DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Időről időre felröppennek hírek kórházcsődökről, egy-egy kórház ellehetetlenüléséről, sőt olykor olyan rémképet vetítenek elénk, hogy az egész gyógyítóintézmény-rendszer összeomlik. Nos, képviselőtársaim, erről nincs szó. Az ugyan ismert, hogy az utóbbi években a nemzeti össztermék csökkenésénél nagyobb mértékben csökkent az egészségügyre fordított közkiadások reálértéke, emiatt romlottak az egészségügy pozíciói, és az egészségügyben dolgozóknak, az egészségügyi menedzsereknek valóban minden szellemi és anyagi tartalékukat mozgósítaniuk kellett. De arra nincs okunk, hogy általános kórházi csődhelyzetről beszéljünk, ugyanis a kis és nagy kórházak, vidéki kórházak és országos intézetek többsége szerény körülmények között is egyensúlyban van, sőt fejlődni képes, és elenyésző kisebbség küszködik gazdálkodási gondokkal. Nem lehet egyetlen közös okot találni a nehézségek mögött, azok szinte intézményről intézményre változnak. Emiatt nincs sem ok, sem lehetőség valamiféle egységes és központi adósságkezelési intézkedési terv kidolgozására.
A napokban az esztergomi kórház ügye kavart vihart. Mint ismeretes, ott 1995 májusától nem fizették a törvényes mértékben az ügyeleti díjakat, amit most jogerős ítélet birtokában követelnek a dolgozók. Az intézmény akut fizetésképtelenségét ugyan ez okozta, a kórház anyagi gondjainak azonban nem ez a meghatározó oka, hanem az, hogy 1993-ban félresikerült az átállás a teljesítményfinanszírozásra, gyenge volt az alkalmazkodó képesség, és kommunikációs zavar volt a kórház vezetése és a dolgozók között. A tavalyi adósságcsökkentő hitelfelvétel kapcsán a kórházi intézkedési tervet, a szervezeti változásokat a mai napig nem hajtották végre, és a tulajdonos sem kérte ezt számon rajtuk.
Mint a sajtóból is értesülhettek róla, az esztergomi kórház működőképességének fenntartása érdekében gyorssegélyt folyósítunk az intézménynek. Ez azonban nem helyettesíti azokat az intézkedéseket, amelyek a válsághelyzet feloldására szükségesek. Nem szándékunk az sem, hogy ez precedensként szolgáljon más intézmények számára, ezért szigorúbb feltételekhez kötjük a segítségnyújtást.
Ismételten szeretném azt leszögezni, hogy a gyógyító intézmények tulajdonosainak élniük kell törvényben megszabott jogköreikkel, érvényesíteniük kell felelősségüket, és ha szükséges, komoly szervezeti és személyi változásokra kell intézkedéseket hozni, még ha az rövid távon politikailag nem is könnyen kezelhető. Ez alól egy tulajdonos sem kivétel; magunk a tárca egyik országos intézete esetében kényszerültünk az utóbbi hetekben radikális lépésekre.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai teljesítményelvű kórház-finanszírozást 1993-ban hosszas viták után vezette be az akkori kormányzat. Ettől fogva a kórházak öröklött helyzetük és nem valódi szükségleteik vagy teljesítményük alapján kapták a finanszírozásukat. Sokszor épp a rendszer bevezetői kérik azt számon, hogy számtalan módosítás történt a finanszírozásban az utóbbi években. Valóban: éppen a működőképesség érdekében kellett megkezdeni a folyamatos korrekciót. A közalkalmazotti törvény 1992-ben nem tisztázta az ügyeletek kérdését, az ügyeletek díjazását, és csak az idei évben tudtuk elkezdeni ennek a helyzetnek a rendezését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú évek után az idei évben tervezhetjük úgy az egészségbiztosítás jövő évi költségvetését, hogy megcélozzuk a reálérték megtartását. Ez nem kis eredmény. Ahhoz azonban, hogy ezek a források valóban javíthassák az ellátás színvonalát, minden szereplőnek felelősséggel és a realitásokat mérlegelve kell ellátnia saját feladatát. Sajnálatos, hogy egyesek szerepet tévesztenek, és látványos látszatmegoldást kínálnak egy-egy konkrét esetben, vagy éppen a csődhangulat kialakításához adnak érveket. Ez nincs jól így, képviselőtársaim! Mindannyiunk számára hátrányos, ha néha nem kellemes kötelességek teljesítése helyett egyedi kibúvókat keresünk; ha az elmaradt helyi döntések terhével a központi költségvetést vagy éppen az egészségbiztosítás kasszáját terheljük meg; ha a politikai felelősséget mindezért a mindenkori kormányra hárítjuk. Természetesen tudjuk azt, hogy szükséges az egészségbiztosítás reformja, tudjuk azt, hogy szükséges a finanszírozási rendszeren további átalakításokat végeznünk, de ezeket nyilvánvalóan csak fokozatosan és kellő modellezés után lehet bevezetni és végrehajtani.
Kérem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek figyelembevételével döntsünk az előttünk álló időszakban a kórházakat és az egészségügy egészét érintő kérdésekben.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
