DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A felszólalásom címe valóban a bankkonszolidáció és a Magyar Tudományos Akadémia konszolidációja közötti különbségről szól; de mielőtt ezt a különbséget megvilágítanám, engedjék meg, hogy beszámoljak az 1997. április 6-9-e között tartott szimpóziumról, amit a német-amerikai akadémiai tanács tartott, amelynek a fő célja az volt, hogy áttekintse a közép-kelet-európai államoknak eddig nyújtott segítséget, valamint a tudomány helyzetét és szerepét. Ezen a szimpóziumon jelen voltak a magyar tudósok is, és úgy gondolom, a fő megállapítások mindegyik közép-kelet-európai államra vonatkoznak, így Magyarországra is.
A leglényegesebb megállapításokat szeretném önökkel megosztani. Minden részt vevő ország egyetértett abban, hogy a jelenlegi helyzetben nagyon veszélyes a kormányok elfordulása a tudománytól, az oktatástól, és a K+F, vagyis a kutatás és a fejlesztés magasabb rangra emelése feltétlenül szükséges. Ez az egyetlen lehetőség a kibontakozásra. A második megállapítás: mind a németek, mind az amerikai hozzászólók hangsúlyozták, hogy csak olyan ország tudományos potenciáljának a megőrzéséhez járulnak hozzá, amelyik maga is fontosnak tartja, amelyik maga is jelentős összegeket fordít a tudományos kutatás fejlesztésére.
A tudomány, a kutatásfejlesztés állapota nem lehet mentség a nehéz gazdasági helyzetre, éppen ellenkezőleg: ennek a helyzetétől, tehát a fejlesztésétől függ a kibontakozás. Ha ezt a három megállapítást a magyar tudományos helyzetre is kívánjuk fordítani vagy értékelni, akkor úgy gondolom, hogy most már nyugodtan azt mondhatjuk: ha a magyar társadalom elfogadta, hogy a bankkonszolidációra jelentős összegeket kell fordítani, akkor teljesen természetes, hogy a tudomány konszolidációjára is, a Magyar Tudományos Akadémia intézetei és más kutatóintézetek fejlesztésére is jelentős összegeket kell fordítani.
1990 óta jelentős mértékben csökkent a tudományos potenciál. Elég, ha csak azokat az adatokat vesszük figyelembe, hogy közel felére csökkent a tudományban foglalkoztatott kutatók száma, elsősorban azért, mert az ipari és a mezőgazdasági kutatások, tehát a vállalati kutatások csökkentek, és folyamatosan csökkent az erre fordított összeg, szemben az európai átlaggal; Magyarországon ez a GDP 0,4 százaléka, az EU-országokban ez 2-3 százalék, míg az USA-ban 2,4 százalék, Japán 2,9 százalékot és Franciaország 2,4 százalékot fordít erre a szektorra.
Ezért nagyon nehéz a Magyar Demokrata Fórumnak elfogadni azt a konszolidációs elképzelést, ami félő, hogy tudományos kutatók elbocsátását jelenti, ami félő, hogy a Tudományos Akadémia intézményeinek a leépítését jelenti. Bízunk abban, hogy ez a konszolidáció nem leépítést jelent, bízunk abban, hogy az akadémiai intézetek átszervezése, ami természetesen a tudós testület belső ügye, de ugyanakkor a nemzeti kutatás fejlesztésének egyik legfontosabb kérdése, nem jelentheti azt, ami az újságokban és különböző helyeken megjelent, hogy közel ezer kutató elbocsátásra kerül; közel ezer kutató átszervezése részben egyetemekhez, részben közgyűjteményekhez, részben pedig a kutatóhelyeinek a megszüntetése valóban végzetes lehet a Magyar Tudományos Akadémiára, illetve a magyar tudományos életre.
Azért hívom fel a figyelmet, és azért szeretnénk felhívni a kormány figyelmét, mert az egyetemek rendkívül nehéz helyzetben vannak, és jelen pillanatban nem látjuk azt a megfelelő kutatási bázist, amire épülve ezek az átszervezések megtörténhetnek. A közgyűjtemények továbbra is rendkívül nehéz helyzetben vannak, és a saját feladataikat alig tudják ellátni, a hozzáadott feladatokhoz nincsen megfelelő összeg.
Úgy gondoljuk a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy ha a bankkonszolidációra fordított összegnek egy nagyon kis hányadát a magyar tudomány fejlesztésére fordítanák, akkor a jövőben megváltozna a magyar tudomány helyzete, és úgy gondoljuk, hogy amit ma befektetnek a magyar tudományba, az holnap, holnapután meg fog térülni.
Ezért felhívjuk a kormány figyelmét, hogy felelős a nemzeti kutatásért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), felelős azért, hogy ne elvonjanak a tudománytól, hanem hozzáadjanak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
