BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék emlékeztetni a Budapest Bank állítólag elátkozott történetének egy epizódjára. Ez egy kis aranyos ajándéktárgy, egy icipici kis kvarcóra. (Felmutatja az órát.) De nemcsak nekem van ám ilyen kis kvarcórám, hanem Varga Mihály képviselő úrnak is, együtt kaptuk január 27-én a Budapest Bankban egy munkaebéden, ahova a Budapest Bank meghívta minden frakció egy-egy képviselőjét (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.), hogy elmesélje nekik, mi is ez a történet, hogyan is alakult ez a 12 milliárdos dolog, hogyan is alakult ez a privatizáció. Ott valamennyiünknek megvolt a lehetőségünk arra, hogy kérdéseket tegyünk fel - kérdéseket tegyünk fel mindazokról a dolgokról, amelyekről itt a parlamentben nem először, nem másodszor és nem harmadszor beszél Varga Mihály képviselőtársunk.
Voltak is, akik feltettek kérdéseket, én is feltettem kérdéseket. Varga Mihály, mit gondolnak, képviselőtársaim, az ÁFI-ról, a 12 milliárdról, a privatizációról, a visszavásárlásról hány kérdést tett fel a Budapest Bank jelen lévő képviselőinek? Mit gondolnak? (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Egyet sem!) Eltalálták, egyet sem! (Derültség az SZDSZ padsoraiból.) Az ebédet ő is megette, mi is megettük, január 27-én 1 és 3 óra között nagyon kellemes időt töltöttünk ott. Mi azonban nem a parlamentben, tévéközvetítésben tesszük fel ezeket a kérdéseket.
És amikor majd meglesz az Állami Számvevőszék aláírt jelentése, amiből majd kiderül, hogy mik voltak a valóságos folyamatok, azt javaslom Varga Mihálynak, hogy akkor majd tegye fel azokat a kérdéseket, amelyeket a Budapestnek Banknak, a hozzáértő szakembereknek január 27-én, fél évvel ezelőtt elmulasztott feltenni.
Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiból.)
