IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! E két törvény vitájánál bevezetésként mindenképpen le kell szögezni azt a tényt, hogy a hatályos választási szabályozás megváltoztatásának semmilyen szakmai vagy jogi indoka nincs. Az 1990. évi önkormányzati választás során a törvény jól működött, az ennek alapján létrejött önkormányzatok legitimitását senki nem vonta kétségbe, a választópolgárok megértették a szabályokat, és megfelelően alkalmazták azokat.
Természetesen nyilvánvaló tény, hogy a többpárti parlamenti demokráciák történetéhez a választójogi törvények változása, változtatása - politikai indíttatású megváltoztatása is - hozzátartozik. A politikai hatalom birtokosai a választójogi törvények gyakori módosításával is igyekeztek a megszerzett hatalmat megtartani, bővíteni, sőt kiterjeszteni a gazdasági szférára. Ez a száraz tény azonban nem lehet ok arra, hogy politikai értékelésként ne jegyezzem meg: az ilyen mértékű, mondhatni durva átalakítás, mint amilyenre a helyi önkormányzati képviselők választásával kapcsolatban a kormánykoalíció készül, szimpla kormányváltás esetében meglehetősen ritka, és komoly aggályokat ébreszt a legalapvetőbb demokratikus jogszabályok iránti elkötelezettség tekintetében.
Igen tanulságos fellapozni ezzel kapcsolatban a parlamenti jegyzőkönyveket a hatályos szabályozás elfogadásakor. Különösen az SZDSZ-MSZP-nyilatkozatokat, melyek szerint az SZDSZ vezérszónoka egyértelműen kijelenti 1990. július 30-án: "Megítélésünk szerint a siker valamennyi magyar, igazi önkormányzatért harcoló, szerintünk szabadelvű irány sikere". Ugyanezen a napon Szabó György, az MSZP vezérszónoka kijelentette: "Úgy ítéljük meg, hogy mindazok a kérdések, amelyeket mi fontosnak tartottunk, visszatükröződnek az immáron átdolgozott törvényjavaslatban". Nos, a koalíció által benyújtott törvényjavaslat a helyi önkormányzati választások tekintetében meghazudtolja saját értékelésüket... S különösen sajnálom, hogy Magyar Bálint így fejezte be a hozzászólását, és az az MSZP, amely végeredményben megjárta a lent és a fent helyzetét, ebből a tapasztalatból indulva ezt az eléggé cinikus kijelentést még meg is tapsolja.
Mert kérdezem én: milyen célok motiválták ennek a törvénymódosításnak az egész logikáját, azt a helyzetet, amely jelen pillanatban itt fennáll? Mindenképpen csak politikai célokra tudok gondolni, mivel azt a réteget, amelyet ez a törvény megcéloz, eleve nem tudtuk olyan helyzetbe hozni, hogy a szimpla véleményüket igazából demokratikus módon kifejthessék. Tehát az önkormányzati képviseleti rendszerek - a Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Megyei Önkormányzatok Szövetsége és sorolhatnám a többit - egyszerűen nem rendelkeznek annyi idővel, hogy ezt igazából a saját szervezetükön átfuttassák, és igazából a saját szempontjaik szerint értékeljék. Megkérdőjeleződik így az a kijelentés, amely a kormánypárt részéről elhangzott, hogy megpróbálnak egy olyan törvénytervezetet elénk hozni, amely önmagában koherens, amely azonos alappillérekre épül föl.
Tehát megvan, kialakult az országban egy választási körzeti rendszer. Ezek a körzetek minden településen jól lehatároltak, gyakorlatilag a települési képviselet alappilléreit alkotják mind a megyékben, mind a falvakban, városokban. Erre behozunk egy olyan megyei választási rendszert - elfogadom, hogy ezt kellett a legnagyobb mértékben megváltoztatni -, de olyan módon hozom be, hogy gyakorlatilag - a magyar jogrendben és a magyar alkotmányosságban mindig alapvető kérdés volt a területi elv fontossága, és ez egyben a subsidiaritás elvének is az alappillére - onnan delegáljunk küldötteket, ahol az érdekeltség megvan. Ez nem tükröződik ebben a tervben, hiszen a kétlistás választás egyértelműen azt a helyzetet is hozhatja, hogy fél megyéből egyetlen képviselő sem kerül a megyei önkormányzatba. Egyszerűen elképzelhetetlen ilyen megközelítésben az a koncepció, amelyet a kormány a megyéhez akar erősebben delegálni, és amivel nagyrészt egyet is lehet érteni, hogy a területi fejlesztést valamilyen módon koordinálja. Hát hogyan lehet akkor területi, kistérségi programokat indítani, ha nincs területi képviselet? Mert ez nem területi, hanem politikai képviselet! És egyértelmű, hogy a jelenleg utazó nagy párt előnyére szolgál! Ha megvizsgáljuk vagy elemezzük azt, hogy ha ezt a választást ma bonyolítanánk le, akkor az derülne ki, hogy a 19 megye elnöke MSZP-s elnök lenne. (Taps a bal oldalon.) Tehát a törvény eddigi tárgyalása alapján - még az alkotmányt tekintve is - az mindenképpen megállapítható, hogy a kapkodás jellemzi.
Áttérve az alkotmány vitájára: ott sincs figyelembe véve az állampolgársági törvénnyel kapcsolatos legutóbbi változtatás, hiszen a bevándoroltak akkor is megkaphatják a szavazati jogukat, ha nem magyar állampolgárok. A külföldön tartózkodó magyar állampolgár - aki esetleg létesített itt-tartózkodási helyet, vagy éppen áttelepülő - nem kaphat szavazati jogot. Jóllehet egyes városokban néhány ilyen polgár választójogának a megvonása esetleg visszás lehet, mivel a valamikori és a leendő városáért igen sokat tesz.
(10.20)
Ezt mindenképpen javasolnám azért így figyelembe venni. Leszögezem: a félreértések elkerülése végett ki kell mondani, hogy a törvények ésszerű, esetleg éppen a való élet által kikényszerített kiigazítása természetes dolog, sőt, törvényhozói kötelesség. Azonban a fentiek szerint a helyi önkormányzati választásról rendelkező törvény esetében ilyen lakossági vagy szakmai igény nem merült fel.
Hivatkoznék még egy nagyon alapvető dologra, amely egy épülő demokráciában szintén nagyon fontos, nemcsak a parlamenti részvételről lemaradt kis pártok szempontjából, hanem minden állampolgár szempontjából is: maga a jogkövetés. Amikor törvényt hozunk, mindig gondoljunk bele abba, hogy az állampolgár hogyan tud idomulni ezekhez a változásokhoz. Nyilvánvaló, hogy egy közvetlenül az állampolgárt érintő törvény négyévenkénti átforgatása, teljes átalakítása mindig újabb és újabb stresszhelyzettel, újabb és újabb problémákkal jár. Mindenképpen érdemesebb tehát megtartani a jó elemeket, hogy az állampolgár egészséges jogkövetése és a könnyű jogalkalmazás lehetővé váljon.
Az egyfordulós választásról az előttem szólók már kifejtették nézeteiket. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy semmiképpen nem lehet indokolni az egyszerűséggel és az olcsósággal - ahogy a szavazati és az érvényességi küszöböt sem. Szeretném ezt megvilágítani. Gondoljunk bele a polgármesterek helyzetébe.
Jelen pillanatban a polgármester stabilitása megfelelő - ezt az elmúlt négy év igazolta. Azt is igazolta az elmúlt négy év - és ezt mondhatom úgy, mint gyakorló önkormányzati vezető -, hogy szükség volt rá. Itt megint Janus-arcú a törvényhozásunk vagyis a kormány javaslata, hogy a polgármester gyakorlatilag két módon is visszahívható lehessen - és ez összefügg a választójoggal. Mert hogyha ilyen bizalmat adunk, hogy egy település közvetlen úton megválasztja a polgármesterét, ugyanakkor a pártállás tekintetében esetleg vele teljesen szemben álló közgyűlésnek adunk egy lehetőséget arra, hogy egy egyszerű lemondással a polgármestert is magával vigye, hát akkor milyen megbízatás az a választók felől? Logikailag nem lehet összehozni ezt a két kérdést, tehát a polgármester jogállását az ilyen irányú megváltoztatás előtt kell létrehozni - és tudomásom szerint előzőleg is azért nem tudott megszületni a polgármesterek közvetlen választása, mert éppen a működésre vonatkozó feltételrendszert nem sikerült ehhez igazából kialakítani. Ez pedig most nem hogy javult volna vagy meg lett volna kísérelve ennek a kialakítása, hanem ellenkezőleg: a polgármester státusát, jogállását rontja: gyakorlatilag bizonytalanná tesz egy, a település által egyénileg megválasztott státust - ami teljesen érthetetlen így.
Visszatérve a megyei választási rendszerre: a kétlistás választásnál egyértelmű, hogy teljesen mindegy, hogy most a tízezer alattiak és a tízezer fölöttiek külön szavaznak, hiszen ha megnézzük a magyar megyéket, akkor ebben olyan szórás észlelhető, hogy van olyan megye, ahol ezt figyelembe véve - mivel egy másik anomália, hogy a megyéből az annak szerves részét képező megyei jogú város kiesik -, mindössze négy képviselőt adnának a tízezer fölötti települések. Ez tehát semmiképpen nem indokolt így.
Helyesnek ítélhető, hogy feloldja az alkotmány a jelenleg még kényszerítő erővel ható alkotmányi kötelezettséget, hogy a településeken a megválasztott testület mandátuma négy évre szól. Nyilvánvaló, hogy ennek a kezelése mindenképpen szükséges.
Részleteiben megvizsgálva a törvénytervezetet, elég sok olyan elemet lehet találni benne, amelyet talán a célszerűség diktált.
Az ajánlásnál elfogadható, hogy az ajánlócédulákkal kapcsolatban voltak kifogások, de semmiképpen nem fogadható el az, hogy a jelöltajánlás jelenlegi három módja kettőre csökken. Ugyanis a kormány javaslata szerint megszűnne a hivatalhoz megküldött levélben történő ajánlás, amit azért mindenképpen célszerű volna fenntartani. Ez esetben a hivatkozási alap valószínűsíthetően az, hogy az 1990. évi önkormányzati választás során a választópolgárok elenyésző számban éltek ezzel az ajánlási móddal. Ha azonban arra gondolunk, mennyire kívánatos a választópolgárok minél szélesebb részvétele a helyi önkormányzatok létrehozásában, akkor ezt a kétségkívül kivételes ajánlási módot nem indokolt eltörölni.
Nyilvánvaló ellentmondás van a helyi közügyekben való részvétel szempontjából abban, hogy a törvényjavaslat természetesnek tekinti a tartózkodási helyen való szavazás jogát, még annak esetében is, aki csak a választás kitűzését megelőző napon létesített tartózkodási helyet - a választásig hátra lévő időben tehát aligha szerezhet hatalmas ismereteket a helyi viszonyokról -, de az, aki az ajánlás idején valamilyen oknál fogva nem tud ajánló ívet aláírni vagy az önkormányzati hivatalban titkosan jelölni, az ki legyen zárva az ajánlás lehetőségéből. Ezt érdemes lesz tisztázni.
Az úgynevezett titkos ajánlás nem jelent érdemi változást a hatályos törvény 25. § (3) bekezdéséhez képest. Lényeges változás van viszont az ajánló ív tekintetében - nem tartalmi téren, hanem azért, mert ez az ajánló ív mozog: nem a választópolgár megy be a hivatalba, hanem a jelölni kívánt szervezet vagy független jelölt keresi fel a választópolgárt.
A hatályos szabályozáshoz képest mindenképpen elfogadhatóbb a többes ajánlás szabályozása, ugyanakkor a törvényjavaslat más elemeivel összefüggésben, illetve a korábban már említett koalíciós stratégia függvényében nem javaslom a támogatását, mert a másik oldalon nem adja meg azt a lehetőséget, hogy egy esetleges másod-, harmadajánlást is lehessen tenni a szavazás során. Mert ez azt a lehetőséget is indukálja a törvény megfogalmazásában, hogy magánál a szavazócédulánál is legyen olyan rendszer, hogy figyelembe lehessen venni - nevezetesen, mondjuk, a polgármester-választásnál -, hogy kit jelölnek második vagy harmadik helyen. Ekkor egy sokkal reálisabb értékítélet alakulna ki.
A választás rendszere és az eredmény megállapítása. A törvényjavaslatnak ebben a fejezetében található az egyik legalapvetőbb változás a jelenlegi törvényi rendelkezéshez képest. Gondolok itt arra, hogy a javaslat egyfordulóssá kívánja tenni az önkormányzati képviselők és a polgármesterek választását, tekintet nélkül arra, hogy abban a fordulóban milyen arányú a választópolgári részvétel.
(10.30)
Úgy gondolom, hogy ez az elmúlt választások alkalmával mindig kényes kérdés volt, s mindenképpen fiaskónak számított az, hogyha másodszorra vagy harmadszorra, a küszöb teljesítése hiányában nem sikerült a képviselőállítás. Meg vagyok győződve viszont arról, hogy az elmúlt négy év alatt éppen az önkormányzati törvények megváltoztatása során a lakosság széles rétege döbbent arra rá, hogy valójában az elmúlt negyven év paternalista megközelítése után valójában mit jelent az önkormányzatiság, hogy a saját ügyeinek az intézésében valóban mennyire meghatározó az, milyen rendeletek, milyen szabályozások születnek a falvakban, városokban.
Meggyőződésem, hogy a következő önkormányzati választásokat lényegesen nagyobb érdeklődés fogja kísérni. Kialakultak azok a szervezetek, azok a nem párt jellegű tömegszervezetek, amelyek a lakosság szervezésében, az érdekképviseletek felszínre juttatásában igen komoly szerepet fognak vállalni. Ezért szükséges elsősorban megtartani a kétfordulós választási rendszert, mert ezek a tömegszervezetek a rétegérdekek érvényesítésében mindenképpen csak úgy tudnak szerephez jutni, hogyha a szavazás során meg tudják találni azokat a csatornákat és lehetőségeket, amelyekkel valóban megszólaláshoz juthatnak.
Összességében megállapítható a törvényről - mint a bevezetőben is jeleztem -, hogy politikai szándékok motiválták. Talán úgy is mondhatnám ezt az egész dolgot, hogy a báránybőr és a farkas esete forog fönn: eladjuk ezt az új törvényjavaslatot szépen báránybőrbe bújtatva, de kitűnik mögötte, hogy a hatalom gyakorlása, annak további specifikálása a cél, és ez természetesen mindig az arányos és rétegérzékeny képviseletnek a kárára történik.
Nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják át a törvényjavaslat, a módosítás céljait, és kezdjük - elsősorban az önkormányzatok bevonásával - a javaslat újratárgyalását. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
