SZABÓ GYÖRGY
SZABÓ GYÖRGY
SZABÓ GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoport részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzati választásokról szóló törvényi szabályozás jelentőségét bizonyítani aligha szükséges, hiszen a helyi közügyek autonóm intézésére felhatalmazott testületek, testületi vezetők tevékenysége egy-egy helyi közösség, település, településrész, terület vagy kisebbség sorsát sok esetben közvetlenebbül érinti, mint az országos döntéshozók tevékenysége. Ezért egy ilyen törvénytől joggal várható el, hogy egyértelműen és világosan fejezze ki az állampolgárok akaratát, azaz valóban legitim testületek jöjjenek létre.
A választópolgárok számára legyen áttekinthető, könnyen kezelhető a választás mechanizmusa. A megválasztandó testületek megfelelően tükrözzék a különböző érdekcsoportok, pártok súlyát, befolyását, és az előző követelményeket nem sértve, a választás rendszere legyen takarékos.
(9.10)
A kormány által beterjesztett módosítási javaslatokat is ezen követelményekhez viszonyítottan érdemes vizsgálni, és ha ezt tesszük, rögtön az első kérdés, amellyel szembesülünk, a módosító javaslatok talán legfontosabb és eddig is legtöbbet vitatott részéhez, az egyfordulós, azaz az érvényességi és eredményességi küszöb nélküli választási rendszer bevezetéséhez jutunk.
Azt senki sem vitatja, hogy az egyfordulós választás egyszerűbb, gyorsabb és persze olcsóbb is, de a negyven százalékos részvétel és a huszonöt százalékos szavazati arány eltörlése többek szerint lehetővé teszi, hogy egy indokolatlanul kis létszámú, relatív többség döntse el a helyi vezetés összetételét és ezáltal a testületek, polgármesterek legitimitása is megkérdőjeleződik, ahogy ezt tegnap például Balsai úrtól hallhattuk.
A szocialista képviselőcsoport véleménye szerint ezek az aggályok nem indokoltak. Ami az érvényességet, azaz a részvételi arányt illeti, mi úgy látjuk, hogy néhány, kínosan sokszor megismételt időközi választástól eltekintve, az állampolgárok választási aktivitása jónak ítélhető. Többségük ugyanis fontosnak tartja, hogy szavazatával beleszóljon a vezető kiválasztásába. Nincs okunk feltételezni, hogy ez az aktivitás csökken, sőt a nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyfordulós választás ösztönzi a részvételt - és ez teljesen érthető, hiszen a választó pontosan tudja, hogy esetleges távolmaradásának korrekciójára nincs lehetőség.
Érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon kik kérdőjelezhetik meg a szavazás érvényességét, ha a választási részvétel egyes helyeken mégis alacsony lenne? Nyilván elsősorban azok, akik nem élnek szavazati jogukkal. No de nem élni a választási lehetőséggel, utána pedig reklamálni, nem hiszem, hogy méltányolható magatartás.
Mi azt mondjuk, tekintsük felnőttnek a polgárt, aki pontosan tudja, hogy a választójog valóban jog és nem kötelem. S fogadja el azok döntését, akik élnek ezzel a joggal és ne büntessük az ismétlés kötelmével az aktív cselekvőket.
Még talán a részvételi arány eltörlésénél is többen, vagy legalábbis vehemensebben vitatták az eredményességi küszöb eltörlését, amely idáig az egyéni körzetekben és a polgármesterek választásánál a leadott szavazatok legalább negyedének megszerzéséhez kötötte a mandátum elnyerését. Mondván, micsoda dolog úgy köztisztségre emelkedni, hogy a szavazók negyed része sem biztosította támogatásáról. Megvallom, meglehetősen értetlenül fogadjuk ezeket az érveket, mert akik megfogalmazzák, elfelejtik, hogy a helyi önkormányzati képviselők azon részét, akiket 1990-ben tízezer fő alatti településen választottak, az annál nagyobb településen, de listán szereztek mandátumot, nos azoknál idáig sem volt eredményességi küszöb, mert a listánál ez egyszerűen nem értelmezhető.
Tegyük hozzá, az önkormányzati képviselők döntő többsége, közel háromnegyed része töltötte be így pozícióját anélkül, hogy bárkinek eszébe jutott volna megkérdőjelezni, hogy képviselheti-e az adott település lakosságát.
További érvünk az eredményességi küszöb eltörlése mellett, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi választások tapasztalatai azt bizonyítják: az első forduló eredményét a második forduló nemigen változtatta meg, de a részvétel jelentősen csökkent. Így a választott személy legitimitása, ha a választók számához viszonyítjuk a reá adott szavazatokat, általában inkább csökkent, mint nőtt. Hadd tegyem hozzá: az 1990-es választásokon a második fordulóban háromszázezerrel kevesebben mentek el szavazni, mint az első fordulóban, s ott ugye nulla eredményességi küszöb volt, azaz egy szavazattal is lehetett elvileg mandátumhoz jutni.
S még valamit. Ha az első fordulóban vezető jelölt személye megváltozott, akkor a közben kötött pártok közötti megállapodástól függetlenül az volt a jellemző, hogy az első fordulóban legjobban szereplő párt jelöltjei kerültek előtérbe. A szociológusok ezt a választási magatartást utitárs-effektusnak, azaz a győzteshez való tartozás vágya kifejeződésének tulajdonítják. Ebből az következik, hogy az eredményességi küszöb eltörlése jobban tükrözi a szavazók elsődleges szándékát és egyben méltányos a kisebb politikai erőt képviselő szervezetekkel szemben.
Az előbb elmondottakat összegezve: a szocialista képviselők tehát úgy ítélik meg, hogy az egyfordulós választási rendszer feltételezett hátránya egyszerűen nem valós, vagy pedig olyan szerény a hatása, hogy eltörpül a biztosan várható előnyök mellett, azaz egyszerűbb, olcsóbb, áttekinthetőbb, méltányosabb lesz a helyi választás, rövidebb a kampány, és gyorsabban állhatnak fel a döntéshozó testületek.
Ugyanezen szempontokat mérlegelve támogatja képviselőcsoportunk azt a kormányzati elképzelést is, hogy a tízezer fő feletti településeken az egyszavazatos, de kompenzációs listáról is mandátumot adó választási szisztémát kívánja meghonosítani.
A rendszer előnyének tartjuk, hogy a választók továbbra is megválaszthatják körzeti egyéni képviselőjüket, gyakorlatilag a korábbi körzetek változatlansága mellett, de a mandátumok negyven százalékát az egyéni vesztesek csoportja között osztja szét, ezáltal a település kormányozhatóságának szempontja mellett a különböző pártok, érdekcsoportok szóhoz jutását is korrekten biztosítja.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a helyi önkormányzati típusok közül a megyei képviselőtestület választási rendszerét radikálisan megváltoztatja. Az eddig alkalmazott elektori rendszer, amely sem arányos, sem titkos nem volt és azt eredményezte, hogy a negyvenezres város és a száz fős kistelepülés egyaránt legfeljebb egy-egy főt juttathatott a testületbe, valóban alapvető megújításra szorul. Hiszen a megyék valóságos önkormányzatiságát csak a közvetlen, arányos és titkos választás fejezheti ki, amely egyben az Európai Önkormányzati Charta követelményeit is figyelembe veszi.
A magyar önkormányzati választási rendszer ezzel válik teljessé, összhang teremtődik a települési és a területi képviselőtestületek létrehozásának elveivel. Ez egyben feltétele azon kormányzati törekvések megvalósításának is, hogy a megyék mindenekelőtt a középszintű közszolgáltatásoknál és bizonyos állami feladatok decentralizálása révén több feladatot kaphassanak.
Képviselőcsoportunk szerencsésnek tartja azt a sok-sok változat után kialakult megoldást, amely a tízezer fő feletti, illetve alatti településeket egy-egy választókerületnek jelöli. Ez ugyan korrigálja a kormányprogramban megfogalmazott elképzeléseket, de így válik elkerülhetővé, hogy a megyei testületeket a nagyobb érdekérvényesítési erővel rendelkező városok képviselői uralják. A rendszer - ismerjük el - ugyan nem ad megoldást a megyén belüli kis térségek, vonzáskörzetek arányos képviseletének garantálására, de ez a kívánalom a jelölő szervezetek, pártok célszerű jelölő munkájával könnyen orvosolható.
A kikerülhetetlenül listás szavazás előnye - mármint a megyénél -, hogy torzításmentesen tükrözi a megyék valóságos politikai erőviszonyait. A nyilván pártok által dominált megyéktől pedig azt is várjuk, hogy a pártok az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet szentelnek majd a térségi problémáknak és ez hozzájárul a mind súlyosabbá váló területi különbségek mérsékléséhez is.
Tisztelt Országgyűlés! A polgármesterek közvetlen választásának kérdését nem kívánom értékelni, mivel ez az a megoldás, amelyben mind a politikai pártok, mind az érdekszövetségek, mind a közvetlenül érintettek között a legteljesebb egyetértés mutatkozik.
(9.20)
A képviselő-testületek létszámának csökkentésére irányuló javaslatokat - amelyek a tízezer fő feletti településeket kisebb, a megyéket nagyobb mértékben, a fővárost pedig leginkább érintenék - viszont fontosnak tartjuk, mert elősegítik a gyorsabb döntéshozatalt és nem utolsósorban a testületi működés költségeit is csökkentik. A főváros tisztán listás, tehát kerületi képviselős delegálási rendszerét megszüntető módosító javaslatokat ugyancsak támogatjuk, mivel ez az egységesebb fővárosi szemlélet erősítésének irányába hat. A kerületek tanácskozási jogú delegálása viszont - kölcsönös konstruktivitást feltételezve - jól szolgálja a kerületi érdekek és az összbudapesti érdekek harmonizálását.
Tisztelt Ház! A helyi képviselőjelöltek ajánlását módosító kormányzati javaslatok előnyének elsősorban azt tartjuk, hogy az állampolgárok a jövőben nem kényszerülnek a polgármesteri hivatalokba bemenni, ha jelölésüket meg akarják tenni. A hivataltól kapott ajánlóívekkel a jelölő szervezetek, illetve a független jelöltek vagy megbízottjaik már az ajánlások begyűjtése során módot kapnak jelöltjeik, illetve programjaik népszerűsítésére is, azaz az állampolgárok számára nem egyszerűen kényelmi szempont, hogy ezentúl nem hivatalban kell jelölniük, hanem ez a jobb tájékozódás lehetőségét is megteremti.
Az ajánlás újonnan javasolt rendszerében legtöbben talán attól idegenkednek, hogy egy választópolgár több jelöltet is javasolhat. Mi ezt azért tartjuk elfogadhatónak, mert ahogy azt a közvélemény-kutatási adatok is igazolják, az emberek igen jelentős hányada csak a szavazást megelőző napokban, hetekben vagy éppen a szavazás napján dönti el, kit tisztel meg bizalmával. Elsősorban ezen csoport részére oldja fel a javaslat a korai elkötelezettség dilemmáját. A jelöltséghez szükséges arányszámok növelését azonban - éppen az előzőek miatt - mi is indokoltnak tartjuk.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakban a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvénymódosítási elképzelések azon részét emeltem ki, amelyeket képviselőcsoportunk hangsúlyosnak, fontosnak ítélt. Ez alól egy kivétel van: nem szóltam arról, hogy az 1993. évi LXXVII. törvény alapján hazánkban először kerül sor kisebbségi önkormányzatok választására, és ez értelemszerűen megjelenik a most tárgyalt törvény módosításában is. Erről a kérdésről képviselőtársaim külön is kívánnak majd szólni.
Felszólalásomat zárva a szocialista képviselőcsoport véleményét úgy összegezném, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot jelentős előrelépésnek ítéljük a hazai politikai rendszer továbbfejlesztésében. Nem hisszük, hogy az így - remélhetőleg - megszülető törvény a kőbevésés igényére tarthatna számot, a megszülető módosítási elképzelésekkel már a mostani tárgyalás során tovább finomítható, de meggyőződésem, hogy a hazai és nemzetközi tapasztalatokra alapozott, korrigált rendszer hosszabb időtávra rögzítheti a községek, városok, megyék és a főváros választási rendszerének alapvető elemeit. A rendszer korrekt, lehetővé teszi a helyi érdekcsoportok befolyásának arányos megjelenítését. Az eddigieknél áttekinthetőbb, olcsóbb választási szisztémát ajánl, elősegíti az állampolgárok jobb tájékozódását, a különböző helyi önkormányzati típusok között megfelelően differenciál, de egyben megteremti az eddig hiányzó összhangot, és igazodik az önkormányzati törvény módosítási elképzeléseihez is.
Mindezek alapján a törvényt a szocialista képviselőcsoport nevében elfogadásra ajánlom a tisztelt Háznak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
