DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! November 3-án e Ház falai között Szekeres Imre, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője - hangjában nem kevés pátosszal egyébként -, arról beszélt, hogy november 1-jén a Ház hozott egy törvényt a gyermekvédelemről. Beszédében előadta azt is, hogy örül neki, hogy ez a Ház ezt a törvényt meghozta, és reméli azt, hogy fel vannak készülve az önkormányzatok a segélyek folyósítására.
Válaszában dr. Kökény Mihály egy közös felelősségről beszélt, arról beszélt, hogy közös a felelősségünk, hogy ne legyen olyan család, ahova ez az összeg nem jut el. Ennek aktualizálása érdekében a népjóléti miniszter a belügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel együtt meghozta a 28/1997-es rendeletét, amelyben szabályozta és leosztotta az egyes önkormányzatok számára azokat az összegeket, amit úgy ítélt meg, hogy a rászoruló gyermekek támogatására elegendő. Ezen összegek a Magyar Közlöny mellékletében találhatók. Leosztotta pontosan mind a városokra, mind a községi önkormányzatokra is.
Szekeres Imre arról is beszélt, hogy felvilágosító munkát kell végezni úgy a parlamenti képviselőknek, mint a Belügyminisztérium erre illetékeseinek, hogy a jegyzők, a helyi jegyzők helyben felvilágosíthassák az erre jogosultakat, hogy igenis adják be az igényüket, így, Mikulás előtt - fogalmazott ő egyébként - ne maradjanak pénz nélkül.
Nos, tapasztalataink és információink szerint nem volt baj a felvilágosítással, az arra jogosultak igenis éltek a lehetőséggel; csak az én lakókörzetemben példaként említem Biharkeresztes városát, ahol az első órában már több mint kétszáz igényt adtak be.
Alapvetően azonban a probléma nem itt van. A már említett rendelet, az említett három miniszter közös rendelete a meghatározott fejkvótákat nem megfelelő módon határozta meg. Tévedés vagy alultervezés? De tény az, hogy különösen az 1000-1500 fős lakosú önkormányzatok számára a részükre juttatott ez évi keretnek mintegy egyharmadát, az egyébként kiosztásra kerülő összegnek mintegy egyharmadát szabta csak meg. Ott állnak ezek az önkormányzatok, hogy az egyébként arra jogosultakat nem tudják kielégíteni, és hiába a propaganda, hiába a parlamentben elmondott beszéd, úgy néz ki - hogy újra Szekeres Imre szavaival éljek -, így, Mikulás előtt a nekik járó összeget ezek a családok nem fogják megkapni.
Itt és most arra kérem az illetékes miniszter urakat, hogy vizsgálják felül ezt a rendelkezést, nézzék meg azt, hogy valóban olyan kvótát határoztak-e meg, amely elegendő az arra rászorultak támogatásához, és ne hozzák az önkormányzatokat ilyen helyzetbe.
Az előbb Kökény Mihály miniszter úr arról beszélt, hogy fölösleges és nem helyes csődhangulatot kelteni. Nos, hölgyeim és uraim, hadd idézzek az egyik ilyen önkormányzat 1997. november 13-ai előterjesztéséből ez ügy kapcsán: "Ezt az összeget az 'önhiki'-ből gazdálkodó önkormányzatok saját forrásból nem tudják előteremteni. Következésképpen felmerül a csődeljárás gondolata."
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Szekeres Imre azt mondta, hogy így, Mikulás előtt; én azt mondom, hogy így, karácsony előtt érdemes volna ezt a rendeletet felülvizsgálni, hogy az arra rászorultak, családok és gyermekek, amiről a törvény szól, ezt az összeget megkaphassák.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
