre törekvő, szakszerű légköre. Ugyanakkor ezért meglepő számomra ez után a tárgyalássorozat után a néhány ellenzéki felszólalásnak mind a tartalma, mind a hangneme, ami a tegnapi, illetve a mai vitában elhangzott.
(9.50)
Hiszen én inkább arra a momentumra emlékeznék ebből a tárgyalássorozatból, amikor a Belügyminisztérium volt MDF-es politikai államtitkára odafordult hozzám és azt mondta, amikor például a kompenzációs listáról volt szó, hogy keresem, mi ebben a trükk, mert egyébként nagyon tetszik... Nos, a trükköt, úgy látszik, a parlamenti felszólalások idejére kell megtalálni: mintha nem is ugyanazok a pártok vettek volna részt az egyeztető tárgyalásokon, mintha nem is ugyanazok a pártok szólalnának fel most a parlamentben, mintha semmi köze nem lenne az egyeztető tárgyalásokon elhangzottaknak azokhoz a feltételezésekhez, hozzászólásokhoz, amelyek itt elhangzanak a parlamentben. (Taps a kormánypártok soraiban.) Pedig trükk nincs... Trükk nincs, uraim; úgy érezzük, hogy ez az új tervezet méltányosabb, kedvezőbb, előnyösebb a jelenlegi ellenzéki pártok számára, mint a régi tervezet. (Felzúdulás a jobb oldalon.)
Milyen célok vezérelnek bennünket, amikor megpróbáljuk megváltoztatni a választójogi törvényt? Három alapvető célt tűztünk magunk elé. Az első cél az, hogy rövidebb, olcsóbb, a választópolgárok türelmét kevésbé próbára tevő választási kampány és választási rendszer legyen Magyarországon. A második cél az volt, hogy a közvetlenség eleme szélesebb körben érvényesüljön, mint a jelenlegi rendszerben. A harmadik cél pedig az, hogy arányosabb választási rendszer jöjjön létre a jelenlegi rendszer aránytalanságait módosítva és csökkentve.
Az egyfordulós relatív többséges választási rendszerrel szemben, amely felváltaná a kétfordulós, de szintén - hangsúlyozom - relatív többséges választási rendszert, természetesen felvethetők ellenérvek és ellentétes megfontolások. E megfontolások közös sajátossága az, hogy elképzelhető, hogy logikailag ülnek, miközben a tapasztalatok nem ezt igazolják.
Az első ilyen szokásos ellenvetés az, hogy előzetes koalícióra kényszerít és a legnagyobb pártnak kedvez az egyfordulós választási rendszer. A tapasztalatok mégis azt igazolják, hogy a két forduló között általában a győzteshez húzás tendenciája érvényesül még akkor is, amikor kicsi a különbség két párt között; emlékezzünk csak vissza az 1990-es országgyűlési választásokra, amikor az MDF és az SZDSZ között a listás szavazatokban mindössze 3 százalék volt a különbség, mégis a győzteshez húzás elve alapján a második fordulóban jelentősen növekedett a győztes előnye a második, illetve harmadik stb. helyezettekkel szemben. Ráadásul, amikor kicsi a különbség a vezető pártok eredménye között egy fordulóban, akkor két fordulóban szokott a kampány jelentősen eldurvulni, ami szintén nem egy kedvező eleme a kétfordulós rendszernek. Amikor nagyobb a különbség, és gyakorlatilag a második fordulónak nincs már tétje, akkor természetesen a durvaság is alábbhagy. Emlékezhetünk a mostani országgyűlési választási kampányra, ahol a durvaság mérséklése mellett csak néhány megfáradt Parabola-hős majszolgatta a negatív kampány keserű kenyerét. (Derültség a bal oldalon.)
A másik ellenvetés, amit fel szoktak hozni, hogy kisebb a legitimitása a megválasztott képviselőknek, ha egy fordulóban választják meg őket. Valóban, arányosan kevesebb szavazatot kapnak; de csak arányaiban, ezt szeretném hangsúlyozni, mert a második fordulóban rendszerint kevesebben mennek el, mint az első fordulóban. Ez a '90-es országgyűlési választásoknál csaknem 20 százalékpontos különbséget jelentett, az önkormányzati választásoknál is jelentős volt a különbség, és a továbbjutó három jelölt közül végül is a győztes sokszor egyáltalán nem kapott több szavazatot abszolút számokban kifejezve, mint az első fordulóban.
Ugyanakkor az ajánlási rendszer megváltozása valóban lehetővé teszi azt, hogy kevesebb jelölt induljon. Másrészt ugyanakkor könnyebbedik az ajánlási rendszer és egyszerűsödik, amennyiben egy választópolgár több jelöltet is ajánlhat. Ezzel próbáltuk kiiktatni a kopogtatócédulák rendszerét és azt a zaklatást, amit a választópolgároknak a kopogtatócédulák begyűjtése során el kellett szenvedniük.
Egy harmadik ellenvetés, amit szoktak hozni, hogy ha nincs részvételi küszöb, akkor alacsonyabb lesz a választásokon való részvétel. Nyugat-Európában kivételes eset az, amikor választási részvételi küszöböt szabnak meg törvényben. Ez egy régi vita a jelenlegi ellenzéki pártok egy része és közöttünk. Mi az elmúlt négy évben is azt mondtuk, hogy a választópolgárokat nem törvényi előírásokkal kell a választó urnákhoz kényszeríteni. Az előző kormány tevékenysége sokkal nagyobb ösztönző volt, hogy elzavarja a választópolgárokat az urnákhoz, mint ha törvényben kötelezettséget írtunk volna elő számukra e tekintetben. (Taps a bal oldalon.)
Természetesen ezek mind megfontolandó ellenérvek, meg is fontoltuk őket, de a választások eddigi tapasztalatai nem igazolták ezeket. Az egyfordulós, relatív többséges választási rendszernek ugyanakkor már többször hangoztatott előnyei is vannak: rövidebb, a választók türelmét kevésbé igénybe vevő választási kampányt tesz lehetővé és olcsóbb. Olcsóbb több értelemben is: nemcsak a központi költségvetés kiadásait mérsékli, hanem a pártok kiadásait is, amik egy hosszú választási kampányban szükségszerűen növekednek, és ezáltal kedvez a kisebb, kevésbé tőkeerős pártoknak vagy éppen a független jelölteknek. (Dr. Balsai István: Köszönjük!)
A közvetlenség elemét két vonalon próbálja ez az új törvénytervezet erősíteni: először is a közvetlen polgármester-választás révén, másodszor pedig a megyei közgyűlések közvetlen megválasztása révén. Itt a vita nem annyira a pártok között zajlott, hanem inkább pártokon belül. Az egyeztető tárgyalások tapasztalatai azt mutatják, hogy gyakorlatilag minden pártban a közvetlen polgármester-választás, illetve a megyei közgyűlések közvetlen megválasztásának hívei kerültek többségbe, így a pártok között konszenzus alakult ki ebben a kérdésben, még akkor is, ha a pártokon belül adott esetben számos vita volt erről.
És a harmadik, talán legfontosabb fő iránya a változtatásoknak a kompenzációs lista bevezetése. Ez egy arányosabb választási rendszert tesz lehetővé, olyan választási rendszert, amelyben a veszteseknek és a kisebb pártoknak nagyobb lehetőségük van arra, hogy mandátumokhoz jussanak. Ez a választási rendszer, amelyet most tervezünk, 60 százalékban maximalizálja a legnagyobb párt által elérhető képviselő-testületi helyek számát; ennél jóval nagyobb arány érhető el a korábbi, a jelenleg érvényben lévő rendszerben. Véleményünk szerint ez a választási rendszer méltányos az ellenzék felé; ugyanolyan méltányos, mint ahogy pár hónappal ezelőtt megállapodtunk, és a parlamenti tisztségviselői helyekben a szokásjogot meghaladó mértékben részesülhettek az ellenzéki képviselők; ugyanúgy méltányos, ahogy a jelenleg tárgyalás alatt álló Házszabályba számos olyan vívmány került be a kormánypártok jóvoltából, amit az elmúlt négy évben csak kérhettünk. Az a véleményünk, hogy a tervezett rendszer, amit bevezetnénk, előnyösebb a kisebb, a jelenlegi ellenzéki pártok számára.
Ha Önök őszintén meggondolják, és választaniuk kell, én az Önök helyében az új, tervezett rendszert választanám, és módjával javasolnám a kormánynak, hogy vonja vissza ezt a törvénytervezetet, mert esetleg még megteszi. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
