DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Sajátos volt ez a megszólalás, és nagyon sajnálom, hogy összesen kettő percem van, hogy tényszerűen cáfoljam miniszter úr állításait. Elsősorban azzal, hogy az 1993-ban elindult finanszírozási rendszer a kórházak addigi saját finanszírozásához viszonyított, de nem szándékozott így maradni. A cél az volt, hogy 1994-től kezdve meginduljon egy kiegyenlítés. Tisztelt Miniszter Úr! Önök nem hajtották végre a kiegyenlítés folyamatát, illetve bevezettek egy olyan pontrendszert és viszonyítási rendszert, amely tovább rontotta a helyzetet. Ez az első kérdés.
A második az, hogy 1996-ban az intézmények finanszírozási rendszere ötször változott meg, nyilván azért, mert rendkívül mélyen átgondolt koncepció szerint dolgoztak.
Harmadszor pedig, amit az esztergomi kórházról mondott, tényszerűen cáfolható. A kórházban 24 százalékos ágyszámcsökkentés, 36 százalékos forgalomnövekedés zajlott le, 400 fővel csökkentették a kórház dolgozóinak létszámát - ennek ellenére képtelenek gazdálkodni abból a pénzből, amit a finanszírozási rendszeren belül kapnak!
Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom, hogy még kit kellene a kórházból elbocsátani. Persze azt tudom, hogy az ön államtitkára a Reggeli krónikában Esztergom kapcsán azt nyilatkozta, hogy kérem szépen, ha egy gazdasági társaság túlvállalja magát, mégsem fordulhat a minisztériumhoz. Azt gondolom, talán miniszter úr nem ért egyet ezzel a megállapítással; a kórházak nem maguk vállalják a feladatot - erre kötelezettségeik vannak!
Még egy fontos dolog, amire talán van időm.
(8.40)
Az ügyeleti díjak problémája '94-ben került előtérbe, hiszen '94. január 1-jén lépett hatályba a közalkalmazotti törvény. '94 áprilisában már látható volt, hogy törvényben rendezni kell a helyzetet, csak jött a kormányváltozás. '94 nyarától, miniszter úr - ha idefigyelne, hallaná -, '94 nyarától '96 őszéig ez a kormány semmit nem lépett! Akkor lépett először, amikor a bíróság kimondta a legelső ítéletet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Nos, ezt már nem lehet senki másra hárítani.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
