DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy 1878-ból származó idézettel szerettem volna kezdeni a zárszót, amelyet a múlt évszázadban Csemegi Károly a büntető törvénykönyv parlamenti vitájában mondott el. Nem idézem az általam alkalmasnak és fontosnak tűnt gondolatok teljességét, csupán egy bekezdésre szeretném felhívni a figyelmüket, és remélem, hogy lesz türelmük meghallgatni és meghallani, ami ezekben a mondatokban benne foglaltatik:
"A büntető törvénykönyv legfontosabb s horderejében legmesszebbható része a büntetési rendszer. Ha hibás a büntetési rendszer, ha a büntetések nemei és mértékei nem felelnek meg az igazságnak, vagy ha azok meghatározásánál nem uralkodott a célok és az eszközök, valamint a létező viszonyok tiszta felismerése, s ez nem gyakorolta a döntő befolyást, ez egymagában elég a büntető törvénykönyv hatásába helyezett bizalom teljes meghiúsítására. Ez esetben a várt hasznos eredmények helyett okvetlenül a legártalmasabb következményeknek kell beállania."
Ezek a gondolatok, amelyek több mint száz évvel ezelőtt hangoztak el a parlamenti vitában, meggyőződésem, hogy ma is irányadók, amikor a büntető törvénykönyv szankciórendszeréről beszélünk, annak módosításáról vitatkozunk.
A törvényjavaslattal kapcsolatosan mindenesetre örvendetes az a tény, hogy a javaslat szükségességét senki nem kérdőjelezte meg, az eredetileg 50 szakaszból álló módosításhoz több mint száz módosító és kapcsolódó módosító indítványt nyújtottak be. (Folyamatos zaj.)
A büntető törvénykönyv módosítására elsősorban a bűnözés szerkezetének a megváltoztatása, a Btk. elmúlt időszakban történő többszöri módosítása - amely több ízben megbontotta a büntetési tételek arányosságát - voltak az alapvető indokok. Az elmúlt hét esztendőben, tisztelt Ház, a különböző törvények és az Alkotmánybíróság által hozott határozatok nyomán 22 esetben módosult a büntető törvénykönyv. A módosítások 9 törvényi tényállást helyzetek hatályon kívül, újrafogalmaztak 18 régit és beiktattak 41 új törvényi tényállást. Ezek a tények azt bizonyítják, a jogalkotó arra törekedett, hogy a büntető törvénykönyv korszerű tartalommal rendelkezzen, és alkalmas legyen a bűnözés átalakulásával kapcsolatosan a megfelelő tényállások kialakítására, és megfelelően reagáljon az új gazdasági és társadalmi jelenségekre.
A nagyszámú módosító indítvány jelentős része nem vált beilleszthetővé a kormány koncepciójába. Ide tartoznak elsősorban azok az indítványok, amelyek az életfogytig tartó szabadságvesztést érintették, és nem támogattuk azokat a módosító rendelkezéseket, amelyek alapvetően meg akarták változtatni a büntető törvénykönyv rendszerében és a gyakorlatban is már bevált bizonyos módosításokat ugyan igénylő, de ezzel együtt megfelelő rendelkezéseket. Az, hogy viszonylag nagyszámú módosító indítványt nem támogatott a kormány, nem a konstruktivitás hiányát jelenti, hanem abból is következett, hogy több módosító indítvány egymással összefüggött.
A büntetési rendszerrel kapcsolatos egyes konkrét problémák közül elsőként az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás intézményével kapcsolatos néhány módosító indítványra szeretnék reagálni. Nem újkeletű a probléma, hiszen 1993-ban szintén ebben a körben módosították az előző Országgyűlésben a büntető törvénykönyvet, és 1994-ben is olyan kezdeményezést indítottak el, amelynek lényege az, hogy a büntető törvénykönyvben az életfogytig tartó szabadságvesztés vagy szó szoros értelemben vett halálig tartó szabadságvesztés legyen, vagy pedig a feltételes szabadságra bocsátás első időpontját meghatározó bírósági döntés később következzen be.
Az ellenérvek között, amelyek elsősorban az életfogytig tartó szabadságvesztés halálig tartó szabadságvesztésre való átalakításával szemben felsorolhatók nemcsak a szakmai irodalomban, jogirodalomban és a nemzetközi szakirodalomban találhatók, de a gyakorlati érvek is tulajdonképpen szemben állnak ennek a kiterjesztésével. Ezt a megoldást sem az előző, 1993-as módosításnál, sem most a kormány nem fogadta el.
Jelenleg a törvényjavaslat szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés esetében a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői körében a módosított javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság a szabadságra bocsátás elbírálásának első időpontját harminc évben jelölje meg a jelenlegi hatályos huszonöt év helyett.
Az elmúlt években a büntetési tételek módosításai minden esetben a büntetés szigorítását jelentették, kifejezésre juttatták, hogy az új társadalmi, politikai viszonyok között a személyi szabadság, az emberi méltóság és a becsület kiemelkedő értékek; valamint azt, hogy szigorúbban ítélendő meg a tett, ha az áldozat kiskorú.
(20.20)
Ugyanakkor egyes bűncselekmények hatályon kívül helyezésével igyekezett a törvényhozó a büntetőjogi beavatkozást ésszerű korlátok közé szorítani, de ezzel egyidőben az új bűnözési formák kialakulása, a bűnözés nemzetközivé válása egyes területeken a büntetőjogi fenyegetettség kiterjesztését is maga után vonta.
Ezzel párhuzamosan enyhültek a korábbi években a többszörös visszaesőkre vonatkozó speciális rendelkezések és megszűnt az úgynevezett enyhítő szakasz kivételessége, és - mint ahogy ezt az elemzések bemutatják - az utóbbi rendelkezések következtében különösen az élet elleni és más erőszakos bűncselekmények tekintetében enyhült a bírósági gyakorlat.
Éppen ennek ellensúlyozására a törvényjavaslat az enyhítő rendelkezések alkalmazhatóságára vonatkozó szabályok módosításával a már említett bűncselekményi körben szigorúbb ítélkezési gyakorlatot kíván befolyásolni és kialakítani az igazságszolgáltatás menetében.
A kormány nem támogatta azokat a kezdeményezéseket sem, amelyek olyan új bűncselekményeket kívántak bevezetni és rögzíteni a büntető törvénykönyvben, amelyek más büntető törvénykönyvi tényállások alapján büntethetők, illetőleg a büntetőjogi védelem megteremtéséhez elegendőnek tűnt a meglévő tényállások módosítása.
Mint ahogyan említettem, tisztelt Ház, az elmúlt időszakban, az elmúlt néhány esztendőben a bevezetett új negyven bűncselekménnyel kapcsolatban, melyek a büntető törvénykönyvbe kerültek, a gyakorlatban az a tapasztalat alakult ki, hogy ezek közül nagyon sok nem érvényesül, nem él. A visszaélések kezelésére a büntetőjogi gyakorlat a régi, bevált, elsősorban a vagyon elleni bűncselekmények körében már meglévő tényállásokkal él, mintsem az új tényállásokkal. Ennek alátámasztásaként szeretném elmondani, tisztelt Ház, hogy 1996-ban egyáltalán nem indult büntetőeljárás bankkártyával való visszaélés, jogosulatlan biztosítási tevékenység, pénzmosás, fedezetlen bankkártya felhasználása miatt; egy-két esetben indult eljárás a valótlan értékmegjelölés, a bennfentes értékpapír-kereskedelem, az üzleti titok, a banktitok megsértése, az árdrágítás megsértése miatt.
Mindezek alapján tehát addig, amíg a büntethetőség lehetőségei a hagyományos tényállásokkal is megoldhatók, a tapasztalatok alapján óvatosabban kell bánnunk azokkal az egyébként akkor is jól megindokolt kezdeményezésekkel, amelyek új tényállási elemet kívánnak a büntető törvénykönyvbe beépíteni. Ez a gondolatmenet a magyarázata annak, hogy nem támogattuk az értékpapírtitok bevezetését a büntető törvénykönyvbe.
Más a helyzet, tisztelt Ház, a borhamisítással kapcsolatban; az ez ellen történő fellépés lehetőségeit ki kell szélesíteni a büntető törvénykönyvben is. Kitérőként szeretném megemlíteni, hogy a büntető törvénykönyv lehetőségei mellett rendet kell teremteni a jogalkotás más területén is. Elsősorban a készülő bortörvény tartalmára és rendelkezéseire gondolok, a borkészítésre, a pezsgőkészítésre vonatkozó szabványok áttekintésére és ennek a körnek az egyértelmű megjelölésére, amely irányadó az ilyen termékek előállítására.
A kormány elsősorban a rossz minőségű termékek forgalomba hozatalának előkészületét is büntetni rendelte, és ebben a fogalmi körben kereste meg a szükséges eszközöket, ezzel büntethetővé válik az, aki ilyen célból hamis bort készít, tárol vagy éppen erre vállalkozik. A kormány támogatta az alkotmányügyi bizottság azon javaslatát, amely tovább szélesítette a törvényhely alkalmazhatóságát. A bűncselekményt a jövőben bárki elkövetheti, a bűncselekmény elkövetési értékhatára 50 ezer forint lesz, ha az Országgyűlés elfogadja. Nem tudtunk azonosulni azzal az önálló tényállással, amely a borhamisításra vonatkozott. E tekintetben az Országos Vám- és Pénzügyőrség tapasztalatai is alátámasztották az érvelésünket, hogy ilyen módon ez a javasolt törvényhely, tényállás a gyakorlatban végrehajthatatlanná vált volna.
A javaslat szerint minősített eset lesz, és ennek megfelelően súlyosabban büntetendő, ha a rongálást robbantással követik el. Ez a módosítás - bár látszólag a szigorító rendelkezések közé tartozik - az ilyen cselekményekért ténylegesen kiszabható büntetések mértékét a gyakorlatban azonban nem sokban befolyásolja, hiszen az ilyen jellegű cselekmény elkövetőit a büntető törvénykönyv rendelkezései szerint jelenleg is legalább ötféle módon felelősségre lehet vonni.
Több indítványt nyújtottak be képviselőtársaink a jármű önkényes elvételére vonatkozó törvényi tényállás módosítására. Ezek közül az indítványok közül a kormány az alkotmányügyi bizottság javaslatát támogatja. Ez a javaslat nem változtatja meg a tényállás egyes elemeit, viszont megemeli a büntetési tételeket, és a jármű önkényes elvételének alapesete is bűntett lett.
Egyetértés alakult ki és a kormány támogatta a vitában azokat a változásokat, amelyek a 12 éven aluli gyermekek sérelmére elkövetett erőszakos szexuális bűncselekmények büntetési tételeinek súlyosbítására vonatkoznak. Mindenki támogatta a gyermekpornográfiával kapcsolatos új tényállás beiktatását, a bűnszervezet létrehozásának, irányításának vagy abban tagként való részvételnek a pönalizálását.
(Az elnöklést dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke veszi át.)
A javaslat szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépést elősegítő rendelkezései fontosak és kiemelkedő jelentőségűek, nemcsak azért, mert egyes, a szervezett bűnözéssel leginkább érintett bűncselekmények - kábítószerrel való visszaélés, embercsempészés, pénzmosás, lopás, rablás - miatt szigorúbb, általában 2-8 évig terjedő szabadságvesztés büntetés kiszabására adnak lehetőséget, hanem azért is, mert az új tényállás lehetővé teszi a bűnszervezet létrehozóinak, irányítóinak, illetőleg tagjainak felelősségre vonását abban az esetben is, ha konkrét, más bűncselekmény elkövetésében nem vettek részt. Természetesen - és ebben a külföldi tapasztalatok is eligazítottak bennünket - ez mindenkor nagyon nehéz és nagyon komoly bizonyítási feladatot ad a bűnüldöző szervek számára.
Végezetül, tisztelt Ház, arról szeretnék szólni, hogy nagy vitát váltott ki a törvényjavaslatnak az a passzusa, amely az erőszakos nemi bűncselekmények módosítására vonatkozott. A felvetéssel szemben - mármint azzal a felvetéssel szemben, hogy a házastársi életközösségben is megvalósulhat ez a bűncselekmény - jogi érvek nem hangzottak el. Általában az volt a megállapítás, hogy majd bizonyítási problémákkal kell megküzdeni. Ez azonban az ilyen típusú bűncselekményekre generálisan is érvényes. Végül, az önrendelkezési jog, a szexuális szabadság biztosítása véleményem szerint indokolja ennek a törvényi tényállásnak a bevezetését.
Tisztelt Ház! Ennyiben kívántam összefoglalni a vitában elhangzottakat és ismertetni a kormány álláspontját. Kérem önöket, hogy a kormány által támogatott módosító javaslatokkal együtt fogadják el majd a törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
