DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mélyen tisztelt Rádióhallgatók! Örülök, hogy egy olyan fontos termékről tudunk beszélni, amit a magyar ember nemcsak búzának, hanem inkább életnek nevez. A napirend utáni felszólalásomnak is éppen ezért azt a címet adtam, amely kifejezi a magyar földművelő ember búját-baját, örömét, bánatát: "Hullámzik a búzatenger, de kevés a boldog ember! - avagy miért magas a búza vámőrlési díja?".
Amikor a búza felvásárlási áráról beszélgetünk, és a jelen esetben is a sajtó, a média közli az 1800-2000 forint körüli árat mázsánként, ugyanakkor a termelőrétegben felmerül az a kérdés, hogy érdemes-e búzát termelni.
(20.10)
Azt a terméket, amelyet a magyar ember évszázadokon keresztül életnek hívott, és még annak is nevezi ma is.
Miről is van szó, tulajdonképpen? E termék ára ebben a pillanatban adott, az elhangzottak alapján. Ugyanakkor a búza őrlési díja mázsánként 700 forinttól 1500 forintig tejed, és nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr kiment e pillanatban. E körül az ár körül mozog malmonként és cseretelepenként. Ez a közlés a felvásárlói árnál és az őrlési díjnál is elfogadhatatlan, mélyen sérti a búzatermelők hatalmas táborát, hisz az ország kenyeréről van szó. Amikor ez a réteg azon igyekszik szinte minden idegszálát megfeszítve, hogy olcsóbb, jobb, több, minőségileg kifogástalan termék kerüljön az ország asztalára, akkor ennél a csodálatos termelői rétegnél megkérdőjeleződik, hogy kik azok, akik ezt az aránytalanságot, ezt a diszkriminatív intézkedést foganatosítják - természetesen a termelők kárára.
Ezekről az összegekről feltétlenül beszélni kell, hisz egy olyan fontos termékről van szó, amelyet szinte minden magyar állampolgár fogyaszt, és emellett nem szabad szó nélkül elmenni. Ott kell róla említést tenni, ahol csak lehet! Nem szabad elhallgatni! Valamennyi magyar állampolgárnak tudnia kell ennek a csodálatos, nélkülözhetetlen termékünknek az útját, a vetéstől az asztalra került kenyérig bezárólag.
Amikor az ország valamennyi polgárának dédelgetett álma, hogy a bekerülési költség minél kevesebb legyen, és így mindenkinek nagyobb darab kenyér jusson - és minél olcsóbban -, akkor nem szabad elfogadni, hogy az őrlési díj, az őrlés folyamata mázsánként 70 százalékot elvigyen.
Indokokat hoznak fel a malmok, a kereskedők, hogy miért ilyen magas. Ugyanakkor a földművelő réteg, az a parasztság, aki ezt megtermeli, összeszorított fogakkal tűri, és várja, hogy mikor lesz ez valahogy úgy megoldva, hogy az ő erejét ne használja ki senki, vagyis ő is bekerüljön abba a körbe, amikor is haszonnal tudja ezt a nélkülözhetetlen terméket előállítani, azaz megtermelni.
Ettől kezdve már nincs rizikó, már nem kell félni, hogy elviszi az aszály, a jég meg a különböző kártevők! Csak osztozkodni kell a megtermelt termékek értékéből. A rizikót maga a termelőszféra, a földművelő réteg, a parasztság viszi el.
Éppen ezért az elmondottak késztetnek engem arra, hogy szóljak az ország nyilvánossága előtt mindazon szervekhez, minisztériumokhoz, magához a kormányhoz és az egész ország népéhez, hogy ezt a fontos terméket az első helyen szerepeltesse, hogy legyen a mindennapi kenyerünknek igazi értéke. Ne csak akkor, mikor megesszük azt a szelet kenyeret, hanem addig is, amíg ez a csodálatos termék eljut az útján idáig: az asztalig.
Nem tudom elfogadni azt a különböző magyarázatot, hogy az energia drága, hogy különböző szankciók érik a felvásárlót, a termékekkel foglalkozókat, és ennek következtében emelkedik az ára ezen termékből származó áruféleségeknek. Egy a lényeg a termelő oldaláról nézve: legyen becsülete ennek a rétegnek, aki ezt a terméket megtermeli és az ország asztalára teszi. Ismételten szeretném kihangsúlyozni e termék fontosságát. Erről a termékről beszélni kell, mert létfontosságról van szó!
Kérem az illetékes Földművelésügyi Minisztériumot, Kereskedelmi Minisztériumot, valamint az egész országot, hogy erre a jelenségre, amit itt elmondtam, e kérdés fontosságára és sorsára fokozott figyelemmel figyeljünk.
Köszönöm a tisztelt Országgyűlésnek és a mélyen tisztelt rádióhallgatóknak, hogy hozzászólásomat figyelemmel meghallgatták, és kérem önöket, hogy az elmondottakat tegyék magukévá, hisz az ország kenyeréről van szó! Ne legyen az, amit ez a csodálatos cím mond, amit adtam neki: "Hullámzik a búzatenger, de kevés a boldog ember, mint a pipacs a búzában, ezer közül csak egy szál van." Hisz ezt a réteget úgy kínozzák különböző maffiák - odafigyelve akarva-akaratlanul -, abszolút kihasználva! Nem elég figyelmeztető az, amit az országot járva látunk, hogy üres ólak, üres istállók vannak, még üres búzamezők is legyenek?! Talán ez a célja valakinek? Azoknak a maffiáknak, akik ezt intézik?
Mélyen Tisztelt Országgyűlés! Ismételten csak arra kérem önöket, hogy az elhangzottakat vegyük fontolóra! Az ország kenyeréről van szó! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
