DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban elég sokat foglalkoztunk és foglalkozunk is a hét gyermekszakkórház finanszírozásával, amelyeknek a '97. március 1-jétől bevezetett finanszírozási változás - ha csupán azokat az adatokat nézzük, amelyeket képviselő asszony említett - nem kedvezett.
Szeretném azonban mindenekelőtt hangsúlyozni azt, hogy az a finanszírozás, amely ma érvényes, egy előzetesen kifejezetten kedvezményezett helyzetből kívánta az átlagos kórházi finanszírozási szinthez közelíteni a gyermekkórházak finanszírozását, mert éppen néhány perccel ezelőtt egy másik napirend előtti hozzászólás kapcsán merült az fel, hogy miért is vannak öröklött különbségek kórház és kórház között, és egy díjkiegyenlítési folyamatot meg kell indítani.
Igen, '95 végétől azok a bizonyos, joggal bírált szakmai és intézeti szorzók, amelyeket '97 márciusáig alkalmaztak, közel 25-30 százalékkal magasabb bevételt biztosítottak a gyermekkórházaknak. Természetes, hogy akkor, amikor ennek egy fokozatos megvonására és ezzel párhuzamosan egy új súlyszámrendszernek a kialakítására került sor, amely - összehasonlítva a felnőtt ellátás magasabb ápolási napidíj költségeivel - sok esetben alacsonyabb értéket adott, végül is összességében, ha csak ezt a tényezőt nézzük, akkor ez önmagában csökkenti a gyermekkórházak bevételét.
Azért hadd mondjam azt, hogy mérsékeltük és mérsékeljük ezeket a hatásokat, mint ahogy a gyermekkórházak is alkalmazkodnak. Igen, képviselő asszonynak abban igaza van, hogy az Országgyűlés által elkülönített különkeretből a gyermekkórházak is részesedtek - ez az a bizonyos magasabb szintű, úgynevezett regionális országos feladatok ellátásáért - igen, ígéretet tettem arra, hogy ha a szakma képviselői kimunkálják azokat az úgynevezett súlyszámokat, amelyek egyes speciális esetekben, mint amilyen a gyermek gombamérgezettek ellátása, nagyobb bevételt biztosítanak, akkor természetesen ezeket alkalmazni fogjuk. Sajnálatos, hogy ezzel a szakma még mindig adós.
Azonban szeretném megnyugtatni önöket, hogy a finanszírozási változtatások folyamata nem a gyermekek rovására megy, hanem ez összességében egy gazdasági szükségszerűség, amelyhez a gyermekkórházaknak is, mint ahogy minden más intézménynek, alkalmazkodni kell. És igenis figyelmet kell fordítani a kapacitások, ezen belül az ágyszám, személyzet és a betegforgalom összhangjára. A gazdasági feltételek szigorítására jól kihasznált kapacitással tudnak válaszolni, és az, sajnos, nem megfelelő válasz, hogy például az ön által is idézett Heim Pál Kórházban vannak 50 meg 55 százalékkal kihasznált osztályok, sőt, van olyan osztálya ennek a kórháznak, amelynek a kihasználtsága még csökkent is ebben az esztendőben. Mint ahogy Esztergomban is az a probléma, hogy van egy gyermekosztály, amely csak 30 százalékos kihasználtsággal működik.
Most térhetnénk vissza a bevezetőben említettekre, hogy az alapellátás is sok esetben kiváltja a kórházi kezelést, és alkalmazkodni kell ahhoz a tényhez is - még egyszer mondom -, hogy a gyermekkórházak jelenleg is átlagosan 60 százalék körüli kihasználtsággal működnek. Ez viszont valóban megkérdőjelezi - elsősorban a fővárosban -, hogy szükséges-e ennyi önálló gyermekkórháznak a fenntartása. (Dr. Szabad György: És járvány esetén?)
És még valami. Az aktív fekvő szakellátásért kapott bevétel - és most szeretném azt mondani, hogy nem igaz az, hogy rendszerhibáról van szó - ez év márciusához képest, ha megnézzük a hét gyermekkórházat, három intézetnél csökkent, egynél azonos, három intézetnél viszont nőtt a bevétel.
(9.20)
Itt vannak a számok, tisztelt képviselőtársaim, tehát igenis vannak intézmények, amelyek megfelelően tudnak ehhez a helyzethez alkalmazkodni. Talán a többieknek el kellene oda menniük tanulmányútra.
Köszönöm szépen. (Dr. Pusztai Erzsébet: Szégyellném magam, Misi, ne haragudj! - Dr. Szabad György: Felelőtlenség! - Taps az MSZP padsoraiban.)
